Egy utolsó morgás még 2016-ban

Tegnap annyira fájt a fogam, hogy kínomban újratelepítettem a laptopomat. Legalább megy közben az idő.

Oké, nem csak ez volt benne. Fél éve küzdök azzal, hogy nem megy Windows 10 alatt a Windows Update. (Az Office Update persze szuperül működik.) Az összes vudu varázslatot végigcsináltam, melyeket a neten találtam. Semmi. Az MS persze nem rakott ki hibaüzenetet értelmező táblázatot, a comunity meg… olyan segg, amennyire egy internetes community lehet. Így maradt végére a reinstall.

De nem erről akartam írni. (Bár az elfogyasztott whiskymennyiség után erősen gondolkodnom kellett, mire is akartam kihegyezeni ezt az írást.)

Na szóval, ez egy olyan laptop, mely meglehetősen erős (core-i7, 8 GB RAM, SSD) és grafikus teljesítmény tekintetében sem gyenge: az alaplapi Intel chipset grafikus kártyája (4000) mellett van benne egy AMD Radeon HD 76000M kártya is, mint extra GPU. Jól hangzik, mi? Hát nem. A két kártya közötti váltást az a bizonyos mélyen utált Catalyst program vezérli, ez pedig kapásból az összes grafikus alkalmazásnak – de tényleg az összesnek – letiltja a hozzáférést az erősebb videókártyához. Letiltotta az összes médialejátszó alkalmazást (böngészők included) és letiltotta az összes médiaszerkesztő alkalmazást is. Azaz a totalcommander-hez használhatom a GPU-t… de azokhoz az alkalmazásokhoz, amelyeknél tényleg szükségem lenne rá, azoknál nem. Csak. Mert a Catalyst gyárilag blokkol minden ilyen hozzáférést.

Vicces, nem? Kifizetsz 20-30e forintot, hogy legyen egy erősebb GPU-d a rendszerben… aztán a szoftver blokkol minden olyan lehetőséget, amikor értelme lenne használni.

Valahol annyira passzol ez az egész ehhez az évhez… na, mindegy, buék.

Gyors státusz

Ennyire még soha nem örültem annak, hogy szét akar robbanni a fejem a fogfájástól.

Több hónapnyi szenvedés után a fogorvosom végül beletörődött abba, hogy mélyebben kell gyökérkezelnie azt a fogat, mert ha hónapok óta folyamatosan fáj, akkor talán mélyebben van a probléma gyökere. Így ma mélyebben is kipucolta. Az egyébként begyulladt fogamat.
A medencecsontig még nem jutottunk le.

Jelenleg éppen kiment az érzéstelenítő hatása a számból.

Egy üveg whiskyvel és egy marék szivarral felvonultam a padlásra és nézem a darts vb-t.

Még az is lehet, hogy itt alszom.

Nem csoda, hogy hülyül az emberiség

Megint összegyűlt egy csomó hivatalos levél, nincs is jobb, mint a két ünnep között ilyesmikkel gyötörni magunkat.

Rögtön itt van egy. Generali biztosító. Azt írják, hogy a kötelező biztosításos csekk mellé csomagoltak egy ajándékot: egy szélvédő matricát. Nocsak. Olvasom a matricához mellékelt szöveget: szélvédő, kőfelverődés javítása. Hoppá. Bámulatos, hol tart már a tudomány. Matricával gyógyítható lenne a kavicsfelverődés? Olvassuk tovább. Azt mondja, hogy ragasszam rá a matricát úgy, hogy az átlátszó kör lefedje a sérülést. Oké. Utána nézzem meg, hogy a kör teljesen lefedi-e a sérülést. Jó. Majd ha lefedi, akkor hívjam fel a Generalit, ahol megmondják, hol találok velük szerződött szélvédőjavító szakembert, aki a cég számlájára javítja a sérülést.
Na, ekkor már elkezdtem keresni a kandi kamerát. Tehát a cég legyártatott X ezer matricát. Kipostázta. Nekem rá kell ragasztanom a szélvédőre, utána persze le kell szednem. Mindezt azért, hogy megállapíthassuk, hogy a sérülés nagyobb területű-e, mint egy háromcentis átmérőjű kör területe. Ahelyett, hogy ezt így, szövegesen beleírták volna a levélbe.

Ja, a Generalinál az utánfutóm van biztosítva.

