A hétvégén osztottam, szoroztam, mérlegeltem, majd eldöntöttem, hogy jó 15 év hűség után kirúgom a francba a Citibankot. Ma voltam a konkurrenciánál, nem akarom fényezni, de valami hihetetlenül más – modernebb, jobb – környezetbe kerültem. Estefelé belaktam az új webbankot, utána pedig rendezni akartam a citibankos számláimat: a takarékről és a devizaszámláról átrakni mindent a folyóra, onnan feltölteni a hitelkártyát, a maradékot pedig átutalni az új helyre. Aha. Takarékszámla, utalás: nincs hozzá jogom. Hmm? Devizaszámla. Ahhoz sem volt. Oké, telefon. Már némileg bepöccenve. A menüt fejből ismerem. Bankkártyaszám. Megadtam. A géphang visszaszólt, hogy érvénytelen. Leraktam a telefont. Ennyire hülye lettem volna, hogy elfelejtettem átírni a Keepass-ban? Elővettem magát a kártyát, nem, nem én voltam a hülye, jó számot adtam meg. Újabb kísérlet. Telefon, menü, kártyaszám. Megint érvénytelen. A géphang felszólított, hogy adjam meg újra. Begépeltem ugyanazt… erre beengedett. A személyi bankár meg gondolom csodálkozott, hogy miért egyből egy ingerült ügyféllel beszél. Aztán elmagyarázta, hogy ha sokáig nem nyúlok hozzá egy számlához, akkor zárolják. Nem, már elegem van belőlük, így nem magyaráztam el a hapinak, hogy a takarékszámla arról szól, hogy takarékoskodok, azaz sokáig nem nyúlok hozzá, azaz az a természetes állapota, hogy nem nyúlok hozzá. Rezignáltan megkértem, hogy oldja fel mindkettőn a zárolást, elterelgettem az összes pénzt, aztán csá.
Fapad.
Month: January 2013
Olvasgatok
Ha nincs ez a reblog, akkor az egész eredeti írás elveszett volna számomra az internet tartalomdömpingjében. Kár lett volna érte.
A magam részéről soha nem éltem Kőbányán, de dolgoztam olyan telefonos cégnél, melynek a X. kerület volt az egyik szolgáltatási terepe, konkrétan a négy épületünkből kettő itt is volt. (Mindkettő benne volt a Token-Ring gyűrűnkben, ha mond ez valakinek bármit is.) Autóval töviről hegyire bejártam, elmondhatom, hogy ismerem. De soha nem szerettem. A mostani állapotán nincs is mit: lakótelepek és gyártelepek. Amikor 1997-ben lakást kerestünk, itt is szétnéztünk. Megmutattam Nejnek az Ó-hegyi négyemeletes házakat. Nem lelkesedett. Pedig azok még a jobbak közé tartoztak.
Szóval Kőbánya nekem mindig is egy lepukkant barnaövezetnek számított.
És akkor most tessék elolvasni ezt az írást. Hogy milyen volt Kőbánya, amikor élt. Amikor még nem ölték meg.
Rövidebb út az erdőn keresztül
Van egy állandó sétautam. Ülőmunka, otthoni munkavégzés – legalább ennyit muszáj mozognom naponta. Ezt az útvonalat alaposan választottam ki: beleférjen egy órába, de lehetőség szerint érintse az erdő szép részeit. Nem véletlenül hangsúlyoztam az alapos kiválasztást: ebből következik ugyanis az, hogy az útvonal gyakorlatilag méterre pontosan ugyanannyi minden nap.
És akkor most hasonlítsuk össze figyelmesen az alábbi két ábrát:
Mobiltelefon, Endomondo kliens:
![]() |
| From Segédlet |
![]() |
| From Segédlet |
Bekarikáztam. Látod? A mobiltelefonnal 4,59 kilométer, a Garminnal 3,97 kilométer. Wtf?
Kis Fülesen nőttünk fel, keressük meg az apró különbségeket a két ábrán.
