Month: April 2013

Neverending 02

Az első bátortalan hasraesések

Az előző írásban nagyvonalúan átléptem ezen a userfolder témán, pedig valójában nem. Csak éppen amikorra megtaláltam, hogy a korábban elképzelt módszernek létezik Windows 8 alatt is megoldása, addigra már fent is volt a Windows. Annyira azért nem estem kétségbe: egyrészt itt is működik a symlinkes megoldás, másfelől meg ezt úgyis csak egy próbatelepítésnek szántam. Mondhatni, beleszagolok a Windows 8 világba, ezzel a laptoppal.

Szóval, user könyvtár. Újraindítottam a gépet repair módban, aztán jöhettek a parancsok:

  • robocopy /mir /xj C:\Users E:\Users
  • rmdir /s /q C:\Users
  • mklink /j C:\Users E:\Users
  •  
    Szépen lefutott, restart, beléptem. Minden rendben volt.
    Látszólag.
    Aztán jöttek az ép ésszel felfoghatatlan dolgok. Le akartam cserélni a desktop témát. Az IE le is töltötte a témafájlt, az egyszerűség kedvéért legyen most gyonyorudesktop.themepack a neve. Amikor azt mondtam neki, hogy futtassa, eldobta az agyát: nem tudja mit lehet vele kezdeni, esetleg keressek a neten valami programot, amelyik tudja kezelni.
    – Bakker, te, te nyomorult Windows, te vagy az, aki ismeri ezt a fájlt! – morogtam.
    Aztán megnéztem a Download könyvtárban és elképedtem: a fájlt gyonyorudesktop,themepack néven mentette le. (Vaksik kedvéért: pont helyett vessző.) Aztán jött a többi csoda: rákattintottam egy Windows8 app ikonjára – és nem történt semmi. Ez volt a jobbik eset. Volt, amikor eltűnt az ikon. De ha elindult, abban sem volt köszönet, mert voltak olyan részei, melyek működtek, voltak, amelyek nem. Az ilyesmi dolgokat szeretem egy Elvarázsolt Kastélyban, de a laptopomon nem annyira. Rövid gondolkodás után aktivizáltam az administrator felhasználót, beléptem vele, töröltem magamat, majd újra létrehoztam. Az összes anomália eltűnt. Tehát a userfolder symlink megoldás működik ugyan, de éles, már profillal rendelkező felhasználó esetén megjósolhatatlan az eredmény. Jó.
    A Dell-től lekapkodtam a drivereket, felraktam. Az összes eszközt felismerte, azaz innentől volt egy friss, harmatos Windows-om. Nézegettem, minden rendben volt. Akkor jöhetnek a mindenféle frissítések.
    Illetve, előtte regisztráljuk be. Aha. Már majdnem elfelejtettem, hogy az ultimate verzióban nem vezették ki a grafikus felületre a product key megadást. Szerencsére van róla KB cikk, a ‘Slui.exe 0x3’ parancs segített: előjött az az ablak, melyre nem volt hivatkozás.

    Jó, jöhetnek a Windows update csomagok. Ráküldtem, aztán egy idő után visszanéztem. Befejezte ugyan, de volt egy csomó failed. Ennek most mi baja van? Ha van valami, amit utálok, az a windowsupdate hibák kinyomozása. Szerencsére az egyik csomaggal kapcsolatban találtam egy jó linket. Ez azt mondja, hogy át kell symlinkelni a $$Pendingfiles könyvtárt is az E: meghajtóra. Ennek ugyanis ugyanazon a meghajtón kell lennie, mint a Users könyvtárnak. A symlink valamiért nem működik. Ehhez képest logikai bravúr, hogy ha átsymlinkelem a $$Pendingfiles-t is, akkor meg működik.

  • robocopy /copyall /mir /xj C:\$$PendingFiles E:\Temp\$$PendingFiles
  • rmdir /S /Q C:\$$PendingFiles
  • mklink /J C:\$$PendingFiles E:\Temp\$$PendingFiles
  •  
    És tényleg, a windowsupdate újra hasított, feltett mindent.