Egy újabb hiábavaló decemberi reménykedés

Itt van megint a december. Az a hónap, amikor pár napig elkezdek tévét nézni. Nem, nem a Reszkessetek Betörők-re gondolok, hanem a darts VB-re. Szép, hosszú közvetítések vannak, durván délután kettőtől éjfélig mennek a meccsek. Attól viszont már elszoktam, hogy ennyi időt üldögéljek a tévé előtt. Valakinek a padláson is szivaroznia kell. Persze ott nincsen tévé. Laptop viszont annál inkább.
De jó is lenne, ha lehetne rajta tévét nézni. A XXI. században. Nagysebességű internethozzáféréssel. Digitális tévéadással.
Naná, hogy nem lehet.
Az ingyenes stream-ek elérése nagyjából olyan, mintha kokainnal kereskednél a neten. Mindenki ott irtja, ahol lehet, ami van, arra pedig ezerrel rátelepült az internetes maffia. Malware terjesztés, scam, amit akarsz.
De ezt még valahol meg is értem. A tévétársaságok, akik megvették a közvetítés jogát, nyilván azt szeretnék, ha te, mint néző, fizetnél is érte. Elvégre ez egy üzleti vállalkozás. A gond ott van, amikor fizetsz érte… és ennek ellenére sem tudod nézni.
Ez a T-Home.
Van TV GO előfizetésünk, mely elméletileg pont ezt tudja. Mobil eszközön – telefon, tablet, laptop – tudod nézni az adást. Pontosabban, tudnád. Ha azok a seggfejek képesek lennének olyan alkalmazást írni, amelyik működik. Androidhoz, IOS-hez van app, ez működik is, igaz, meg kell elégedned az egérmozi méretű képpel. A laptop kategóriát viszont nem tudták megugorni. Eleve ott kezdődik, hogy a szutyok programjuk a legtöbb böngészőn nem fut. (Konkrétan nem fut Chrome-on, Edge-n, Operán, Safari-n, és 64 bites Explore-en.) Akkor min fut? IE9-en. Őrület.
Jöjjön a Firefox, mert valamilyen félreértés miatt azon is fut. Bejelentkezés után azt írja ki a weboldal, hogy telepítened kell egy kliensprogramot. Böngészőhöz. Vastag kliens. A XXI. században. Na mindegy. Telepítsük. Aztán a telepítő elszáll. Nem tudja feltenni a vastag kliens alá a directx9-et. Na, ez az a pillanat, amikor az ember agya eldobja a szíjat. Mit akar telepíteni??? DirectX9-et? Egy gépre, melyen gyárilag már DX11.2 van? DX9 saccra valamikor a Vista környékén volt használatban. Eszüknél vannak?
És ezt a szart nyomják még mindig. Tavaly decemberben reménykedtem, hogy valamelyik fejlesztőnek, vagy szoftvertervezőnek elfogy a tudatmódosítója és egy pillanatra közel kerül a valósághoz, neadjisten ránéz a naptárra és felkiált, hogy emberek, mi ez a szar, amit csinálunk? De nem. A specifikációban minimálkonfiguráció van megadva, én legalábbis így értelmezem:

A TV GO szolgáltatás SD tartalmak lejátszásának _minimum feltételei_ Windows operációs rendszerű számítógépen:
Operációs rendszer:
Microsoft Windows Vista Service Pack 1+ (32 és 64 bites verzió)
Microsoft Windows 7 (32 és 64 bites verzió)
Microsoft Windows 8 (32 és 64 bites verzió, csak desktop módban, a csempe indítás nem támogatott)

De nem, a gyakorlat azt mutatja, hogy nem is fut máson.És mivel egy év alatt sem történt változás, valószínűleg szarnak az egészre.

Ja, és akkor ne is beszéljünk azokról a szerencsétlenekről, akik Linux alól böngésznek.

Szóval újfent dühönghettem egyet. (Nem, ne gyere más szolgáltatókkal, a világ végén lakunk, itt nincs más.)

Aztán szerencsére eszembe jutott, hogy van a fiókban egy ezer éve nem használt tabletem, hátha. És igen, ezzel sikerült megoldanom a problémát.

2016-12-28 20.11.42

De mit csinál az, akinek nincs tabletje? Elkönyveli, hogy fizet valamiért, amit a szolgáltató balfaszsága/arroganciája miatt nem lehet használni?

PS.
Egy kicsit utánaolvastam. Azt magyarázták egy helyen, hogy azért kell külön program, hogy a stream-et, azaz az adást ne tudd rögzíteni. Mert mégis, hogy gondolod?
Nem tudom, mennyire igaz az állítás, de ez nagyjából az a pont, amikor az embernek már kommentálni sincs kedve. Túl magas a labda.