0-1 kilométer között:
Az 1. kilométert jelző kék kör majdnem ugyanott van, de már látszódnak különbségek. A mobillal rögzített útvonalon az átlós út, rögtön az elején, sokkal kidolgozottabb. Látszódnak rajta az apró kanyarok. A Garminnál nem ennyire cizellált a rajz. Aztán nagyjából az első kilométernél egy durvább eltérés: a mobil meglehetősen egyenes utat rögzített, a Garmin meg olyan barokkosat.
1-2 kilométer között:
Na, itt már vannak cifra dolgok. A mobiltelefon tökéletesen követi az utat, a Garmin viszont… simán átgyalogolt a volt darugyár szerelőcsarnokán. Ebből kifolyólag az általa mért második kilométer már fent van a kisdomb tetején, a mobilnál viszont még csak a keresztútnál.
2-3 kilométer között:
Ez az igazi WTF. A Garmin ugyan teljesen más ívet jelöl a dombra felfelé, de utána nagyjából megegyeznek az útvonalak. Ennek ellenére a 3. kilométert jelző karika már nagyon máshol van a két ábrán.
3-4 kilométer között:
Totális döbbenet. Van ugyan különbség a 3. kilométer jelzése között, de ez szemmel láthatóan jóval kevesebb, mint amekkora a 4. kilométer jelzésénél van. Pedig a nyomvonalak gyakorlatilag egyeznek ezen a szakaszon.
Alaposan átnézve a méréseket, látszik, hogy a mobiltelefon gyakorlatilag tökéletes vonalakat rajzolt. A Garmin viszont hibát hibára halmozott. Azaz a mobil mérését elfogadva, a Garmin 13,5%-ot tévedett.
Nem durva ez? Egy olyan eszköztől, melynek deklaráltan a pontos mérés – és semmi más – a célja? Míg a mobilban csak egy gagyi, kisteljesítményű GPS zörög?
Természetesen van megoldás. Kis Füles, haladó szint. Tessék megnézni a szöveges rész alját. Látom? A mobilos mérésnél az időjárás ‘mostly cloudy’ volt (gyakorlatilag végig sütött a nap), a Garminnak ezzel szemben ‘fog’ (és tényleg, elég vastag köd volt) jutott. Ennyi.
Számomra az egészből annyi a tanulság, hogy a köd ilyen durva tud lenni. A Garminon eddig semmi nem tudott kifogni: akkora antennája van, hogy klettersteignél állást lehet építeni rá. És ez a gigászi antenna is becsődöl, ha lejön a földig egy felhő.
Neoprimitív
“Sötét van itt – fényt adjatok
A szürkeség – nem boldogít
Hogyan lehetnék boldog itt?”
– link –
Ma éjszaka autókáznom kellett a városban. Benyomtam a hifit, a zenegép az Uralkodó Osztály I/B-t dobta ki a Neoprimitívtől. Nagyon régen hallottam már, egyből felcsavartam a potmétert és fülig érő szájjal vigyorogtam.
Nem sokáig. Már a második szám közben lehervadt a mosolyom: bakker, ha a piros színt lecseréljük narancsra, az egész album úgy aktuális, ahogy van. Most. Csak éppen a zenekar 1975-80 között készítette az anyagot, az akkori rendszer ellen.
Bivalyrét
Gpndoltam, megnézem. Már a neve is szimpatikus, amióta megpucolták a síneket, azóta már nincs is olyan messze… annyira meg nem lehet rossz hely, hiszen valamikor még villamos is járt rajta. Nem hiszed? Pedig ott ment el az 51-es villamos, közvetlenül a gémeskút mellett.
Nos, idillről szó sincs. Az egész rét be lett szántva. Tudom, nem erre használták ezt a szót, de leginkább az ördögszántás jutott róla eszembe: fél méter mély szántás, de nem vetésnek, hanem szemétnek. Kövek, betontömbök, darabos szemét látszik ki a göröngyök alól. Már az a földút sincs meg, mely a Google térképen még látható. Én is úgy vágtam át rajta, hogy keresztülgyalogoltam a szántáson.
Szóval, nem szép hely. De azért képeket lőttem, két kedvencet be is teszek.
![]() |
| From MiVanVelem |
![]() |
| From MiVanVelem |





Recent Comments