    A következő lépéstől tartottam egy kicsit, nem is ok nélkül. Be kellett konfigurálnom a GPU váltást. A Windows8-ban helyből .NET4 van, a Catalyst viszont ettől simán fejreáll. De egyszer már megoldottam ezt a problémát, igaz, hogy Windows7 alatt és igaz, hogy nem tudom, hogyan, de majd csak lesz most is valahogy. Lett. Véres veríték, habzó száj. Három driverem volt, egy hivatalos Windows7-es, egy Windows8 RC-s és egy Windows8 béta. Tucatszor telepítettem, majd szedtem le, majd variáltam, hogy egyik komponenst innen, a másodikat onnan, plusz az Intel kártya driverét meg a netről. De egyszer csak megdöbbenve tapasztaltam, hogy összejött: ment mind a két kártya drivere és a Catalyst is engedélyezte az alkalmazás szintű konfigurálást. Huh. Ugyan megint nem tudtam, hogyan sikerült, de megint megcsináltam.

    Ezzel össze is állt nagyjából a vas. Kezdhettem csinosítani. Kiválasztottam egy sötét árnyalatot a start ablakhoz, majd belőttem ugyanazt a hagyományos desktopnál is. Jól ment a desktop témához és tényleg dögösen is néz ki.
    Egy apró problémával. Az aktív ablak címsorát is ugyanerre a színre változtatta… csak éppen a betű színe megmaradt feketének. Meg a címsor kontrolljai. Gyakorlatilag megszűnt a címsor. Jó, mentem a személyreszabás ablakba, kerestem, hol tudom átállítani a betűk színét. Nincs. Az ablakból levették a linket, hasonlóan, mint az aktiváló kulcs állításánál. Ekkor már nagyon könnyen jöttek a wtf-ek, de ez túltett mindenen. Mondhatod, hogy semmiség, de hidd el nekem, attól, hogy nem tudatosítod, attól még igen sűrűn használod azt a címsort. Tudom, mit beszélek, mert nekem még mindig nincs.
    Most az egyszer a net sem segített. Pontosabban… a jelenséget anyázó írásokból tengersok van. Megoldás? Igazi nincs. Átnéztem vagy 30 linket, eszetlen hekkelések vannak, de maximum annyit tudsz tenni, hogy felraksz valami gusztustalan témát, amely ronda ugyan, de fehér a címsor betűje.

    Igazából ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy az összes rohadék bassza meg magát a Microsoftnál és remélem rohadtul befürödnek ezzel a Windows 8 nevű akármivel. A Start képernyőt a Start menü helyett már megszoktam. Lenyeltem azt is, hogy ezzel indul. A különböző Microsoft accountok közötti váltogatások hiánya nem érint. Az alkalmazások kétféle módban történő futtatása… nos, az már kemény béka, de még azt is lehet kezelni. De ez a title bar cucc, ez egy annyira pofátlan, arrogáns, szarokrátok mentalitás, amit nem vagyok hajlandó békésen tudomásul venni. Látszik ugyanis rajta, hogy szándékos. Megnéztem, a registryben továbbra is ott van az összes érték, melyeken keresztül a grafikus felület elemeinek színét hangolni lehet. Át is írhatod. Csak éppen az UI szarik rá, nem olvassa fel. Még csak azt se lehet mondani, hogy befolyásolná a Windows8 appok megjelenítését, mert állítgattam egy csomót és ott sem történtek változások. A Windows7-ben a Personalize/Betűméretállítás alatt volt egy link, melyen keresztül faraghattad a desktop elemeket. A Windows8-ban ezt a linket levették, majd a biztonság kedvéért odaírták a betűmérethez, hogy _ez_csak_betűméret_állítgatására_jó. Azaz számítottak rá, hogy a színeket is keresni fogjuk – és direkt nem adtak rá lehetőséget. Ellenben ha a desktop színvilágát állítod és valami sötétebbet választasz, akkor kérés nélkül átírja a címsor színét is. A betűket meg feketén hagyja. Ráadásul ez a faszság folyamatosan életben is tartja a dühömet, mert mindig, minden ablaknál, amikor ránézek a címsorra, és nem látom a szöveget, nem látom a kontrollokat, mindig eszembe jut, hogy ezek mekkora arrogáns bunkók.