Húsleves újraértelmezve

Maradék feldolgozás. A húslevesre ki lett mondva a fatva: legkésőbb ma délben vagy megesszük, vagy kidobjuk.

A következő reggelit találtam ki. Két fej hagymát megfonnyasztottam, rádobtam négy szelet bacont. A leveshúsos tálról elvettem egy nagy csirkemellet, lefejtettem a csontokról a húst, majd apróra morzsoltam. Ráborítottam a piruló hagymára, rákerült egy kevés leveszöldség is, majd tettem mellé négy evőkanál csigatésztát. Só, bors, pici oregánó és kömény. Végül mindezt ropogósra sütöttem.
Tálaláskor wasabit szedtem mellé a tányérra. Isteni volt.

A csizma sarkán 06/05

Tél, fagy, szélvihar. A legjobb időszak az évközben felgyülemlett videó nyersanyagok feldolgozására.

Idén újítottam. Immár nem akarok minden anyagból dokumentumfilmet vágni. (Persze, lesz azért olyan is, de 2016-ból maximum egy.) Ehelyett a hangulatra mentem rá. Nem kell, hogy minden belekerüljön, amit felvettem. Nem kell, hogy unalmassá nyúljon. Tempós vágás, illeszkedő zene, instant öröm.

Barival kezdem. Ez egy kissé hosszabb lett (9 perc), de vedd figyelembe, hogy idén háromszor voltam ebben a dél-olasz városban: januárban a családdal, utána kétszer egyedül.


Bari 2016 by jozsef-petrenyi

Mindig van lejjebb

Mostanában nincsenek túl jó napjaim. Az tervezett volt, hogy a héten visszamegy a felső körhidam a szervízbe, azaz felső fogsor nélkül leszek. Az viszont nem, hogy kedden egy virsli akkora megerőltetést okozzon, hogy – Liberechez hasonlóan – bedurranjon megint az egyik gyökérkezelt fogam. És ebben nem is a fájdalom a legrosszabb, hanem az, hogy borult az eddigi koncepciónk, azaz nyomozhatunk tovább, mi van ezzel a foggal, azaz megint csúszik a végleges berakás.
Cifrázta a helyzetet, hogy 4-5 napja olyan erős refluxrohamaim vannak, hogy dupla adag gyógyszert kell szednem, ha reggel élve szeretnék felkelni. (A nagyon erős bukás vissza tud folyni a légcsőbe, sajnos tesztelve.) Nagyjából sejtem is az okát: befigyelt egy masszív szorulás, márpedig minden, ami terhelést helyez a gyomorra, növeli a refluxot. Na szóval, így.
A mai nap is úgy telt, ahogy ezen a héten a többi. Enni nem nagyon ettem, a vécével be-bepróbálkoztam, de sikertelenül, leginkább feküdtem az ágyban és olvastam.
Délután hatkor volt jelenésem a fogorvosnál. Leültem a váróban, olvasgattam. Már csak egy ember volt előttem, amikor a gyomrom jelzett: ‘hé, manus, nem te akartál egész nap vécére menni? Mert akkor van egy jó hírem, most mehetsz. De jobb, ha szaladsz.’ Felálltam, jelentőségteljesen körbenéztem, jelezve, hogy visszajövök, mint a Terminátor, aztán tekerés. A vécében éreztem, hogy vizes a talaj, de nem igazán foglalkoztam vele. Beültem a kupéba. Nos, lehet, hogy gyorsan kellett mennem, de a többnapos szorulás… hát nem adta meg magát könnyen. Ekkor jöttek be a takarítónők. Könnyed beszélgetés közben fejezték be a helyiség takarítását, miközben én egy centi vastag deszkalap mögött lapítottam Öt centire kilógó szemekkel. Aztán amikor kimentek, lekapcsolták a villanyt, erre kénytelen voltam reagálni, persze megijedtek, aztán elnézést kértek, amire nekem megint válaszolnom kellett volna, de ekkor beugrott, hogy tulajdonképpen felső fogsor nélkül, pokolian fájó foggal ülök a csepeli SzTK vécéjében és egy kisebb szüléssel felérő szorulás közben két nővel kellene könnyedén csevegnem, szóval inkább elröhögtem magamat.
Soha ne mondd, hogy kipróbáltál már mindent az életben.

