Neverending 05

Amikor már azt hinné az ember, hogy vége

Ekkor nagyjából már úgy éreztem, hogy megvagyok. Apróbb beállítások még vannak hátra, a GPU-val is kezdeni kell valamit, de a gép már egészen jól működik. Lehet, hogy megmarad véglegesnek.

Elsőnek a címsornak mentem neki. El sem hiszed, mennyire frusztrált. Illetve mennyire frusztrál még mindig. Ha egy autóban kibaszásból kicsire veszik a kesztyűtartót, azon egyszer mérgelődsz, de azután kimegy a fejedből. De ha kibaszásból olvashatatlanná teszik az egyik kijelzőt a műszerfalon, azzal minden percben szembesülsz és állandóan bosszant.
Gondoltam, kipróbálok egy külső startmenü-hekkelős kiegészítést. Maga a startmenü nem hiányzik, de az ablakok konfigurálása igen. Ezt választottam. Lehet, hogy nem volt a legjobb választás, lehet, hogy vannak helyette jobbak is, nem tudom. Mindenesetre nem váltotta be a reményeimet, leszedtem. Egy következménye viszont lett a kalandnak: innentől már shutdown után is csak PXE boot-tal indul a gép. Nem, ne kérdezd, fogalmam sincs, mi lehet az összefüggés.

Cisco VPN kliens. A legfrissebb (5.0.07.0440), 64 bites. Persze, hogy nem működik. Google. Registry hack.

Wireshark. Azt írja magáról, hogy semmi gond, megy 64 bites Windows-on is. Ja. Ő. Csak éppen szükség van hozzá a WinpCap driverre is. Na, az nem. Telepítéskor kiírja, hogy ezen a rendszeren nem fog működni, biztosan telepíteni akarom? Csak azért is, dafke. Restart. PXE boot. Escape. Wireshark teszt: szépen működik. Akkor most mi van?

T-online USB stick. Bedugtam, drivertelepítés elindult, végzett, Connection Manager elindult, majd közölte, hogy nem lát semmilyen eszközt. Bakker: usb3-as csatiba dugtam. Connection Manager bezár, stick usb2-esbe átdug. A Connection Manager rá sem bagózott. Visszadugtam az usb3-asba, a Connection Manager elstartolt, de megint nem látta az eszközt. Kínomban újraindítottam a gépet és onnantól minden oké.

Amikor a Dell BIOS-sal kapcsolatban olvasgattam a neten, rábukkantam egy cikkre, miszerint ha beregisztrálom a Samsungnál az SSD-t, akkor kapok plusz két hónap garanciát. Jelen esetben ez nem mindegy. Anélkül, hogy belemennék a részletekbe, inkább csak futólag, annyit érdemes megemlíteni, hogy az olcsóbb Samsung SSD-t vettem meg, ami TLC-s, azaz egy cella 3 bitet tartalmaz, emiatt gyorsabban is használódik el. Ezt tudja a Samsung is, nem is adnak rá öt év garanciát, hanem csak hármat. (Szerencsére az SSD nem úgy használódik el, mint egy vincseszter, hogy putty és kampó, hanem a cellák egyenként dőlnek ki, azaz a megfelelő segédprogramból látható, mikor érik meg a cserére.)
Jó, regisztráljunk. Kéri a gyári számot. Oké, mégis kell a csavarhúzó. Leszedtem a fedelet és elhűltem. Ilyen apró betűket még akkor sem tudtam elolvasni, amikor jó volt a szemem. Fejlámpa, olvasószemüveg, nagyító. Végül sikerült. Visszafordítottam talpára a laptopot… és majdnem elsírtam magam. Erre a pár percre lusta voltam törölközőt tenni alá és egy szabad szemmel láthatatlan, ellenben betonkemény porszemcse felkarcolta a tetejét. Csúnyán. Alig telt el egy hét, és már úgy néz ki, mintha csatában harcoltam volna vele.
Regisztrálás után kidobta, miket tudok még telepíteni a gépemre. Fontos segédprogram a Magician. Eleve ezzel tudom bekonfigurálni az SSD-t, hogy mennyi helyet tartson fent karbantartási célokra, azaz ebből tudom szabályozni, hogy teljesítményre megyek vagy élettartamra. Meg úgy egyébként is, hasznos kis program. Természetesen telepítettem.
Természetesen ez is szopatott. Betette ugyanis magát automatikusan indulónak… csak éppen valódi adminisztrátori jogosultságra van szüksége, azaz indulás után vár… vár… aztán feldob egy UAC ablakot. Egy idő után azért ez elég idegesítő. (Ráadásul lassítja is a bejelentkezést.) Megint Google. Itt azt javasolják, hogy állítsunk be neki kompabilitási módot, azon belül adminisztrátori indulást. Ez egy automatikusan induló programnál annyira azért nem magától értetődő, de a Task Managerben van egy fül, ahol láthatók az automatikusan induló programok, sőt, konfigurálhatóak is. Jó. Beállítottam. Restart. (PXE, stb…) És tényleg, nem jött föl az UAC ablak. Igaz, viszont a program sem indult el. Fejvakarás. Egyáltalán, szükség van arra, hogy állandóan fusson? Az előző linken azt írja egy fórumozó, hogy nem, de sehol máshol nem találtam erre vonatkozó információt, mindenhol csak erre a bejegyzésre hivatkoznak vissza. Sóhaj. Elvettem az adminisztrátori indulást. Legfeljebb eggyel több gombot nyomok induláskor. (Az UAC-ot inkább meghagyom, jó az.)