    Oké, más téma. Amire nagyon kíváncsi voltam, az a videóeditálás. Hiszen ez indította el az egész hardvercserét. Gyorsan fel is dobtam a Premiere-t. Aztán próbáltam futtatni. Aha. Közölte, hogy nincs GPU, nincs futás. Ravasz gyerek vagy, de én még ravaszabb: beállítottam a Catalyst-ban a progit, hogy használhatja a GPU-t. Nem hatotta meg. Fejvakarás. Miaf? Aztán egyszer, amikor már bezártam a hibaüzenet ablakát, feltűnt a Catalyst-ban egy program, valami gpudetect, vagy micsoda. Gyorsan neki is engedélyeztem a GPU-t és onnantól már indult a Premiere. A teljesítménye… hát, nem estem seggre tőle. A desktop gépemen kábé 10 másodperc után kezdett szaggatni a preview ablak, itt egy perc után. Hümmögtem. Javulás, persze, de ennél valahogy többre számítottam. Oké, kezelni már lehet a helyzetet, ha leállítom egy perc múlva a lejátszást és rögtön utána újraindítom, akkor nyerek egy újabb percet, így végül egyperces belenézegetésekkel már lehet videót vágni, de tényleg jobb eredményre számítottam: azért csak egy 4 magos, egész jó proci van benne, meg 8 GB RAM, meg GPU, hasíthatna valamivel jobban is.

    Mivel ekkor már reggel nyolc körül járt az idő, beledőltem a kanapéba. Arra sem futotta, hogy felmenjek a szobámba.

    Neverending 01

    Minden kezdet nehéz. Na de ennyire?

    Így kezdődött. Hadd idézzem be a záró mondatot, hogy legyen is valami optimista ebben a várhatóan spagettiwestern hosszúságú írásfolyamban.
    Szóval jelenleg minden rendben. És várom a szerelőkeretet, hogy újra szétbarmolhassam az egészet.

    Az SSD csere meglepően simán ment. A látatlanban rendelt keret tökéletesen passzolt a DVD író helyére, Jani kiugrott hozzánk és pár céltudatos mozdulattal mindent átszerelt a helyére. Még a kávéja sem hűlt ki, annyira gyors volt. A BIOS látott mindent, igaz, az 1 TB-s hagyományos vinyót DVD-nek látta, de annyi baj legyen. Az SSD-t viszont korrektül felismerte, éljenéljenhurrá. Lehet telepíteni.

    Rádugtam az usb DVD-írót, benne a Windows7 cédé, beállítottam elsődlegesnek az usb bootolást, hadd szóljon. Elindult a telepítés, bekérdezte a nyelvi hókuszpókuszt, aztán kezdte volna felolvasni a fájlokat a dévédéről… és eldobta az agyát. Hogy bocsi, de nincs telepítő média. Ebben ugye az a vicces, hogy arról indult el, arról tette fel a Windows PE verziót. Repair mód, command prompt, és tényleg nincs partíciója a DVD-nek. Hmm. Kínomban nekiálltam DVD drivert hajkurászni, de az internet csak bambán bámult vissza. DVD driver? Minek? A beépített cdrom.sys tökéletes, az pedig benne van a PE verzióban is. Hmm. Oké, másik út. Összedobtam egy Windows7 telepítő pendrive-ot. Ugyanaz. Elindult, aztán elvesztette. Makacs szamárként ekkor is nekiálltam drivert keresni, hogy majd beleintegrálom jól a PE telepítőbe, de szerencsére nem vacakoltam vele sokat. (Egyébként sem nagyon lett volna mit, mert hiába adtam meg neki a Dell oldaláról letöltött USB drivert, azzal sem látta az eszközt.)
    Felmerült még, persze, hogy nem mindegyik USB port egyforma, de erre pont jó volt a próbatelepítés, onnantól már tudtam, melyik a 2.0-ás.