Zamat

“Szegény Virágot eltemettük. Halála, mint többnyire minden litterátoroké, rettentő például szolgálhat mindannak, ki az ügyefogyott magyar litteratura kopár mezejére egy élet útjárul eltévedni elég boldogtalan; ha az ilyet valami rettenthetné. Szegényül és elhagyottan holt meg, egy-két jóbarátja segítette, tehetősb ismerősei nem úgy, mint ahogy illett volna. A gyermeklelkű öreg mindenét elajándékozta, vagy meglopatott; mert gondviselő nélkül élt, gyámtalan öregségségében, s szükséget csak azért nem szenvedett, mert egyszerűen bölcs élete kevéssel elégedő volt. Az éjjel, hogy a gutaütés eltehetetlenítette, tyúkja fejénél ült, kutyája mellette az ágyon s macskája rajta járt. Ezek voltak az őrállatai az emberektől elhagyottnak; s mind mondják egy összerágott ezüstkanál hevere székén, mellyel hihetőleg orvosságot akara bevenni, az ajtót háziasszonya úgy törette rá éjnek idején; de még akkor is szűken, utóbb pedig már késen jött az orvosi segedelem. Ő nem vesztett, de minket bánt sanyarú halálának meggondolása; vagy nem elég szomorú tünemény-e magában is a halál, hogy annak különös körülmények által még ijesztővé is kellett válnia.”

A fenti idézet Vörösmarty 1838-ban írt leveléből való, Horváth Ferencnek írta Virág Benedek haláláról.
De nem ez a lényeg. Hanem a stílus. A nyelv zamata.
Olvasd el még egyszer. Alaposan.
Képes lennél-e ilyen stílusban ma írni? Ilyen mondatszerkezetekkel?
Kizárt. Ma ezeket a szerkezeteket már nem ismerjük, nem használjuk. Persze, modernizálódott a nyelvünk, de egyben szegényedett is. Hiába van erő a fenti stílusban, ha ma próbálnánk használni, már modorosság lenne.

Olvasónapló

Eriggy, oszt baszd meg a hullócsillagot,
vagy ha nem tetszik, megbaszhatod akár a fényességes telihóóóóóóódat!

Hát mi mással kezdje az ember Vonnegut-ot, mint a Börleszk-kel? A második Vonnegut regényem volt, az elsőt, a Macskabölcsőt csak kölcsönben kaptam meg, azóta nyilván beszereztem, de sajnos már nem a Réber által illusztrált kiadásban, ezért nem is azzal kezdtem.

Szóval Jocika 18 éves, a szüleivel nyaral Kenesén a vállalati üdülőben. (A nyaralásról egy nappal hamarabb megy haza vonattal, mert már várja Egerben a katonai behívó.) Nappal úszik, emellett nagyokat pingpongozik az apjával. Az Öreg lassan kezdi felfogni, hogy a gyerek nő, növöget, és immár méltónak tartja arra, hogy az üdülői ebéd előtt meg-meghívja egy felesre. Jocika örömmel fogadja a gesztust.

Hat évvel később a már egyetemista Józsefet a furfangos sors ugyanebbe az üdülőbe vezérelte, egy országos bridzs versenyre. Amikor a szünetben elmesélte emlékeit a csapattársainak, mindenki jót mosolygott. És amikor Józsefnek éppen nem ment jól a játék, akkor hoztak neki egy felest.
A következő partiban József agyonvágta a torna egyik kiemelt párosát.

Szóval 1982, családi üdülés. Jocika a Börleszk-et hozta magával olvasnivalónak. A kényelemmel nem vacakolt, hasra dobta magát a padlószőnyegen, úgy olvasott. És a szülei rohadtul nem értették, miért dobja félre időnként a könyvet és csapkodja ököllel a földet. Fülig érő szájjal, harsányan röhögve.

Nos, ez a Börleszk. És ma is ugyanaz.

PS.
A külön vicc. A könyv hátsó borítóján az ár. 20 forint. Egy Réber által illusztrált, ma már beszerezhetetlen könyvért.

Rakd nyélen

A Róbert Károly körút feltúrva. A 14-es villamos nem jár. A kék metró vészforgatókönyv alapján üzemel, de így is lerohadt késő délután, a Nagyvárad tér és a Lehel tér között metrópótlók jártak. Az M5 bevezető a Határ-úti felüljáró felújítása miatt hónapok óta járhatatlan. Emiatt az összes környező út beáll, mint a gerely. A népligeti parkolóhoz vezető összes utat lezárták valami maszatolás miatt. Az Üllői út menekülőútjának számító Vak Bottyán út utolsó 50 métere – a Határ útnál – lezárva. Délután valamiért az 1-es villamost is leállították, villamospótló buszok jártak a Hungária körúton. Illetve jártak volna, ha nem dugultak volna bele a forgalomba.
És ez egy átlagos hétköznap.
Az a barom Tarlós, bármennyire is nem áll szándékában, de a legjobb úton halad, hogy a város közlekedését átterelje kerékpárra.

