Egy test, egy lélek, külön fogkefe

Mostanában azzal töltöm az estéimet, hogy 2018-as nyers videófelvételeket nézegetek. Pontosabban nem csak nézegetem ezeket, hanem fel is térképezem. Sorba rendezem idő alapján. Ez egyáltalán nem egyszerű feladat, hiszen alkalomtól függően akár öt kamera is dolgozott a túra során, és legalább kettőn el volt állítva a dátum. A térképezés egyébként nagyjából annyiból áll, hogy egy papírlapra feljegyzem a fájl nevét, pár szóban a felvételen megjelenő fontosabb momentumokat, a felvétel hosszát és a korrigált, azaz valós dátumot. Ezek alapján lehet majd videót vágni.

Itt vettem észre egy első ránézésre jelentéktelen apróságot… mely jobban belegondolva… olyan szívmelengető. A jegyzeteimben külön ki szoktam hangsúlyozni, ha egy felvételen akár én, akár Nej szereplünk. Mert az ilyen felvételeknek jelentősége van. És itt vettem észre, hogy Nej nevét pontosan olyan határozottsággal, pontosan olyan módon írom le, ahogyan a saját aláírásomat szoktam. Azaz valami olyan entitás jelenik meg az írás közben, mely határozottan jellemzi az illetőt. Mely a saját nevünk leírásakor teljesen természetesen van jelen. De most más nevének leírásakor történik meg ugyanez. Más nevének… mely más jó harminc éve része az életemnek… mely más nevét immár aláírásként írom le.