Google CalendarSync. Arról már leszoktam, hogy saját Outlook-ot használjak. (Eddig is csak biztonsági mentésre szolgált, de kábé egy éve az outlook.com-ra tükrözöm a levelezésemet.) A céges naptárbejegyzéseimet viszont szeretem látni a privát Google Calendarban is (elvégre mind a két naptár az én időmet osztja), ahhoz viszont jó volt a Calendarsync. Volt. Outlook 2013-nál már nem fut. Háát. Aztán eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt rengeteget variáltam a családi és céges naptárak szinkronizálásával és kisérletképpen vettem egy gsyncit licenszet, melyet végül nem használtam fel. Utánanéztem és még éppen benne voltam az ingyenes upgrade időszakban. Kértem új kódot, feltettem, működik.
Végre valami jó hír.

Közben eltelt annyi idő, hogy újból megjelent a windowsupdate. Talált egy csomó foltot, telepítené. Telepítsd. Kövér errorok. Már megint. Hjaj. Na, nézzük meg közelebbről.
Aha.
Olvass vissza. Vagy ha lusta vagy, akkor higyjél nekem. A korábbi $$Pendingfiles átirányító hekkben a szkript az E:\Temp alá tette be a könyvtárat, én meg odafigyelés nélkül átvettem. Csakhogy jött később a CCleaner és szívbaj nélkül kipucolta a Temp könyvtárat,. A windowsupdate pedig megbízhatóan a kardjába dőlt. Jó. Symlink letöröl, új könyvtár létrehoz (előrelátóan már egy SymLink folder alatt), újabb linkelés, restart. Kevés: a windowsupdate-t most nem hatotta meg a kiszolgálás. Igaz, elindult, igaz, letöltötte a csomagokat, de aztán beleragadt a ‘Preparing to install’ állapotba.
Természetesen az internet erre is adott megoldást. Csak éppen nem működött.
Viszont, legnagyobb meglepetésemre a hibaüzenetben volt egy link, amelyik nem a szokásos általános windowsupdate hiba oldalára dobott, hanem elindított egy varázslót. A fickó nagy önbizalommal közölte, hogy ismeri a hibát, sőt mi több, meg is tudja javítani. Megengedtem neki. Molyolt, szöszmötölt, majd azt mondta, hogy oké. Restart (stb…), windowsupdate… és nagyon durván behalt. Sérült adatbázis, sérült folyamat, sérült egó. Minden baja volt. Belenéztem a %windir°%\SoftwareDistribution könyvtárba, hogy mi is folyik ott tulajdonképpen. Mind a két új könyvtárban (az egyiket az én beavatkozásom után generálta a rendszer, a másikat a varázsló után) sokkal kevesebb alkönyvtár és fájl volt, mint az eredetiben, melyet a biztonság kedvéért félrementettem. Jobb ötlet híján töröltem az újakat, visszaneveztem a régit, restart, windowsupdate… és simán végigment. Egy újabb megmagyarázhatatlan jelenség. Lehet, hogy már az elején elég lett volna egy restart.

Tulajdonképpen már hátra is dőlhettem volna. Végülis haladok. De a laptop nem így gondolta.
Már írtam, hogy a Samsung Magician után lelassult a belépési folyamat. Azt hittem, hogy az UAC miatt, de nem. Valami komolyabb dolog is van a háttérben. Néha, teljesen kiszámíthatatlanul, egész egyszerűen nem találja a Windows a profilomat. Keresi, keresi, aztán feladja és nekiáll kreálni egy újat. A jól belakott, kicsinosított, 6,5 gigás(!) profil helyett csinál egy szűz újat. De ha legalább csinálna, mert nem. A start képernyő csont üres, egyedül a felhasználói nevem látszik rajta. Nem is tudok átlépni a desktopra, de nem is lenne értelme. Amikor először megláttam, kis híján megállt a szívem. Több tucatnyi alkalmazást raktam fel és lőttem össze, egy felhasználói profil elvesztése kisebb méretű katasztrófával érne fel. Szerencsére már elsőre megtaláltam a megoldást: átléptem az administrator profiljába (az már simán bejött), onnan restartoltam a gépet (nem foglalkoztam azzal, hogy sikongat, miszerint más is be van lépve és az illetőnek mindene elveszik egy restart esetén), majd az újonnan felálló gépbe (PXE, stb…) belépve már megkaptam a profilomat, bár ijesztgetésképpen a jelszóbekérésnél még a nullprofil színei jelennek meg.

Tovább is van, mondjam még? Hamarosan.

Esik a víz

Folytatom a Yosemite-völggyel kapcsolatos emlékeket. Méghozzá a legszebb darabbal: a Vernal és a Nevada vízeséseket meglátogató túra volt a legjobb, a legszebb és a legérdekesebb az összes közül. A népszerű túraútvonalak közül a legkeményebb a Half Dome útvonal, a most bemutatott túra részben azon megy. Maga a Half Dome egy hatalmas, félbevágott kúp alakú szikla, melyre az ívelt oldalon láncok segítségével fel lehet mászni. Amikor kint voltunk, a láncok nem voltak rögzítve, de Attila leszarta, felment így is. Én nem voltam ilyen bátor, a Mist Trail-en elmentem a Nevada vízesésig, aztán a John Muir Trail-en visszajöttem. Habár az utóbbi ösvény le volt zárva a kitett hótorlaszok miatt, de azt meg én szartam le. Szép is volt.