Micsoda éjszaka volt

Mostanában a padláson töltöm az estéimet. Nem azért, mert annyira jó hely – persze nem is rossz – hanem azért, mert gyakorlok beszélni. Ne nézz furán. A homeworking egyik hátránya, hogy az ember elszokik a hosszú beszédektől, most pedig megint olyan hetem van, hogy napi 4-5 órát kell beszélnem, gyakorlatilag folyamatosan.
Tegnap este is toltam, ahogy kell. Éjfél körül hazajött Nej valami céges buliból, elbeszélgettünk. Én kiültem a padlásnyílásba, lelógattam a lábamat, ő pedig nekitámaszkodott a létrának. Aztán elment aludni. Hajnali egykor fejeztem be a felkészülést, mentem volna le. Volna. Nej olyan jól támaszkodott a létrának, hogy az becsuklott és meg is akadt a padlóban. (Ez egy ilyen összehajtogatható és plafonra feltolható létra.) Próbáltam fentről kimozdítani a holtpontról, de sehogyan sem sikerült. Kábé egy métert le tudtam ereszkedni, innen már csak másfél méter ugrás kellett volna, viszont félő volt, hogy az elrugaszkodás ereje kimozdítja a holtpontról a létrát és akkor ugrás helyett pofáraesés lesz. Betonra. Másfél méterről.

Hmm. Kiültem megint a feljáróba. Gondoltam, felhívom Nejt telefonon, hátha még nem alszik.
Kiválasztottam a favoritok közül, meg is jelent az arcképe, ráböktem a mobilszámára. A készülék tárcsázta is. A híváslistából a legutolsó számot. Hajnali egykor. Az IQJB üzletfejlesztési igazgatóját. Mondom, hajnal egykor. Pánikszerűen nyomkodtam a ‘leteszemleteszemleteszem’ gombot, de lefagyott a kezelői felület, nem reagált semmire. Az illető viszont felvette. Hajnali egykor. Szerencsére hamar letette, én pedig újraindítottam a telefont. Utána már rendben működött. Hívtam Nejt, naná, hogy aludt, nem vette fel. Végül valahogy lejutottam: lelépkedtem, amíg tudtam, utána csimpánzolva, azaz csak kézzel kapaszkodva a fokokba, leengedtem magamat.

Odabent egész nap kerestem az illetőt, hogy elmondjam, mi is volt ez, meg elnézést kérjek, de nem sikerült találkoznunk. Lehet, hogy este felhívom. Mondjuk hajnali egykor.

Tárgyak értékei

Az egyik öreg öngyújtómnak megint égési problémái vannak. Elég banális dolog, nem?

Igen is, meg nem is.

Ez tényleg egy régi, de kedvenc öngyújtóm. Egyégős fáklyagyújtó, tipikusan szivarokhoz. Olyan 3-4e forintba került.
Semmi pénzért nem dobnám ki.
Rendszeres hibája az, hogy bekormozódik a fáklyája. Ilyenkor ki kell pucolni. Nem igazán értek hozzá, megfelelő eszközeim sincsenek. Évekig úgy ment a tisztítás, hogy a cimborám, Rudi, aki civilben fogászati berendezések karbantartásával, azaz finommechanikával foglalkozott, megpucolta nekem.
Aztán Rudit pár éve elvitte a rák. De mielőtt meghalt volna, még szakított rá időt, hogy – egy hónappal a halála előtt – kiugrott hozzám és egy gyorstalpalón megtanított arra, hogyan kell ezt az öngyújtót megpucolni. Ezt adta át nekem, utolsó gesztusként.

Persze a pucoláshoz kellettek eszközök is. Nagyítót még tudtam venni. De fogászati eszközeim nem voltak. Ehhez kellett a mostani fogorvosom. Tudom, a pacák a blogon leginkább negatív kontexusban szerepel, pedig ennél többet érdemel. Most nem akarok mélyebben belemenni, a lényeg, hogy nagyon jó fogorvos, csak éppen az ügyfélkezelése… mondjuk úgy, hogy laza. Aztán amikor elmeséltem neki a sztorit, meg hogy szivargyújtó pucolása, vigyorgott egy nagyot és segített kiválogatni a készletéből, hogy mi minden kellhet nekem.

Nos, ennyi. Manapság, amikor kezd vacakolni a gyújtóm és nekiállok pucolni, ennek a két embernek a tekintetét érzem magamon. És amikor sikerül a takarítás, a gyújtó újra úgy üzemel, mint egy új, mindkettőjük felé biccentek egyet.