A macska szarik az egészre

Pontosítok, bár aki rendszeres olvasó, az már tudja: ilyenkor a ‘macska’ mindig Picúrt jelenti. A többi macska ugyanis normális lény, úgy viselkedik, ahogy elvárható tőlük, tudják, mit kaphatnak tőlünk, tudják, miket nem szabad csinálniuk, deal.

Na, Picúr nem.

Eleinte – éveken keresztül – élveztük. Hogy más. Hogy egyéniség. Hogy szórakoztat.
Csak hát… van, amikor az egyéniség túltolása egyfajta hübrisszé alakul át, és ilyenkor – macskaviszonylatban – a sors (értsd, én) mindent elkövet, hogy alaposan seggberúgja a macskát.

Az udvaron belül van egy apró kocsibeálló. Tényleg apró, éppenhogy befér az autó. Na, Picúr valamiért rágerjedt mindarra, ami itt található.

Az első, rendkívül bosszantó húzása az, hogy ha úgy parkolok be, hogy az első – kormányzott – kerék nem tökéletesen párhuzamosan áll, azaz akár csak egy picit is kifordul, akkor ezeken élesíti a karmait. Az udvar tele van fával. Tele van fából készült oszlopokkal, karókkal. Nem érdeklik. Csak az autógumi.
Magunk között szólva, nehéz nem arra gondolni, hogy ez a macska pontosan érti a helyzetet és tudatosan akar mindkettőnket meggyilkolni.

A második, kevésbé veszélyes, de annál bosszantóbb húzása az, hogy… finomkodhatnék, de az nem én lennék… szóval masszívan körbefossa az autót. De úgy, hogy egybefüggő fostenger veszi körbe a placcot, rafináltan beleolvadva az avarba. Egyszerűen képtelenség úgy be- illetve kiszállni, hogy ne lépjél bele.
Tudod, hogy érkezek haza? Naggggyon óvatosan kiszállok az autóból, bezárom, behúzom a garázsajtót (már ha a vakondtúrások engedik, mert ez a rohadék sztahanovista vakond nem bír nyugodni), aztán óvatosan, folyamatosan a lábam elé nézve belépkedek a bejárati ajtóig, felkapcsolom a világítást, megnézem a cipőim talpát, és igen, hiába óvatoskodtam, ott figyel az a barna szmörtyi a bakancsom rovátkái között, káromkodok, még odakint leveszem a bakancsokat, úgy, ahogy vagyok, kabátostól felmegyek az emeleti fürdőszobába, a bakancsokat bedobom a kádba, nekivetkőzök, zuhannyal, körömkefével, késsel megpucolom a bakancs talpát, majd Domesztosszal megpucolom a kést, meg a körömkefét, utána kimosom a kádat, majd összeszedem a szanaszét dobált ruhákat a lakásban..
És csak ekkor érzem úgy, hogy hazaérkeztem.

Nem mondom azt, hogy lenne szívem agyonütni. De ha egyszer nem jönne haza, már nem ejtenék könnyeket érte.

De ez a dög annyira óvatos, hogy minket is túl fog élni.

Rég volt már sportóra

Haladunk. A múltkor sikerült rendbetennem a misztikusan lebutult gépemet, most pedig rendeztem a sportóra viszonyát a mobiltelefonnal.

Ez is úgy indult, ahogy szokott: új Android érkezett a telcsire. A 9-es.

Megjegyzem, rögtön az elején felbosszantott. A Google megint kirakta a nyitólapra azt a ronda keresőcsíkot, de most nem is lehet eltávolítani. Akárhányszor előveszem a telcsit, rögtön azt az ocsmányságot látom és elküldöm a Google-t a kurva anyjába. Hogy ez miért jó nekik, nem tudom.

