Mondhatod, hogy csak trükközök, utólag keresek irodalmi párhuzamokat a valóságban történtekkel, de hidd el, nem így van. A könyvek választanak, a valóság pedig hozzájuk idomul.

Most éppen két könyvet olvasok. Papíron Hellertől A Záróra címűt vettem le hétvégén a polcról. Éppen tegnap este olvastam azt a részt, amikor a teljesen fogalmatlan Milo Minderbinder elad Amerikában a katonai vezetésből és szenátorokból álló bizottságnak egy, a fénysebességnél is gyorsabban repülő lopakodó vadászgépet. A bizottságnak ugyan vannak kétségei (nem tetszik nekik a projekt neve, az egyik tábornok szerint a fény nem is mozog), de végül megrendelik.
Ha ez kevés, álljon itt két részlet Legeza Ilona ismertetőjéből:

“…a Heller által mindig is kritikusan és szkeptikusan szemlélt “amerikai évszázad” zárórája, amelyet a folyamatos hanyatlás, az emberi és az életminőség folyamatos romlása korszakának tartott.
A személyes visszatekintések mellett a regény jelen idejű, nehezen megfogható cselekménye négy szürrealisztikus főtéma körül szövődik. Egyikük a KIHABUP, a Kikötői Hatóság Autóbuszpályaudvara hatalmas metaforaépítmény, Amerika teljes lezüllésének, militarizálódásának és rendőrállammá válásának megtestesítője.”

“A negyedik, talán legfélelmetesebb témája a félhülye elnök személye és szerepe, akit mindenki csak “Pöcsnek” hív…”

Mobiltelefonon egy trilógiát választottam, még jócskán a múlt héten. Ben Winters: Az Utolsó Nyomozó. Amennyit eddig tudok róla, az első kötet története nem valami rendkívüli: egy fiatal nyomozó megkapja első esetét, ránézésre öngyilkosság, de a nyomozónak gyanús lesz a dolog és kollégái tanácsa ellenére nyomozásba kezd. Csakhogy a körülmények… Köztudottá válik, hogy egy aszteroida halad a Föld felé, megállítani nem tudják és 100%, hogy fél év múlva eltalálja a Földet, kiirtva rajta minden életet. Az emberek különféleképpen reagálnak a helyzetre: van, aki a bakancslistáját kezdi kipipálgatni, van, aki az élvezetekbe veti magát és akad, aki öngyilkos lesz. A nyomozónk úgy dönt, hogy éli tovább az életét. Nyomoz. A regény pedig megy a maga útján, a főszereplő szenvtelenül számol be – mintegy mellékesen – arról, hogyan változnak meg apránként a hétköznapok Amerikában, hogyan esik szét minden, hogyan önti el az országot a káosz, a szürreális őrület.