    Nos. Érdekes. Szóval nem tudok telepíteni külső DVD-ről, pendrive-ról, beépített DVD nincs, mint ahogy floppy drive sem. Viszont van egy feltelepített Windows-om a második diszken, sőt, mi több, be is tudok bootolni róla. Ha ezt esetleg át tudnám klónozni az SSD-re, az segíthetne, igaz, ekkor maradnának a C:-n a user és a programdata könyvtárak. Csakhogy ehhez is be kell bootolni valami külső eszközről. Ravasz.
    Meglehetősen tanácstalanul néztem a laptopot. Mondjuk kiszedem a második diszket, visszarakom az eredeti belső DVD-t, arról felrakok egy Windows-t az SSD-re, aztán kiszedem a DVD-t és visszarakom a helyére a második vinyót. Működőképes ötletnek tűnt.
    De mielőtt elővettem volna a csavarhúzót, a kezembe akadt egy Windows8 telepítő pendrive. Lássuk, mit tud. Boot, nyelvi beállítások, pampam… és elindult, elkezdte feltolni a fájlokat.
    Hát, jó. Isten látja lelkemet, megpróbáltam mindenféle módon kikerülni, de úgy látszik, mégis Windows8 lesz a gépemen.
    (Ha látom előre a következő hetemet, visítva szabadultam volna meg a laptoptól.)

    De egyelőre még ott járunk, hogy a telepítőből simára töröltem az összes diszket, megadtam neki az SSD-t. Felment. Ott volt.

    Folyt. köv.

    PS:
    A probléma megoldására később bukkantam rá, mintegy véletlenül. Az A04-es Dell BIOS által javított hibák felsorolásában akadt meg a szemem ezen a soron.

    Description
    Dell Inspiron 5520 System BIOS
    Fixes & Enhancements
    Fix:
    1.DF545880 ST, USB devices can’t be detected under Windows with pure OS

    Na, találd ki, hanyas BIOS volt a laptopon? A03. A nyomozást némileg nehezítette, hogy a BIOS számozás jelenleg A13-nál jár, az a tény pedig, hogy az A03-as BIOS nem látja az USB-t Windows PE alól, csak az A04-es manuáljában volt leírva. (Nem, nem sorolják fel az összes korábbi javított hibát, sőt, maga a manuál sem létezik, a Dell oldalán egy linkre kattintva ugrik fel egy pici buborék, benne pársoros infó. Ebből kifolyólag a Google sem látja, szóval ez _tényleg_ nyomozás volt, nem csak egy szörcs.)

    Yosemite

    Az utóbbi hónapok történései között nem csak az van, hogy régi kalandozások elfeledett mozgóképeiből próbáltam valami használható videókat összevágni, hanem előtúrtam a poros videócédékről(!), dévédékről a fényképekből összevágott, azóta régen elfelejtett videókat és összerendeztem egy könyvtárba az új videókkal. Egyfajta régészet, ahol a NAS lett a múzeum.
    Mai szemmel nézve meglehetősen egyszerű anyagok ezek, de nekem még mindig jólesik nézegetni. Gyakorlatilag slideshow, alákevert zenével, de amikor csináltam, rengeteg órát kellett beleölnöm: a zenék kiválasztása, a képek kiválasztása, játék a képek sorrendjével, hogy összhangban legyenek a zenével, a képek számának beállítása, hogy a képváltás ritmusa illeszkedjen a zene ritmusához, zenecsere esetén kezdeni előlről és az akkori MemTV program sem volt egy könnyen kezelhető jószág.

    Most két felvétel következik a 2008-as amerikai mászkálásról. A teljes írás megtalálható itt, a történetről nem is mondanék többet.

    Yosemite Park, a kemping (Curry Camp) környéke:


     

    Yosemite Park, Yosemite vízesés:


     

    Zsebenci Klopédia

    Szoktam az írókkal vitatkozni, és ebben az sem szokott zavarni, ha az író már nem él. A legfurább viszont az egészben az, hogy hiába indul az író ekkora hendikeppel, mégsem mindig én nyerek.

    Faludy Györgyöt életéért, munkásságáért kifejezetten tisztelem, mégis ő az egyik író, akivel állandóan vitatkozok, miközben olvasom az írásait. Például ott van az az elitista hozzáállása. Addig rendben van, hogy a műveltséget mindenek fölé helyezi. De műveltség alatt a legtöbbször a lexikális tudást érti. Faludy szerint a kultúrhérosz az, aki fejből tolja a világ összes nagy enciklopédiáját, mindezt tizenkét nyelven, melyekből legalább kettő holt.
    Én ezt nagyon másképp gondolom. A lexikális tudás – szerintem – gúzsba köti ez embert. A sok információ teletömi az agyát és nem marad kapacitása értelmezni az adatok közötti kapcsolatokat. (Mondom ezt én, akit középiskolában lexikonagyúnak csúfoltak.)