Na mindegy, felment a Pie. És egyből meg is halt a szinkron a sportórámmal. Minden más alkalmazás kibírta, a Garmin nem. Miért is nem lepődtem meg? Az óra azt mutatta, hogy kapcsolódva van, a Garmin Connect a mobilon meg azt, hogy nem. Innentől elkövettem minden vudu varázslatot: újraindítottam mind a két eszközt, ki-bekapcsolgattam a bluetooth-t, töröltem az órát az applikációból, újratelepítettem az app-ot, leszedtem egy direkt a Garmin órák számra készült, kapcsolódási hibákat javító alkalmazást (miért nem lepődtem meg, hogy ilyen is van), semmi nem segített. Az USB kábellel csatlakozott ugyan a számítógéphez, de az meg kontakthibás, hol működött, hol nem.
Pár nap kinlódás után feladtam. Írtam a Garmin supportnak.

Ez is vicces volt. Jelezték, hogy a levelekre 3-4 nap múlva válaszolnak, ha gyorsabb segítség kell, akkor ott van a chat. Megnéztem. Ki volt kapcsolva.

Három nap múlva jött is a válasz. Azt kérdezték, hogy próbáltam-e már kikapcsolni majd bekapcsolni? Meg ilyesmik. Írtam is egy maró stílusú levelet, tele szarkazmussal, de elküldés előtt még eszembe jutott valami. Nejnek pont ugyanilyen Android One telefonja van, időközben ő is megkapta a 9-es verziót, nézzük már meg, hogy egyáltalán bluetooth szinten látja-e az órámat? (Mert az enyém még úgy sem.)
Na, itt jött a döbbenet. Látta.
Azaz a telefonnal van baj. Konkrétan az enyémmel. Mit csinálhatott vele az upgrade? Amit Nej telefonjával nem?

Nem húzom az időt, végül meglett a bűnös. A Bluetooth menüpont alatt van egy olyan, hogy ‘Previously connected devices’. Ide ragadt be az óra, méghozzá valószínűleg rossz beállításokkal. Olyanokkal, amelyekkel nem tudott konnektálni, de az elmentett profil megakadályozta az applikációt, hogy újra felvegye az órát.

Azaz nincs itt semmi látnivaló, tessék mindenkinek továbbhaladni. A Garmin szokás szerint szart gyártott szoftver helyett. Mert valamitől csak tönkrement az óra korábbi bluetooth profilja, aztán amikor eltávolítottam az órát az alkalmazásból, csak nem törölte ki a régi bluetooth profilt. Aztán pedig csak annyit közölt, hogy ‘Pairing failed’. Azt, hogy miért, azt nem.

Viszont oszlik a ház felett a fekete felhő. Csak hát nem ilyesmikkel akarom elcseszni azt a kevés szabadidőmet, ami van.

Vágás

Egy viszonylag ritkán tárgyalt része ennek a videóvágási folyamatnak az, amikor átnézed a nyersanyagot. És káromkodsz. Mert a nyersanyagnak soha, de soha nem lesz köze ez eredeti élményhez. Mert valahogy pont azok az élmények maradtak le, amelyek a fejedben megmaradtak. Meg egyáltalán, a kamerák… az összes technikai hátrányaikkal. Azt hitted, felvetted. Aztán a vágás előtti átnézéskor derül ki, hogy ádehogy. Nem azt vette. Nem akkor. Nem oda fókuszált. Éppen akkor forogtál, amikor nem kellett volna.

Mental note: fejkamerával soha, de komolyan, soha nem forgolódunk.

Kurvára kevéssé vigasztal, hogy az előző évi felszerelést idénre teljesen lecserélted. Amikor egy év múlva újból átnézed az éves termést, ugyanazt fogod látni: vagy te cseszted el, vagy a kamera. De valaki biztosan.

Nyilván a felvételek megismételhetetlenek. Neked viszont abból kell dolgoznod, ami van.
Aztán lesz, ami lesz.

30 év

Szombaton házibuliban voltunk, ezeréves haverokkal.

A szabadtéri kemence mellett álldogálltunk.
– Attila, kérsz pálinkát? – kiáltottak le a teraszról.
– Köszönöm, most nem.
– Tudod – fordultam Attilához – Ha a 30 évvel ezelőtti éned egy pillanatra képes lett volna a jövőbe nézni, most szúrta volna tökön magát.
– He-he.

