A motivációgyilkos

Igen, szoktam mondogatni, hogy fontos, nagyon fontos az, hogy pontosan lásd, mi folyik körülötted, ne passzív elszenvedője legyél az életednek, hanem határozottan alakítsd. Ha kell, mérjél, ha kell, szabályozzál, vedd át az irányítást. Már persze amennyire lehet.

De időként jönnek olyan öv alatti ütések, amelyekkel nehéz mit kezdeni.

Mára jó időt mondott a levelibéka, kedvem is volt mozogni, elmentem bringázni egy nagyot. 81 kilométer. 1500 kalória. Ez azért elég jó. Jó annyira, hogy ma semmilyen formában ne foglalkozzam az étkezéssel. Ma a házban vagyok: nem ér a nevem.

Hát, a lónak a farát, sógorasszony.

A Rizmájernél éppen akkor hozták ki a friss pogácsát, amikor 66 kilométer után beléptem egy sörre. Persze, hogy vettem kettőt. Itthon a fiamat találtam a konyhában: a hétvégére hazajött és úgy döntött, meglep minket valami ínyencséggel. Ennek örömére ittunk valami háromcentest egy szilva üdítőitalból. Erősebb sportok után nálam kötelező egy proteincsoki. Aztán amíg várakoztunk az ebédre, elkortyoltam kér deci fehérbort.

Természetesen mindent beírtam a MyFitnessPal alkalmazásba. Tudod, mi jött ki? A 3,5 óra bringázás olyan 1500 kalória volt, az RMR levonása után 1350. A két pogácsa, az egy sör, a 3 cent pálesz, a proteincsoki, a két deci bor pedig 1200. Azaz ilyen hülye apróságokra elszórakoztam a fárasztó, izzadságos melóval összevakart energiahiányomat.

Ilyenkor azért eszembe jut, hogy jó-e ez? Jobb-e tudni, hogy mi mennyi és hogy mikor mennyire sértettük meg az egyensúlyt? Vagy nem lenne-e jobb időnként tudatlanul élni, egyszerűen csak lebegni a zabálós, zsíros, boros nirvánában és élvezni mindazt, ami élvezetet okoz?

Nehéz ügy. Akár Hamlet is foglalkozhatott volna vele. Egy szelet szalonnával a kezében.

3 thoughts on “A motivációgyilkos

  1. Nekem az a nagy felfedezésem, hogy az embernek nagyon keveset KELL ennie ahhoz, higy megtartsa a súlyát, s nagyon kevéssel kell a szükségesnél többet enni az elhízáshoz (leszámítva azokat a csókosokat, akik bármiből bármennyit ehetnek az elhízás veszélye nélkūl – s bár őket nagyon “utálom”, de mégsem irigylem ezért, mert sok esetben valami komolyabb probléma van a háttérben).
    Én azt a megoldást találtam ki magamnak, hogy az evésen (általánosságban: a kalóriabevitelen/alkohol fogyasztásán) kívül kell megtalálnia az embernek az örömforrásait, ha nem akar idő előtt a dagadt disznó mivoltából fakadóan megdögleni vagy lerokkanni. Szó se róla, ennek az ötletnek a gyakorlatba ültetése nem egyszerű,. néha nem is sikerül, de nem szabad feladni, törekedni kell ebbe az irányba.
    My 2 cents.

  2. Ez a MyFitnessPal mennyire megbízható? Én vagy 9x felraktam, meg letöröltem sok más alkalmazással együtt. Valahogy annyira nem sikerül olyat találnom, amiben rendesen fellelem az ételeket.
    Beírom, hogy kenyér, erre talán vagy 100 fajtát. Utána kérdez grammokat is.
    Még a legjobb az volt, amiben lefotóztam az ételt, és kielemezte. És tényleg nem keverte össze a szalonnát a piros paprikával.

    • Ezen a területen az a biztos, hogy semmi sem biztos. Sem az aktivitásmérők nem pontosak, sem a kalóriaértékek. Gondolj bele, abból, hogy egy laborban elégetnek egy darab kenyeret, majd megmérik a felszabadult energiát, egyáltalán nem következik az, hogy egy konkrét ember szervezetében mennyi energia lesz belőle. Az is tény, hogy egy olyan szociális jellegű adatbázisban, mint az MFP nyilván lesznek hülyeségek. (Nem is csak rosszindulatból, egyszerűen nagyon vacak az ételrögzítő formja.) Viszont megtapasztaltam néhány konkurensét és azt kell mondjam, jelenleg ez a legjobb a piacon. Egyfelől nemzetközi. Másfelől nagyon nagy előny, hogy be tud olvasni vonalkódot. Azaz bárhol vagyok a világban, leveszek a polcról valamit, aminek van vonalkódja, becsippentem és már túl is vagyok az egészen. Ha nincs vonalkód, vagy nincs benne az adatbázisban, akkor meg ki kell választani a leginkább vallószínűt. Vagy egyszerűen csak beírsz quick kalóriaként egy becsült értéket.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *