Month: January 2013

Meglehetősen hülye látványt nyújthattam, amikor másztam fel a létrán a padlásra, hónom alá szorítva egy szilikát válaszfalblokk méretű Exchange 2000(!) könyvet. Ezt a könyvet már legalább ötször ki akartam dobni, de aztán mindig megmenekült: gondoltam, milyen jó lesz egyszer majd vigyorogva nézegetni az ősrégi technológiát. Aztán most meg tanulhatok belőle.
Valahogy nem így képzeltem.

From MiVanVelem

A magyarázat röviden: Nagy Ügyfél beszopta. A könyv ugyanis kifejezetten optimistán, mondhatni lelkesen propagálja, hogy ez milyen isteni platform workflow alkalmazások fejlesztésére: ott vannak a nagyszerű public folderek, a web store, az Exchange fájlrendszer, az event sinkek. Ezek közül ma már egyedül a public folder rendszer él, de az is csak azért, mert a plebs többször kis híján forradalmat robbantott ki, amikor az MS meg akarta szüntetni. De az MVP találkozókon láttam Redmondban, hogyan szorult ökölbe a fejlesztők arca, amikor bárki a public folderekkel kapcsolatban kérdezett valamit.
Na mindegy, Nagy Ügyfél belelkesedett, fejlesztett rá anno egy workflow rendszert. Akár adhatta volna neki a Csapda nevet is, ugyanis ezzel a rendszerrel a teljes levelezését lehorgonyozta a kőkorszakba. Ha már csak egy Exchange 2007-est betenne, akkor lőttek a transport sinkeknek, a 2010-essel meg a store sinkeknek. (Pontosabban a fene tudja, mi történne a rendszerrel egy mixed organizációban.) Elméletileg újrafejleszthetnék az egészet Sharepoint alá, de erre se pénz, se paripa, se fegyver, arról nem is beszélve, hogy aki az egészet fejlesztette, már nem dolgozik a cégnél, betonkolonccal a lábán pihen a Duna alján. (Oké, ez erős túlzás volt, az illető természetesen él, de nekünk úgy kell rá tekintenünk, mintha nem létezne.) A rendszerről semmilyen dokumentáció nem készült, ellenben az egész cég ezt használja. A mi dolgunk pedig az, hogy üzemeltessük. Felelősségteljesen. Amikor még azt se tudom megjósolni, mi történik, ha beteszek a meglévő mellé egy másik szervert.
Felhördültél? Elnézést. Tartozom egy vallomással. Ezt a részt mindig elblicceltem a tanulásban. Úgy gondoltam, hogy senki nem lesz annyira bátor, hogy ténylegesen erre az Exchange-re alapozzon egy céges workflow-t, különösen itt, nálunk. Nem is gondoltam rosszul, és már úgy éreztem, megúsztam. De nem: 13 évvel a kibocsátása után előlépett a homályból egy múmia és hátbadöfött. Az Exchange bosszúja.
Én pedig szedhetem elő a pókhálós könyvet és tanulhatom azt, amit egykor jó érzékkel feleslegesnek ítéltem, azt, amiről az MS fejlesztői is úgy gondolták később, hogy zsákutca, azt, amiben semmi tudáspotenciál nincs, hiszen a kor elhaladt mellette: ilyen rendszereket ma már csak múzeumban lenne szabad mutogatni.

[Update]

A történet vége a szakmai blogban található.

A múlt héten volt téma, hogy a netbooknak annyi. Mondani eddig is mondták, de most, hogy az Acer és az Asus is felhagyott a gyártásával, mindenki elkönyvelte, hogy ez az egész csak egy technológiai zsákutca volt, spongyát rá, kár volt egyáltalán belekezdeni.
Én meg csak pislogok.
Valamivel több, mint két éve használok netbookot és nemhogy tökéletesen meg vagyok vele elégedve, de igencsak zavarba jönnék, ha elromlana és választanom kellene azon technológiák között, melyek úgymond elsöpörték.

Először leírom, hogy mire használom.
Illetve még előbb leírom a paramétereit:

Acer Aspire One 751h

• 1 GB RAM
• Intel Atom Z520 / 1.33 GHz processzor
• 11,6″ display 1366*768 felbontással
• 160 GB merevlemez
• 6 cellás akkumulátor, induláskor 7-8 óra, manapság már inkább 5-6.
• Windows 8.