Beszélgettünk tovább. Nej kötetlenül megjegyezte, hogy múlt héten rúgta ki a személyi edzőjét és ment át egy másikhoz.

– Tudod – fordultam hozzá – Ha a 30 évvel ezelőtti éned…
– Szerintem fogdd be.

Aztán már este felé, a kocsmában álldogáltunk a pultnál.
– Mit is iszol? – kérdezte Attila.
– Szódavizet. Tudod, én vagyok a sofőr.
– Meghívhatlak egy szódavízre?
– Meg.
Odafordult a pulthoz, majd lassan viosszafordult.
– Tudod József, ha a 30 évvel ezelőtti éned…
– Te is fogdd be.

A Szentendrei-sziget megkerülése

Rögtön az őszi kajakos szezonzáró után (arról is lesz felvétel), ugyanazzal a lendülettel megkerültük a Szentendrei-szigetet is. Volt némi para, nekem ez volt az első alkalom, rádásul vastagon októberben, amikor már korán sötétedik. A táv meg azért csak 70 km. Tény, az utolsó másfél óra már sötétben ment, de ezzel együtt is jó evezés volt.

A szöveges írás

Entrópia

Tessék, csak falra kellett festeni és nemhogy megjelent, de elzavarni se nagyon lehet. Most éppen konkrétan a desktop gépem, a sportórám és a mobiltelefonom szarakodik, emellett nem kizárt, hogy a Gopro is be tudna mutatni egy-két kunsztot, ha használnám.

Ezek közül sikerült ma délelőtt az egyiket rendbe raknom. A leginkább fájót.

Korábban már irkáltam néhány dolgot, most csak azért hozom fel ezeket újra, hogy egyben lehessen látni a történetet.

Tehát. Január 9-én egy Windows update újraindította a desktop gépemet és azóta elképesztően tetű lassú lett. Most van éppen a videóvágós időszak és egyszerűen használhatatlan. Volt néhány tippem, az extrém sok memóriát használó Chrome, az a bizonyos Smart Time Locker, meg a szünetmentes vezérlője. Kilövöldöztem mindent, de nem lett jobb. Jelzem, nem csak a Sony Vegas lassult be, gyakorlatilag az egész gép behúzta a féket. Egy erős konfigurációjú core-i7 gépből egy közepes konfigurációjú core-i3 lett. Szaggatott a böngésző és a videólejátszás is.
Nézegettem a teljesítményeket, Task Managerből is, Resource Monitorból is. Semmi extra, mindenhol alacsonyak voltak az értékek. Oké, az RM már kihozta, hogy a vágóprogram intenzíven ráharap az erőforrásokra, de még ekkor is csak 30-40%-ra ugrottak fel a mutatók. És korábban ez a vágóprogram ennyi erőforrásigénnyel szaggatás nélkül ment.
A számítógépre Kaspersky antimalware van telepítve, erősen kontroll alatt tartom, hogy mi indulhat el. Nincs feltört program, ez a gép soha nem látott keygent. Elvégre munkagép.

Nem értettem. Nagyon nem. És nagyon el is voltam keseredve. Hátravolt még vagy nyolc videó összerakása, de így, képtelenség. Hogy értsd, nem csak az áttűnések nem mentek, hanem egész egyszerűen a nyersanyagot sem lehetett megnézni a programból, mert az első fél percben csak állóképek jöttek, utána indult be folytonosra a videó. Miközben egy-egy nyersanyagból általában kevesebb, mint fél percet használok fel. Vakon vágtam, minden elkészült egy perc után befordítottam, hogy lássam, mit is csináltam egyáltalán.
Az összes kedvem elment az egésztől. Ez így csak szenvedés.

Ja, nem írtam még, elvégeztem az elmulasztott házifeladatot is. Lecseréltem a telepítéskor feltett összes drivert a gyártók drivereire, feltettem az optimalizáló, illetve túlhajtást is lehetővé tévő segédprogramokat, de ennek sem lett túl sok eredménye. Mindegyik azt írta ki, hogy a gép abszolút optimálisra van belőve, nem kell vele csinálni semmit.
Naponta csekkoltam, jött-e ki újabb Windows frissítés, mely javítaná az előző frissítés hibáját, de nem jött semmi.

