Murter kerülgetés 02/06

Kóválygás és hirtelen Pirovac
2012.06.25; hétfő

Éjjel nagy megtiszteltetés ért. Hajnaltájban lenyúltam a mobilomért a sátorban, megnézni, mennyi az idő. A kezem kismacskába akadt. Refflexszerűen megsímogattam, erre dorombolni kezdett. Ekkor lett gyanús, mivel emlékezetem szerint nem telepítettem doromboló appot a mobilomra. Kinyitottam a szememet, rávigyorogtam, aztán kitettem a sátorból. A magyarázat a sátor szerkezetében rejlik: ez egy tök jó sátor, csak a belső ajtaja teli, nagyon kicsi rajta a szúnyoghálós rész. Azaz amikor meleg az éjszaka, akkor teljesen kinyitom: inkább jöjjenek a szúnyogok, minthogy dunsztolódjak. Mivel ekkor, hajnaltájt, már rendesen hűvös volt, behúztam a zippzárat és aludtam tovább. Reggel arra ébredtem, hogy a hasamon dorombol a macska. Valahogy bejött azon a szűk lyukon, melyet a mobiltöltő kábeleknek hagytam. Ekkor már kicsit durvábban dobtam ki.
Következőre a mosdó előtt találkoztunk. Nappali fénynél jobban megnézve teljesen jóképű macska volt, nem az a girhes dalmát prototipus. Ja, és vörös, ami a másik favorizált szín otthon, a fekete mellett. De nem visszük haza, meghagyjuk a kemping kismacskájának.
Hogy miért megtiszteltetés? Most gondold el, itt van többszáz sátor meg lakókocsi és a kemping édibédi kismacskája a mi sátrunkat választja ki éjjeli szállásnak, azon belül is az én pocakomat.

Miután reggel a vonóhorog a kettes számú rövidnadrágomat is elintézte, a hármas számút meg jobb, ha nem mutatom be, mindenesetre abban már egészen biztosan nem tudok kultúrhelyre menni, de még a kemping éttermébe sem, szóval most untuk meg a vonóhorog garázdálkodását. Tegyünk rá valamit. Oké, biztosan lesz a boltban valami. Végül egy apró homokozóvödör és egy kis doboz főtt kukorica jutott a döntőbe. A kukorica nyert, a hozzáadott érték miatt. Bár roppant praktikus lehet egy mintákkal kirakott aljú homokozóvödör is… valahol máshol. Merthogy a sziklás horvát tengerparton egy gramm homok sincs. (Mit keresett egy homokozóvödör egyáltalán egy horvát boltban? Legalább annyira hülyén érezheti magát, mint a mi bocsa készletünk, amikor először voltunk Horvátországban.)
Így viszont reggelire dalmát sonka, főtt kukoricával. Izé. Érdekes.

Vettem fél óra internetet, erre pont amikor elkezdtem, akkor jött rám egy vécérerohanási késztetés. Leküzdöttem. Erre – miközben sűrűn az órámra pislogva toltam a tapipadot – Nej kiborította a reggeli sörömet, rá a netbookra. Egyik kezemmel felkaptam a számítógépet, a másikkal a sört, gyorsan bedugva a számba a habzó végét, és közben igyekeztem szemrehányóan nézni Nejre. Kiröhögött.

Reggeli, kávé (eh-eh, koffeinmentes neszkafé, kizárólag guminőmániákusoknak), utána megemeltük végre a kajakokat. Bár elsőre még nem a horizontra szegeztük a tekintetünket, jöttek a boruláspróbák, páros mentések. Nehezebb volt, mint képzeltem. Ezt még gyakorolni kell. Nej nem is tudta feltenni a kajakja elejét az enyémre, így egy vizzel teli kajakba szállt vissza. Volt némi sikkantgatás, a hajó már egy rossz levegővételnél is oldalra dőlt. De legalább gyakorlatban is megtapasztalta, milyen hasznos eszköz a pumpa. (Csak utólag jutott eszembe a trükk, hogy a felfordult kajakot kicsit billegtetni kell, hogy elillanjon a beülőnél keletkező vákuum.)

Utána kipucoltuk a kajakokat, rendesen felmálháztuk, aztán laza túra. Legalábbis annak harangoztam be, evezgetünk egy kicsit itt, egy kicsit ott, megkerülünk egy szigetet, kikötünk egy strandon, hejehuja, boldogság.

Tisno – Pirovac – Tisno
Távolság: 22,5 km.

From Segédlet

(Tisno az a város, mely a szorosban húzódik fel mind a szigetre, mind a szárazföldre. Az indulást és az érkezést – azaz a kempinget – a zöld kör jelzi.)

