Month: January 2013

2004-ben voltunk két hetet az Adria mellett, gyakorlatilag Rabactól Velencéig csalingáztunk. A kor szinvonalának megfelelően volt velünk egy ma már igen primitívnek számító kompakt fényképezőgép, mely mellékesen maximum 30 másodperces videófelvételeket is tudott készíteni. Hang nélkül. A nyaralás során csináltunk egy csomót – aztán ezek bementek egy könyvtárba és a kutya sem nézegette. 45 darab apró videó… ki a szösznek van ehhez türelme?

Nekem.

Egyik délután vettem egy nagy levegőt, összefűztem, megvágtam, feliratoztam, zenét tettem alá. Nem akarom magam fényezni, de igencsak jó lett. Pörgős 10 perces anyag vált belőle, a zene illett a mozgóképekhez, a kettő együtt meglehetősen erős audiovizuális élményt adott, és még néhány poént is bele tudtam csempészni, pusztán a vágás segítségével.

Aztán mielőtt megmutattam volna a családnak, egy eldugott könyvtárban találtam még hat videót. Ebből öt volt használható. Kábé egy percnyi anyagról beszélünk. Nos, mire ezt az egy percet bele tudtam csempészni a tíz percbe, úgy, hogy a gondosan felépített korábbi élmény ne károsodjon, több órámba tellett. Még egyszer: egy percről van szó.

Emberek, ez egy rohadt kemény szakma.

És akkor még nem is írtam arról, mit kellett kavarnom a mai első sétával. Ugyanis ahhoz, hogy a másodikat is tudjam rögzíteni, az első adatait már az utcáról fel kellett küldenem a felhőbe. Ehhez bekapcsoltam az adatkapcsolatot (egyébként nem szoktam, mert pillanatok alatt lenullázza az akkumulátort), és azon keresztül feltoltam a logot.
Igenám, de némileg elkeffentettem a mérést, mert elfelejtettem kikapcsolni a klienst, amikor felszálltam a villamosra, sőt, még a metrón is mért. Tehát amikor hazajöttem, az Endomondó webfelületéről kiexportáltam a logot gpx-be, azt a desktop gépemen – RDP kliensen keresztül, természetesen – beolvastam a Mapsource programmal, kitöröltem a felesleges sorokat, elmentettem, majd az Endomondóról beimportáltam, előtte persze töröltem a rossz workout-ot. Pusztán ennyi, semmi különös.

Leírom, hogyan készült az előző írás.

1. Észrevettem az uszadékot a folyóban. Elővettem a mobiltelefonomat, a háttérbe toltam az endomondo klienst (mellyel a sétálást rögzítettem), és lefényképeztem a mólót.
2. Hazaértem. Vacsoráztam, majd felmentem a padlásra a netbookkal. És egy szivarral.
3. A mobiltelefonról a Total Commanderen keresztül feltöltöttem a képet a nappaliban lévő desktop gépemre.
4. A netbookról RDP klienssel ráléptem a desktop gépemre.
5. A PSP8.0 programból ráküldtem egy szkriptet a feltöltéseket tartalmazó könyvtárra, ez elvégzett némi átalakításokat a képeken.
6. A publikálandó képet áttettem a Picasa könyvtárba.
7. A Picasa program szinkronban tartja a kijelölt könyvtárat a felhőben lévő tárhellyel, tehát egyből felszinkronizálta a képet.
8. Beléptem a blog adminisztrációs felületére, egy másik tabban a Picasa albumba. Megírtam a pár mondatot, a képnél beállítottam a beágyazási méretet, majd ez embed opciónál lévő ablakból kiszedtem a beágyazandó kódot és belevágtam a bejegyzésbe.
9. A mobiltelefonról wifin keresztül felküldtem a tracking logot az Endomondo felhőbe.
10. Beléptem az Endomondo profilomba, átállítottam néhány paramétert a workout-nál és leszedtem a linkjét.
11. Ezt a linket beleillesztettem a szövegbe. Aztán meggondoltam magamat és inkább a mostaniba raktam bele. Visszaírtam az eredeti szöveget és publikáltam az írást.

És ilyenkor mindig elhűlök, hogy a nagyanyám még summás volt az Alföldön, nagyapám pedig gőzlokomotív vontatta cséplőgépen gépmester.

Ma a Szabadság-hídon vitt át az utam és pár percig nézegettem a Dunát. Döbbenten.
Olyan tempóban jött lefelé a víz és olyan örvények, buzgárok, keresztbe-kasul áramlások voltak a híd mögött, hogy csak elhűlve néztem. Egek. Én ezen lejöttem? És erre a hídra mondtam azt, hogy ez már nokedli volt? A Lánchidat meg se mertem nézni.

From MiVanVelem

Végül egy érdekesség: ez a móló ennyi uszadékfát gyűjtött össze. Sétálni lehetett volna rajta.
 

Küldenem kell egy csomagot egy magyar nagyvárosba. A postában nem túlzottan bízok és mivel a Kindle visszaküldése miatt úgyis kapcsolatba kellett lépnem az UPS-sel, gondoltam, elküldöm ezt a csomagot is velük. A csomag nem túl nagy, a súlya 30 deka, értéke 10000 forint. A próbaszámolás során azt dobta ki a weblapjuk, hogy 30000 forint lesz a szállítási díj.
Ezen azért megütköztem. Ha ma autóba vágom magam és személyesen elviszem, a benzinköltség 13000 forint lenne. Az Amerikába visszaküldött Kindle szállítási költsége $89, azaz körülbelül 21000 forint.
Tényleg nem értem.