Aztán tegnap este beugrott valami. Hogyan is történt az az újraindítás?
Mintha nagyon dühös lettem volna. Mi is történt?

Nos, az volt, hogy miután tavaly ősszel, illetve télen teljesen átalakítottam az itthoni infrastruktúrát, csinálnom kellett nulláról egy full mentést. Az ilyesmi több napig is eltart. Aztán amikor az indítás utáni reggelen megnéztem, mi történt, kiderült, hogy valami energiatakarékossági beállítás miatt éjszaka leállt a mentés.
Alapértelmezésben a Balanced sablont szoktam használni, némileg testreszabva. Oké, átírtam, hogy ne állítgasson le semmit. Viszont ha nem fut a mentés, akkor nem lenne hülyeség, ha éjszakára kikapcsolna ezt, meg azt, spóroljunk az áramon meg a számítógép se dolgozzon feleslegesen. Fogtam magam, átvezettem a Balanced sablon összes korábbi beállítását az Energiaspórolós sablonba, hogy majd a mentés után erre fogok átállni, a Balanced meg megmarad a mentéshez.
Mondom, átvezettem az összes korábbi beállítást.

A mentés le is ment négy nap alatt. Pontosabban, amikor megnéztem negyedik nap reggel, nem győztem elnyomni egy káromkodást: a gép újra lett indítva, nem futott rajta semmi program, a Windows Update szerint pedig felment rá három patch. Miközben negyedik napja futott egy mentés. Gyorsan megnéztem a logokat és megnyugodtam: a Windows Update szépen megvárta, amíg végez a mentés, lehet, hogy türelmetlenkedett is egy kicsit, majd ahogy leállt a másolás, rögtön indította is újra a gépet.
Oké.
Én pedig szépen átböktem a Power beállításokat az Energiatakarékos sablonra.

Ugye már sejted?

Egyszerűen arról van szó, hogy a Kiegyensúlyozott és az Energiatakarékos sablonok között _nem csak annyi a különbség_, amennyi ki van vezetve a grafikus felületre. Hiába írsz át mindent, de tényleg mindent, a háttérben még marad valami. Valami, amit nem tudsz állítgatni. Valami, ami lefojtja a gépet.

Nos, ez történt. Ma reggel sablont váltottam és a masina újra száguld. Ledobta a láncait.

Ezt most miért?

Nagyon durván belassult a gépem, rá kellett néznem. A Chrome engedte el magát, mind processzorban, mind memóriában. Jó, van ilyen. Csakhogy a második helyen ott ficergett valami soha nem látott program, valami Time Manager. 650 MB memóriát zabált, folyamatosan.
Ez meg mi?
Rövid nyomozás után kiderült, hogy a Gigabyte alaplaphoz adott segédprogramok közé tartozik. (Melyeket egyben lehet csak telepíteni, nincs válogatás, hogy melyik kell, melyik nem.) Konkrétan azt csinálja ez a csoda, hogy a beállított időszakban lockolja a számítógépet. Nehogy az a büdös kölyök túl sok időt üljön előtte. Vagy éppen az apuka.
Felettébb hasznos. Különösen egy munkagépnél.
Ja, és ezért a képességért eszik meg 650 MB memóriát.
Oké, nyírjuk ki. Szolgáltatásként fut, gondoltam, elég ha csak leállítom.

