Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot
Pál Utcai Fiúk: Sorozat

Rágjunk le egy újabb réteget a témáról. Hiszen nem csak döngőléptű irodalom létezik a világon, hanem az is nemes cél lehet, hogy kellemes perceket szerezzünk az olvasóknak.
A feladat nem is olyan bonyolult. Találjunk ki egy érdekes élethelyzetet, néhány karakteres szereplőt, kavarjuk meg körülöttük az állóvizet, vigyünk bele bizarr élethelyzeteket, egy csomó helyzetkomikumot és vicces párbeszédet. Legyen benne bunyó, meg szerelmi szál. Jó, nem egy világmegváltás, persze, de ha csak annyi tellett tőlünk, hogy kellemes másfél órákat okoztunk embertársainknak, már az is több, mintha semmit sem csináltunk volna.

Nemrégiben bedobtak hozzánk egy szórólapot. Tucatjával szoktak, de ez valahogy áthatolt az első szűrőn. (Ez én volnék, mindent, ami nem hivatalos levél, helyből dobok a kukába.) A szórólap egy regényt ajánlott a nagyérdemű figyelmébe. Ismert stand-up komédiás a szerző. A pár oldalas részlet mestermunka. Jók a jellemek, jó a szituáció, a szerző remekül hozza ki a helyzetből a komikumot.
Figyeltem magamat. Megmozdul-e bennem a vásárlási kényszer?
Nem mozdult meg. Pedig könyvekkel kapcsolatban soha nem szoktam foglalkozni azzal, hogy mennyibe kerül. Ha megszólal belül a csengő, akkor megveszem. De a csengő most néma maradt.

Gondolkodjunk. Itt van egy ismert szerző. Humor téren már bizonyított, a történet, amelyről a könyv szól, jónak tűnik. A szereplők jól eltaláltak, a mellékelt részlet alapján bízhatunk a szerző stílusában és a helyzetkomikummal kapcsolatos érzékében.
És?
Szintetikus könyv. Nem élményanyagból táplákozik, nem akar mondani semmit. Hiába bravúrjáték a szerzőtől, de mondanivaló tekintetében a magyar sorozatokhoz hasonlít. (Néhány patikamérlegen kikevert jellem kavarog a hol normális, hol kicsit extrém hazai környezetben.)
A tapasztalat viszont az, hogy ilyesmire van igény.
Kérdés, hogy ha valaki szórakoztató könyveket akar írni, akkor van-e értelme ezen a pályán görcsölni?

Természetesen van. De nem így. Ha tényleg ki akarjuk kapcsolni az embereket, akkor ki kell rángatnunk őket a hétköznapokból. Nem kérem, egy bunyó, meg Montek Arló, az nem kirángatás. Ahhoz egy világot kell teremteni, és olyanná tenni, hogy az olvasó szívesen jöjjön velünk oda. Ilyen világokat teremtett Pratchett, Tolkien, de Rejtő is, Afrikával és az idegenlégióval. (Olvastad az ‘Ezen Egy Éjszaká’-t, ami Pesten játszódik? Na ugye.) Sőt, ilyen világ a sci-fi, a fantasy, de még a vámpírtörténetek is. Ha szórakoztatni akarunk, anélkül, hogy zombikat nevelnénk, akkor mesélni kell. Nem feltétlenül mézes-bársonyos történeteket heppienddel: a lényeg, hogy engedjük bátran szabadon a fantáziát(1), az abnormális sokszor segíti értelmezni az ún. normális világot.

Valóságos környezetben játszódó valóságos történetet csak akkor szabad írnunk, ha erős mondanivalónk van és azt valóságos környezetben szeretnénk kifejteni.

(1)
Szélnek eresztettem a képzeletem
Repülj b+, hogyha mersz
Neoprimitív: Agymosolyda