Az utóbbi napok (hetek?) kábult hőségében, khmm… mondjuk úgy, hogy elaléltak a múzsák is. Egyszerűen az agyam kifolyt a fülemen, ahelyett, hogy gondolkodásra tudtam volna használni. Nem ebben az időszakban löktem le Sztahanovot a sámlijáról.
De tegnap este megjött a hidegfront, én pedig lefekvés előtt megfogadtam, hogy ma már máshogy lesz.

Korán keltem.
Mert meghallottam a kukásautó hangját. Nagy sprint volt, lépcsőn futva öltözéssel… de elkéstem. Mire kihúztam a kukát, a szemetesek már eltűntek a horizonton, kontúrjuk beleolvadt a kelő nap fényébe.

Megreggeliztem. Ittam egy erős kávét, miközben átfutottam a sajtót.
Aztán ledőltem a kanapéra és aludtam délig. Mert nem csak a munka nem ment igazán ebben a hőségben, de az alvás sem.
Ébredés után főztem valami ebédet, bedobtam. Valahogy odakényszerítettem magamat a számítógép elé. Elolvastam néhány emailt. Válaszoltam kettőre.
Aztán megint beborultam a kanapéba.

Uzsonaidőben ébredtem. Vizespohár kávé, szivar. Ha ettől nem ébredek fel, akkor semmitől sem. Hazaérkezett Nej, én pedig megpróbáltam életjeleket produkálni.
– Megyek majd futni – jelentette be.
– Nekem is kellene már bringáznom. Lassan szilárd az aszfalt.
– Nem viszek kulcsot. Itthon leszel?
– Persze.
– Izé, és miért fekszel a kanapén?
– Olvasgatni fogok.

Aha. Arra ébredtem, hogy Nej a futás utáni dinnyéjét majszolja és kajánul vigyorog.

– Nincs semmi kedvem bringázni – morogtam félálomban.
– Akkor ne menjél. Ha most felébredsz, akkor nem tudsz aludni éjjel.
– Arra célzol, hogy most menjek fel és aludjak reggelig?
– Arra.
– Jól hangzik.

Aztán lemásztam a kanapéról, átöltöztem és elmentem bringázni. Pusztán azért, hogy összekaparjam önbecsülésem megmaradt apró szilánkjait. Majd hogy megelőzzem a mai naphoz hasonló motivációszivárgásokat, beregisztráltam magamat az endomondo-ba. Nem azért, mintha mostantól arra számítanék, hogy kommentekben fog alázni a méltatlankodók kórusa, ha kihagytam egy-egy délutánt. Egyszerűen csak rondán mutatnak a naptárban azok a fehér foltok… különösen úgy, hogy az eredeti szándékom az, hogy annyit satírozok be belőlük, amennyit csak tudok. (Ennek értelmében feltoltam a kajakos megmozdulásokat is.)

És most megyek aludni.