Erre ez a szutyok támadásnak vélte. Hohó, itt van egy magát okosnak képzelő kölyök, túl akar járni az eszemen! Lockolta a gépet. Én meg csak néztem bambán. Azt írta ki, hogy ha tudom a jelszót, akkor visszaenged. Izé… milyen jelszót? Soha nem adtam neki. Közben pörgött egy számláló, két perc után visszaengedett, de ekkor már újra futott a szervíz.
Bevadultam.
Oké, disabled-be teszem a szervízt, aztán újraindítom a gépet.
Aztán elkezdtem gondolkodni. Be fogok tudni majd lépni? Necces.
Nézzük meg a programot. Elindítottam a dashboardot, aztán az alkalmazást. Csupa szürke mező. A beállítások is le lettek lockolva. Önélzetes a kis latol. Elindítottam a dashboardot admin módban. Velem szórakozol? Megint szürkék voltak a beállítások. Viszont felfedeztem egy hangyafüttynyi ikont, arra rányomva kifehéredett minden. Jó, állítsunk át valamit. Erre megint jelszót kért. Szerencsére még a levegőben megállt a kezem és lassan visszatettem a papírnehezéket az asztalra. Ugyanis egész pontosan azt írta ki, hogy adjam meg _az új_ jelszót. Megadtam. Nagy Lajos után szabadon: Zanyad. (Azt most hagyjuk, hogy lekorlátozták 6, azaz hat karakterre. Ejnye.)
Jó, most már nagy baj nem történhet. Letilthatom a szervízt.
Aztán megint elkezdtem gondolkodni. Tuti, hogy induláskor feljön a lockolás, melyet a jelszóval el tudok hessegetni. De biztos, hogy csak induláskor? Hiszen a szervíz folyamatosan le lesz tiltva, nem fog tudni újraindulni. Nem lehet, hogy végtelen ciklusba fog kerülni a gép?

A fenébe. Kell ez nekem? Nem. Akkor meg mit óvatoskodok vele?
Hát azt, hogy a dashboardot csak egyben lehet eltávolítani. Azaz az agresszív kismalac kirúgása visz magával mindent, a BIOS-t frissítő segédprogramot, a firmware-t frissítő segédprogramot, a monitorozó cuccokat, a raid-et kezelő alkalmazást és még vagy tíz, közepesen érdekes alkalmazást.
Azért megfontolandó. De nagyon sok RAM-ot zabál, mennie kell.

Uninstall.
Szerinted?

A Smart Timelocker megint nem hagyta magát. Minden eltűnt, de ez a japán bozótharcos még az utolsó pillanatban is jelszót kért. Kéjes mosollyal írtam be. Illett a szituációhoz.

Aztán ennyi.

De néhány dolgot nem értek:
– Miért eszik ez a szutyok szolgáltatás 650 MB RAM-ot? Ember, én még abban az időben nőttem fel, amikor összesen volt 640 KB RAM a gépben, és már akkor is elég okos programokat írtunk. Hogy a Holdra szállásról ne is beszéljek. 650 MB… őrület. Belefordítottak egy komplett operációs rendszert is?
– Miért kellett az összes segédprogramot egy dashboard alkalmazásba belefordítani? Miért nem dönthetek, hogy melyek kellenek, melyek nem? Most egy idióta alkalmazás miatt ki kellett dobnom az összeset. Azokat is, amelyekre néha azért szükségem lenne.

Na, mindegy. Burjánzik az entrópia. Az is valami.

PS.
Jelzem, ettől még nem lett béke a baromfiudvarban. Valami Java alkalmazás megzabált 4% processzorteljesítményt. Mint kiderült, ez a szünetmentes táp vezérlése. Kiváncsiságból leállítottam, de a gép még mindig nagyon lassú, videóvágásra alkalmatlan. (Csak tisztázásképpen: core-i7/4GHz, 32 GB RAM, 512 GB SSD, Geforce GTX 1060/3GB.) A Task Manager nem mutat különösebb terhelést (2-3% CPU, 15% RAM, 0 disk, 0 hálózat), a laptop kétszer ekkora terheléssel is vidáman működik. A desktop ennek ellenére tetű lassú. A legutóbbi Windows frissítés óta. Persze a cikk alapján örülhetek, hogy egyáltalán működik.

Az Őrültek Órája

“A városom, ha itt az óra, bolondok háza lesz,
Eltűnik az értelem, az idegek harca ez.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat nem találsz,
Az őrültek órája, menekülj, amerre látsz.

A vezetékek elszakadnak, sziréna hangja szól,
A komputerek fejüket vesztik, a téboly elsodor.
Mindenütt zűrzavar, nyugalmat nem találsz,
Az őrültek órája, menekülj, amerre látsz.”
– Omega: Őrültek Órája –

Egyszerűen nem értem.