A tisnói híd alatt simán átmentünk, pedig tartottam tőle egy kicsit. Dehát 5 éves emlék, azóta mi is, a kajakjaink is sokat fejlődtek. Megkerültünk egy szigetet, és megint igazolódott a régi igazság: ha tudni akarjuk, milyen szép helyen lakunk, menjünk el tőle jó messzire és onnan nézzünk vissza. Távolról Tisno megkapó látványt nyújtott.

From Murter 2012

Tisno, Betina, Pirovác. Nem, ez nem a legendás Steinitz-Jascsák-Podhola fedezetsor horvát megfelelője. A Murter szigetet a kontinenstől elválasztó belső tengert kisvárosok veszik körül, majdhogynem egymásba érve.

From Murter 2012

Az utolsó szakaszt (Betina-Pirovác) már kifejezetten nyögvenyelősen tettük meg. Déltájban voltunk, durván sütött a nap, távolságban meg ez a szakasz a 8-13 km közötti darab volt. Csak hogy érthető legyek, Nejnek azt adtam be, hogy az egész túra 8 km lesz. Összesen.

From Murter 2007
From Murter 2007

A pirovaci kocsma. Ahol Barna életében harmadszor ivott sört, ezelőtt öt évvel. Először 2005-ben Prágában, a Fekete Ökörben csapolt barna Kozelt, aztán egy évvel később egy Plitvice melletti késdobálóban, ahová a horvát-ausztrál meccset nézni vonultunk le kettesben. Harmadszor pedig 2007-ben, amikor az Ocean Duo nevű beach kajakkal szenvedtük át magunkat Pirovacra. Akkor is kánikula volt, az a kajak max 4,5 kmh sebességet tudott, szóval mindenképpen megérdemeltük a söröket.

És ez már a jelen.

From Murter 2012
From Murter 2012

Hatalmas adag pizza, sörök. Aztán Nej megette élete legnagyobb fagylaltját: kétgombócost vett, az eladó meg adott egyet grátisz. Láttál már horvát fagyit? Az egy gombócos is elég nagy kihívás.

From Murter 2012
From Murter 2012

Utána ledőltünk az árnyékba, később úsztunk egyet, majd irány haza. Visszafelé lealáztuk végre azt a kis szigetet is, melyet Barnával annyiszor akartunk már, de mindig visszakoztunk a nagy kerülő és a lassú kajak miatt.

A kiszállás most sem volt egyszerű, nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy a standolás kiszívja az emberek agyát. De itt szerencsére hosszú a jó part, némi tökölődés után ki lehetett kerülni a szédült népeket.

22,5 kilométer lett a vége. A szolíd, bevezető lapátolásnak. Nej a végén már nem is evezett, inkább kiitta maga előtt a tengert. Viszont gyönyörű időnk volt, szél, hullám alig.

From Murter 2012

Kezdi kiverni a só a nadrágomat. Ami konkrétan azt jelenti, hogy még csak egy túra ment le, de már zebracsíkos lett a fekete nacim.

Kikötés után úsztunk egyet a hőháztartás végett, aztán felcuccoltunk. Sör.
– Most kellene még egy szivar – közölte Nej.
– Miért? – néztem rá gyanakodva.
– Hogy elmondhasd, hogy a ‘most jó’ átváltott ‘most nagyon jó’-ba.
– Oké, meggyőztél.

Citromos Karlovacko. Pedig hogy megvetettük a németeket 25 évvel ezelőtt, amikor üdítőt borítottak a sörbe. Most meg már mindenhol ez megy. Csak néhány ultrabrutál hőhullám kellett hozzá.

Az evezés feltörte a hónom alját, a naptól meg leégett a combom belső fele. (Jó az új nadrág, csak rövid. Tükörsima vízen, füllesztő melegben meg nem spricózok, mert utálok dunsztban ülni.) Nej felajánlotta, hogy bekeni a kidörzsölést, mégis csak jobban látja, hol van a baj.
– Nincs kedved bekenni a leégést is?
– Hol is van… NEM!
– Miért?
– Hogyan képzeled?
– Hát, beguggolsz az asztal alá…
– NEM!

Házi szőttes: Vodka Zubrowka. Az a vodka, amelyik anno olyan ritka volt, hogy amikor érkezett egy szállítmány a sarki kocsmába, akkor inkább oda mentünk és nem az egyetemre. Ha akkor nekem azt mondja valaki, hogy ez a vodka kommersz lesz, én pedig ezt fogom kortyolgatni az Adrián, pár méterre a vízparttól…

Bolt. Sör, jégkrém, csipsz. Fő az egészség. Valahol biztos van olyan.

Kabóca még nincs, szúnyog ellenben már akad. Harapnak is, akkorákat, mint a lovak. Semmit nem hoztunk ellenük. A sátorban meg nem lehet zárt ajtó mögött aludni. Vicces lesz az éjszaka.
Különösen kismacskával nehezítve.

2 Comments

  1. az a pofa az Amfora kocsmában ugye szerednyei béla bá…

  2. Á, csak a napszemüveg és a piros sapka téveszt meg.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