Munkavégzés
Habár nem egy atomerőmű, de három átlagos program elfut rajta egymás mellett: egy böngésző, egy Total Commander és még valami: pl. Word, Excel, Notepad++, Outlook. Kifejezetten nagy állományokkal is tudok dolgozni, pl. a TCP/IP könyv második kötetét ezen írtam Word-ben, márpedig az közel 300 oldal, rengeteg ábrával. A blog nagy része is ezen íródott, konkrétan ez a bejegyzés is. Ügyfélnél tipikusan arra használom, hogy RDP-n ráugorjak a szerverekre, de ha nagyobb teljesítmény kell, akkor itthon is RDP-zek.

Médiafogyasztás
Na, itt vannak gondok. Videókat kínszenvedés nézni rajta, még a Youtube-ról is. Erre nem is használom. Ebook-ot mindenfélét tudok rajta olvasni, de erre a célra inkább a Kindle-ket nyúzom. (Van külön DX a pdf-eknek is.) Zenét elméletileg lehet rajta hallgatni, de az kilő a három programból egyet, szóval inkább nem. Tényleg kész szerencse, hogy ilyen célokra ritkán használom, a webböngészés viszont hibátlan.

És akkor az előnyei. Nagyon pici, nagyon könnyű. Gyalog, illetve tömegközlekedéssel járok, elhiheted, egyáltalán nem mindegy, mit cipelek. Nem beszélve arról, hogy a padlás a dohányzó szakasz: azon az ingatag létrán – a kávés termosz mellett – nem sok mindent tudnék felhurcolni.

Oké. Nézzük akkor az alternatívákat.

Tablet
Lehet, hogy a Szájer képes egy alkotmányt tableten megírni (mondjuk, olyan is lett), de én nem. Mondom ezt annak ellenére, hogy anno egy komplett Technet Magazin cikket megírtam a metrón, PDA-ba, stylusszal. Hülyén hangzik, de nem ugyanaz. A PDA-n volt értelmes szoftveres billentyűzet, állandóan elől lévő magyar karakterekkel. A stylusszal nagyon pontosan lehetett bökni, a magyar karakterekhez nem kellett varázsolni – kis gyakorlással lehetett írni. Se a tableten, se a – meglehetősen nagy képernyőjű S2-es mobilomon – nem tudok szöveget írni. Ujjal pontatlan a célzás és az S2-n 1-2 perc után érzem, hogy fáradok, szaporodnak a hibák. Az pedig, hogy az ékezetes betűket milyen körülményesen lehet előcsalogatni, gyakorlatilag kizárja a géppuskaszerű gépelést, még a tableten is.
De próbáltam rajta Excel táblázatot is editálni, borzalmas volt. Munkára egész egyszerűen nem használható.
Médiafogyasztásra már igen, de én a sokat olvasók közé tartozok, nekem már megéri Kindle-ben gondolkozni. Filmeket általában nem nézek, a Youtube videók meg nem bírnak akkora vonzóerővel, hogy azok miatt válasszam. (Mielőtt bárki megszólna, van a családban tablet. Tapasztalatból beszélek.)

Notebook
Elméletileg mindenre tökéletesen alkalmas, elfogadható az ára is, viszont nagy. Nagyon. És nehéz.

Ultrabook
A tökéletes megoldás. Csak éppen háromszor drágább, mint egy netbook.

Látható, hogy a négyből három kompromisszumos megoldás, a negyedik pedig borzasztóan drága. Az én céljaimra a legjobb kompromisszum a netbook. És erre mondják, hogy zsákutca, megszűnik.
Emberek, itt mindenki annyira gazdag, hogy inkább ultrabookot vesz?

ps.
Kiváncsiságból rákerestem: ACER Aspire One AO756 netbook (11,6″/Intel Pentium Dual-Core 987 1,5GHz/4GB/500GB/Intel HD Graphics) jelenleg 76900 Ft + sarc. És ez a termékvonal szűnik meg, mert nem kell senkinek. Pedig ez már – a tudása alapján – notebook kategória. Az ultrabookok ugyanitt olyan 300e+áfa környékén kezdődnek.