Tegnap, azaz pénteken:
– A Garmin óra az eddig száznál is többször végigtolt kettlebell gyakorlatsorra 180 kalória helyett csak 150-et adott.
– A Strava csak órákig tartó gombnyomogatás és újraindítások után volt hajlandó szinkronizálni a Garminnal.
– A MyFitnesspal nem engedett új ételt kiválasztani, csak azokat, amelyeket az utóbbi pár napban ettem. Emiatt nem is tudtam eldönteni, hogy este még megehetem-e a sajtos csirkemell maradékát. (Megettem.)

Ma, azaz szombaton:
– A szokásos reggeli 3,5 kilométer futásra és 2 kilométer sétára az óra csak 400 kalóriát adott, de ami még durvább, ennyinél meg is állt. Csütörtökön is, kedden is pontosan ugyanezt csináltam, nagyjából ugyanannyi idő alatt, estére mindkét nap összejött 600 kalória. Ma beragadt 400-on.
– A Strava szinkron megszűnt. A Strava státusz felületén látszik, hogy délelőtt fél tíztől nagyon erős a forgalom a Garmin felől, de valamiért tőlem nem veszi át az adatokat. Másoktól (Polar óra) viszont igen. Gyakorlatilag egész délután resetelgettem, szinkronizáltam, nyomoztam. Végül le kellett bontanom a kapcsolatot, majd újraépíteni, aztán valami apró mozgással inicializálni, persze ilyenkor a reggeli aktivitás elveszik. Mindegy, átraktam kézzel. Viszont megjavult a szinkron.
– A Myfitnesspal immár a gyors kalóriát (amikor részletezés nélkül írok be egy számot) sem engedi. Érdekes apróság, hogy csak Chrome-ból. Firefoxból működik minden.

Tudom, hogy ma már teljesen elfogadott dolog használható szoftver helyett használhatatlan szemetet gyártani. De hogy egyszerre ennyi, eddig többé-kevésbé jól működő rendszer makacsolja meg magát, ennyi minden álljon keresztbe, mind ugyanarról a területről, az valami észbontó. Mintha valami fekete, elektromágneses felhő telepedett volna a házam fölé és összezavarna minden elektronikus kommunikációt.

Fűzzél jól

Amikor téli körülmények között is kijársz futni, hóban, jégen, aztán 500 méterrel a táv vége előtt kikötődik a cipőfűződ, de nem lehet megállni, mert mire levennéd a kesztyűd, befűznéd a fűzőt, visszavennéd a kesztyűt, persze figyelve, hogy az óra kilátszódjon, eltelne egy csomó mért idő, meg tönkremenne az intenzitás is, szóval úgy döntesz, hoyg ez az 500 méter menni fog már így is, aztán persze hogy nem, akkorát taknyolsz, hogy bernáthegyivel kell kiásni a hó alól.

Szóval fűzzél jól.

ESTA vízum csalás

Illetve… mit tudom én. A csalás nem a legpontosabb szó rá, mert jogilag nehezen támadható a dolog. Talán az átverés, lenyúlás a megfelelő kategória.

Idén valamikor utazok Amerikába. A 10 éves vízumom már lejárt, de hallottam, hogy van valami könnyített eljárással megszerezhető izé. Az utazás ugyan jócskán arrébb van még, de jobb az ilyesmit nem halogatni. Beírtam a gugliba, hogy ‘amerika vízum’, az első találat valami siránkozás, a második viszont már teljesen rendben van. Elég hivatalosnak tűnik, részletesen elmagyaráznak mindent, ott is van az igénylő űrlap. Kitöltöttem, elküldtem. Nyilván bepipáltam, hogy elolvastam az ÁSZF-et. Fizetésként Paypalt adtam meg. Aztán nyeltem egy nagyot az összeg láttán ($72), valahogy kevesebb rémlett. Végül legyintettem: biztosan megemelték, mintha hallottam is volna róla, hogy a magyaroknál szigorítani fognak. Átutaltam a zsét, visszaigazolták. Elméletileg 24 órán belül meglesz a vízum.

