… és miért nem rohad meg a saját hányásába fulladva?

Úgy kezdődött a reggel, hogy enni adtam a teraszon a macskáknak és valami gyanús dolgot láttam a kertkapuban. Közelebb mentem. Egy nagy adag szemét, kiborítva. Pont a kertkapum elé.
Fogtam egy zsákot, kimentem. Összeszedtem. Valami vendéglátós istenbarma lehetett, a kupac tele volt műanyag tányérokkal, evőeszközökkel, maradék virslikkel, mustáros flakkonokkal. És az a rohadék még annyit sem tett meg, hogy a húsz méterre lévő téren tegye le a zsákját, ahol van két darab nyilvános kuka is. Nem, dögöljön meg, kidobta a kocsiból a sarkon, aztán skera.

Én általában tisztelem az életet, kétszer is meggondolom, melyik növényét, állatét veszem el (poloska, légy, szúnyog kivétel), de erre a seggfejre nem sajnálnám sem a munkát, sem az időt.