Egy viszonylag ritkán tárgyalt része ennek a videóvágási folyamatnak az, amikor átnézed a nyersanyagot. És káromkodsz. Mert a nyersanyagnak soha, de soha nem lesz köze ez eredeti élményhez. Mert valahogy pont azok az élmények maradtak le, amelyek a fejedben megmaradtak. Meg egyáltalán, a kamerák… az összes technikai hátrányaikkal. Azt hitted, felvetted. Aztán a vágás előtti átnézéskor derül ki, hogy ádehogy. Nem azt vette. Nem akkor. Nem oda fókuszált. Éppen akkor forogtál, amikor nem kellett volna.

Mental note: fejkamerával soha, de komolyan, soha nem forgolódunk.

Kurvára kevéssé vigasztal, hogy az előző évi felszerelést idénre teljesen lecserélted. Amikor egy év múlva újból átnézed az éves termést, ugyanazt fogod látni: vagy te cseszted el, vagy a kamera. De valaki biztosan.

Nyilván a felvételek megismételhetetlenek. Neked viszont abból kell dolgoznod, ami van.
Aztán lesz, ami lesz.