De azért nem hagyott nyugodni az az összeg. Újabb keresés… és a döbbenet. Javaslom, olvasd el alaposan a belinkelt oldalt.
Jó, mi? Vannak oldalak, amelyek abból élnek, hogy úgy csinálnak, mintha náluk lehetne hivatalosan vízumot igényelni. Teljesen megtévesztőek, még az űrlap legördülő menüinek betútipusa is megegyezik a valódi oldaléval. Egyedül a végösszeg nem stimmel, 14 dollár helyett 72 dollárt kérnek. Amit persze sokan beszopnak (én is), mert ha az ember nem igényel amerikai vízumot hetente, akkor honnan is tudná az árát? A legviccesebb, hogy az imposztorok nem kamuznak, tényleg megigénylik a vízumot és amint elkészül, el is küldik az igazolást. Emiatt állítják, hogy nem csalnak: hiszen elvállaltak egy munkát, meg is csinálták. A haszonkulcs… az meg az ő dolguk. Semmi közöm hozzá, hogy mennyi költséggel dolgoznak és mekkora a nyereségük. Jogilag rendben is lenne a dolog… de azt hiszem, van erre egy helytállóbb kategória: a vásárló szándékos megtévesztése. A Fogyasztóvédelemnél lehetne is keresgélni… ha ezek a cégek nem Amerikába lennének bejegyezve. De oda vannak.

Jogilag egy helyen lehetne fogást találni rajtuk, legalábbis annál, amelyikkel találkoztam. Amikor elküldtem az űrlapot, akkor azt kattintottam be, hogy elolvastam és elfogadtam az ÁSzF-et. Igenám, de az ÁSzF-ben nincs semmi az árképzésről, meg arról, hogy ők csak közvetítők. Ezek ugyanis a Jogi Nyilatkozatba kerültek bele. Melyet aztán végképp nem olvas senki, de nem is kell, hiszen ezt nem kérik elismerni vásárláskor.

Még egy érdekesség. A fiúk tudnak keresőt is optimalizálni. Ha azt írom be a keresőbe, hogy “amerikai vízum”, akkor a valódi oldal a fasorban sincs, de az egyik kamuoldal a második helyen jön. Ha azt írom be, hogy “esta visa”, akkor már a jó oldal jön első helyen, de a második helyen megint egy kamuoldal jelenik meg.

Jó. Hogyan tovább? Mert az első gondolatom természetesen az volt, hogy nem hagyom annyiban. Írtam nekik egy levelet, miszerint aggyátok vissza a pénzt, köcsögök. Visszaírták, hogy nem aggyák, mert ez egy legális biznisz. Erre megírtam nekik, hogy felnyomtam őket a Paypal-nél. (Tényleg.) Azt írták, hogy leszarják. Aztán másnap megérkezett a vízum, én pedig aludtam rá egyet. Végül arra jutottam, hogy elengedem a keménykedést. Nem írok a Fogyasztóvédelemnek, mert úgysem tudnak csinálni velük semmit. A Paypalt sem erőltetem.

Itt egyébként az a menet, hogy az első felnyomást a Paypal nem veszi komolyan, ekkor csak összekapcsolják a vevőt az eladóval. Hátha meg tudnak egyezni. Ha nem, akkor a vevő újból felnyomja a céget és csak ekkor indul vizsgálat.

Hivatkozhatnék a fentebb leírt jogi anomáliára, de az egész ékes magyar nyelven van, nem hiszem, hogy a Paypal tudna bármit is kezdeni vele.

