Month: November 2016

Tegnap megkaptam az új bankkártyát. Aktiválás. A Telebank karbantartás miatt szünetel, próbálja meg kedden.
Megpróbáltam.
Végigmentem az IVR-en, begépeltem a hétszámjegyű ügyfélazonosítómat, a négyszámjegyű telefonos pin kódomat. Egyszer sem hibáztam. Egy női hang meg is dícsért.
Aztán kapcsoltak egy embert.
Neki bediktáltam a bankkártyám tizenhat számjegyű kódját és a lejárati dátumot. Kicsit pötyögött, majd közölte, hogy minden rendben, aktiválta az xxxx végű bankkártyámat.

Intenzív nyelés.

– Melyik bankkártyámat!?
– Az xxxx végűt.
– Ne mondja. Az lett letiltva.

Csak emlékeztetlek, egy héttel ezelőtt jó húsz percet ordibáltam egy ügyintézővel, mert váltig állította, hogy a véletlenül letiltott kártyát már nem tudják visszaállítani. Erre most egy másik ügyintéző figyelmetlenségből megcsinálta.

– Ez egy korábbi bankkártya volt?
(Jézus.)
– Igen, egy korábbi.
– Miért lett letiltva?
– Elvesztettem.
Matatás.
– És egyébként használta is?
(Jézus. A négyzeten.)
– Igen. Használat közben vesztettem el.

Aztán másodikra megint az xxxx végűt aktiválta, de ezt már magától vette észre, korrigált. Végül úgy néz ki sikerült, de azért óvatosan fogom megközelíteni az automatát. Mittudomén, milyen önmegsemmisítő mechanizmusok vannak inaktív kártya használata esetén.

Már nekem kellemetlen, de mivel ez egy napló is, rögzítem.

Hétfő délután mentem a fogorvoshoz. Ahogy március óta elég sokszor. A betervezett kezelés az lett volna, hogy felső körhíd le, gyökérkezelt fogak kipucolása, a Csehországban kitört ínygyulladás kezelése, körhíd visszaragasztása. Ehhez képest a körhíd már hétfő délben magától kiesett. A fogorvos meg nem jött be a rendelésre, az asszisztenst nem értesítette, a telefonját nem vette fel. Így most péntekig krumplipüré, zabpehely és banán.

De tudod mit? Ne legyen már ez a blog annyira negatív! (Még ha idén jó dolog nem túl sok történt velem.) Nézzük ezt az egészet más szemmel. Például ha a fogam a hétvégén esik ki. Azon a hétvégén, amelyre egész évben készülünk. Mely hétvégén zabálunk és zabálunk és csupa gasztronómiai csodát. Ebből emberhalál lett volna. A fogorvossal kezdődően.
Másfelől pedig… egy ilyen hétvége elég rendesen hazavágja a diétát. A gyomor kitágul, a szénhidrát-raktárak feltöltődnek, beindul a zsírgyártás. Ha meg akarod fogni, akkor határozottan vissza kell állnod a korábbi diétára. Mi lehet erre annál jobb módszer, mint ha kiesik a fogad és nem tudsz enni?
Na szóval, örüljünk.

Már tavaly is feltűnt, de mivel idén megismételték, feltételezem, nem lehet véletlen. Ugye manapság a Karácsony már a Mindenszentek napjától (Halloween) elkezdődik, ilyenkor, november vége felé természetes, hogy a bevásárlóközpontokban már tobzódik a karácsonyi dekor, meg nyilván az AJÁNDÉK-nak vásárolható dolgok. Külön sort kaptak, nem is egyet. És ott vigyorognak köztük, három különböző méretben… a boxzsákok. Kezdve az irodai aranyostól az edzőtermi cementeszsákig. Hát mikor vegyünk boxzsákot a szeretteinknek, ha nem a szeretet ünnepén? Amikor úgy mellesleg mindenki vagy ölni tudna, vagy hullafáradt az ajándékvásárlási kényszer és az eszement tömeg miatt? Kifejezetten ironikus ötlet, én tavaly már vettem is egyet Nejnek a munkahelyére.
Azóta munkahelyet váltott.

Már tegnap is sírtam odabent legbelül, hogy ilyen gyönyörű idő van, én pedig az adminisztrációs marhaságok miatt képtelen vagyok élvezni, szóval ma nem is haboztam, elmentem délelőtt futni az erdőbe. 11 kilométert. (Persze ne úgy képzeld el, hogy toltam végig, mint az állat, 4-500 méter futás, 200 méter séta, összességében pont kijött egy kocogó tempó, de a lényeg, hogy végig jól éreztem magamat, nyoma sem volt a korábbi hörgős, édesjóistenemmosthalokmeg szenvedésnek.)
Aztán rögtön le is nulláztam az egészet, mert kiültem a teraszra (ember, november végén kiülni a teraszra!), ahol el is fröccsöztem egy üveg könnyű rozét meg becsúszott mellé két apró szivar is. De. Valószínűleg erőnlétben csak javultam valamennyit, illetve a lényeg: kezdem jól érezni magamat. Kezd tetszeni ez az élet nevű izé, kezdem érezni, hogy van benne fantázia, érdemes forszírozni. (Például felhívni régi ismerősöket, mélyen belenézni Nej szemeibe, meg ilyesmik. Érted.)
Munka, az ma még nem volt, de úgy vélem, hogy a munkavégzés alapja az életkedv, szóval a mai nap tekinthető egyfajta alapozásnak is.

PS.
Viszont az ínyem megint bedurrant, fogorvos meg csak hétfőn lesz. Csak, hogy ne érezzem azt, hogy minden kezd kiegyenesedni.