    Úgy elképzeltem, hogy borozgatunk Gyuri bácsival és én megkísértem.

    – Képzelje el, hogy Ön előtt hever egy fehér A4-es papír. Ezen a papíron bármilyen szöveg megjelenhet. Rágondol egy könyvre, egy oldalszámra – és már ott is van. Ha nem tudja az oldalszámot, akkor a könyv tartalomjegyzéke jelenik meg. Ha nem is ismeri a könyvet, akkor rágondol egy témára és megjelenik a témával foglalkozó összes könyv címe. Ha az egyik könyv olvasása közben eszébe jut egy másik könyv, akkor az is meg tud jelenni. Mindez természetesen a világ összes nyelvén. Mit kezdene Ön ezzel a papírral? Hogyan játszanának ezek után uralkodósat a barátaival? Amikor mindenkinek lenne egy ilyen papírlapja? Hogyan értelmezné Őn, egy ilyen papírlap birtokában a műveltséget?
    – Ööö, ilyen papírlap nem létezik.
    – De. Már az Ön élete vége felé megjelent csírájában ez a lehetőség és mondjuk 30 év múlva már lesz is ilyen felület. Szóval ki is a művelt ember akkor?
    – Fiam, irányok és megbízhatóság. Ezeket nem fogja tudni a bűvös papírlapod. Nem, ne nézz ilyen bután, elmagyarázom. Ha meg akarod tudni, ki volt VI. Henrik utódja, akkor a papírlap fog nyerni. Ha meg akarod tudni, ki volt a hadvezére, akkor is. De ha meg akarod tudni, hogy ki volt abban az időszakban Anglia elismert költője és miért volt az és milyen kapcsolat volt közte és mondjuk a francia és olasz költők között, mennyire hatottak egymásra, mennyire voltak a költők akkoriban nemzetiek, illetve mennyire voltak nemzetek felett egyformán a lovagi kultúra részei… ezt nem fogja tudni a papírlapod. Csak ha elolvasol a papírlapodon keresztül több tíz könyvet és te magad összerakod a fejedben ezt az egészet. És igen, ekkor már művelt leszel, legalábbis ebben a témában. A papírlap könnyebbé fogja tenni, hogy művelt legyél. De önmagában nem jelent műveltséget. Az ember akkor képes bonyolult, szinte elmagyarázhatatlan hálók szövésére, ha az információk a fejében vannak.
    – Mit értett megbízhatóság alatt?
    – A források megbízhatóságát. Ha elolvasol valakitől egy “tényt”, akkor tudnod kell arról is, hogy mennyire megbízható az illető. Ezt honnan tudod meg? Például onnan, hogy ismered mások munkáit is, és ha még tíz független forrás így meséli el, akkor valószínűleg így is volt. Ha nem, akkor neked kell utánajárnod és kinyomoznod, melyiknek volt igaza, melyik hazudott, és melyik volt az, amelyik úgy hitte, hogy ez az igazság, pedig nem. A papírlapod ezt az utánajárást nem végzi el helyetted. Elismerem, megkönnyíti. De a papírlap nem művelt. Az csak te lehetsz.
    – Recsken igyekeztek érdekes emberekről beszélgetni a társaságával. Nem segített volna ebben egy papírlap, ahonnan naponta felolvashatott volna mondjuk Plutarkosztól?
    – Nem. Az nem beszélgetés lett volna, hanem üres felolvasás. De köszönöm a példát, tökéletesen megvilágítja, miért olyan szegényesek a képességei ennek a bűvös papírlapnak. Ott van mögötte az információ – de nincs ott mögötte az ember. Aki észreveszi, mire is kíváncsi a hallgatóság. És ha úgy gondolja, akkor átvált a minnesangerekről az arab költészetre. Mert pont rájuk kellett átváltania, hogy a figyelem ne lankadjon el.

    Nos, lehetne a témát órákig ragozni… csak éppen nincs értelme. Megint a halott költőnek lett igaza.

    © 2026 MiVanVelem

    Theme by Anders NorénUp ↑