Egy dolgot tudok tenni: megpróbálom beemelni a veszélyt a köztudatba. Mindenki tudja, hogy ha autót akar vásárolni, akkor rengeteg csalóba fog belefutni. Lakásvásárlásnál is észnél kell lenni. Unit-linked ügynök, brókernetes arcok? Kerüljük őket, ahogy tudjuk. Nigériai trónörökös? Csodamatracos bemutatókat szervező, orvosnak álcázott gazemberek? Már ismerjük őket. Ez egy nagy közös tudás. Én pedig szeretném, ha ebbe a közös tudásba beleépülne az is, hogy ha amerikai vízumot szeretnél igényelni, rengeteg átverős, lenyúlós oldal les rád és a pénztárcádra. Tudom váratlan a dolog, hiszen az ember pont itt nem nagyon számítana rá. Éppen ezért veszélyes: nagyon könnyű beleesni a csapdába. Ráadásul a veszteség is éppen tűréshatáron van: 4e forint helyett 20e forintot fizettél, hát, nem öröm, de nem ettől fog bedőlni a havi költségvetés. Azaz az áldozatok sem emberkednek, beletörődnek.

Na, ennek szeretnék elémenni. Hogy minél kevesebb áldozat legyen. Megírtam a sztorit.

Balaton Maszatolás 07/06

Ismét elindul a szokásos évelejei videósorozat. Habár erős decemberem volt, szakítottam rá némi időt, hogy legalább a kajakos videókat megvágjam a kajakos filmfesztiválra.

Pontosabban először meg kellett tanulnom a vágóprogramot, mert átváltottam a Sony Vegas-ra. Öt videó legyártása után már csak annyit tudok morogni, hogy miért nem léptem ezt meg korábban?

Terveim szerint vasárnap esténként fogom kirakni az aktuális anyagot. Jelenleg 4 kajakos videó és egy kajak/kerékpár hibrid van készen, ehhez jön még 8 kisebb-nagyobb lélegzetű darab, feltéve persze, hogy lesz rájuk időm a következő két hónapban. (Necces.)

Na de, sok a duma. Jöjjön az első.

Augusztus végén – szeptember elején eveztük körbe a Balatont. Ha akartuk volna se tudtunk volna rosszabb időt választani, előtte is kánikula, utána is kánikula, csak azon a héten tombolt egy soha nem látott viharsorozat. Pont a fejünk felett.
A társaim szerint ehhez képest szelíd lett a videó. Hát, ja. Igyekeztem én evezés közben elkapni a hang- és fényjelenségeket, de valahogy pont nem akkor csapott le mellénk a villám, pont nem akkor ordított ránk a mennydörgés, amikor be volt kapcsolva a kamera.

Minek él az olyan…

… és miért nem rohad meg a saját hányásába fulladva?

Úgy kezdődött a reggel, hogy enni adtam a teraszon a macskáknak és valami gyanús dolgot láttam a kertkapuban. Közelebb mentem. Egy nagy adag szemét, kiborítva. Pont a kertkapum elé.
Fogtam egy zsákot, kimentem. Összeszedtem. Valami vendéglátós istenbarma lehetett, a kupac tele volt műanyag tányérokkal, evőeszközökkel, maradék virslikkel, mustáros flakkonokkal. És az a rohadék még annyit sem tett meg, hogy a húsz méterre lévő téren tegye le a zsákját, ahol van két darab nyilvános kuka is. Nem, dögöljön meg, kidobta a kocsiból a sarkon, aztán skera.

Én általában tisztelem az életet, kétszer is meggondolom, melyik növényét, állatét veszem el (poloska, légy, szúnyog kivétel), de erre a seggfejre nem sajnálnám sem a munkát, sem az időt.

Tracklist

Tavaly még csak spontán jött össze, idén – azaz 2018-ban – már készültem rá.
Elég sokat bolyongok a neten, elég sok érdekes, illetve debil tartalmakba botlok bele. A legdurvábbakat félre szoktam rakni.
Most pedig összeállítottam belőlük egy műsort.
Bekészítettük a nappaliba a borokat, a leveles tésztába csavart virsliket reteksalátával, aztán éjfélig, illetve egy kicsit még tovább is, remekül szórakoztunk.

Emlékeztetőül, itt van a lista.

Kimaradtak:

Huh, nos ennyi. Közben elfogyasztottunk három üveg bort, két üveg pezsgőt, nyolc darab tésztába csavart virslit és egyszer sem éreztünk késztetést arra, hogy átkapcsoljunk nemhogy a propagandatévére, de még az HBO-ra sem. Nagyon jól éreztük magunkat.