De nagyon. Lehettek már hónapok óta jóban, aludhat éjjelente a lábadnál, de ekkor is előfordul, hogy ha éppen arrafelé lenne dolgod, ahol éppen pihen, ijedten ugrik fel és szalad világgá a közeledtedre.
A macska teljes bizalmát elnyerni borzasztó kemény munka. Rengeteg hízelgés és főleg rengeteg kaja szükséges hozzá. Ráadásul van egy hátulütője: a macskában előbb-utóbb ki fog alakulni az a képzet, hogy ő az igazi gazda, te pedig a kiszolgálója vagy. Márpedig ha rám hallgatsz, soha nem hagyod, hogy egy macska legyen a gazdád.
Sokkal járhatóbb út, ha fordítva ülsz fel a lóra: ha bizalmatlan, akkor bizalmatlan. Inkább próbáld meg kiélvezni a helyzet előnyeit: ha már úgyis be van árazva, hogy a macska bizalmatlan, akkor gyakorlatilag bármit megtehetsz vele. Nem fog romlani a megítélésed a macska szemében, mert már helyből rossz. Zavard össze. Időnként simogasd meg, időnként rúgjál bele. Nagyon fontos, hogy még véletlenül se legyél következetes. Ha már bizalmatlan, akkor legyen oka is rá.
2013. May 24. Friday at 17:35
Na bakker, Te rúgod a macskát? Akkor még az is lehet, hogy Te vakítottad meg Balogék komondorját!? :-) Szegény Terike!
2013. May 24. Friday at 17:36
Igen, néha fenékbe billentem. De csak akkor, ha éppen nem ad rá okot.
2013. May 24. Friday at 17:44
Ez érdekes. Az én macskám szemernyit sem bizalmatlan. Ha valahol olyan helyen fekszik, ahol az utam vezet, akkor tízből kilencszer esze ágában sincs elmozdulni, nemhogy felugrani. Felnéz, hunyorog egy kicsit, biztosítva engem töretlen szeretetéről, aztán alszik tovább. Lehet, azért, mert nem rugdosom? :)
2013. May 24. Friday at 17:51
A rugdosás nálam is kimerül annyiban, hogy lábbal arrébb teszem. Valószínűleg ott lesz a különbség, hogy nálunk három macska van és én vagyok az, aki igyekszik rendet tartani közöttük.
2013. May 24. Friday at 17:52
Don! Ez egy jó nevelési metodika! A régi főnökön szokta volt mondani a nőkre: állandó bizonytalansában kell tartani!