Komolyan mondom, már nekem kínos. Újabb webbank élmények.

Általában hétvégén szoktam beütemezni az átutalásokat. Napközben gyűjtöm az energiát, aztán amikor már mindenki alszik, akkor feltépem a borítékokat és egyenként betolom az átutalásokat a banki rendszerbe.

Három héttel ezelőtt is ez történt, azzal az apró eltéréssel, hogy a hétvégén nem sikerült elég erőt magamba szívnom, így hétfő este utaltam. Volna.
Beírtam az első utalás adatait, leokéztam – erre kilökte, hogy nem tudja elvégezni az átutalást. Csak úgy, ennyit. Próbálkoztam egy csomó egyéb átutalással, de egyik sem sikerült. Kiléptem, vártam pár órát, majd újra. Hasonló eredménnyel. Ekkor már elég dühös voltam ahhoz, hogy hívjam az ügyfélszolgálatot. Éjjel tizenegykor.
Nem részletezem, milyen hangnemmel nyitottam be, nem vagyok rá büszke. (Emlékszel, a bankkártya számát bekérő algoritmusról már korábban írtam.) A csajszi szegény izzadt, kinlódott, végül kibökte, hogy próbáljam meg azt, hogy az átutalás dátumaként ne a keddet adjam meg, hanem a szerdát. Csodák csodájára, működött.
– Jézus Mária – csúszott ki a számon – Mekkora nagy kalap szar szoftverük van!
– Nekem mondja? – sóhajtott a leány.
Beküldtem az összeset – és csak akkor néztem rá a naptárra. Óh, Irgalom Atyja, ne hagyj el! Tudod, mi volt a baj? Az, hogy február 28-án akartam beadni március elsejei dátumra átutalást. A banki szoftver nem tudta lekezelni azt, hogy a február 28 napos.
Na most, én úgy kezdtem a karrieremet, hogy egyszerre voltam szoftverfejlesztő és IT vezető egy vidéki önkormányzati cégnél. Hidd el nekem, hogy ha én ott, a világvégi szemétdombon, ekkora hibát követtem volna el, úgy rúgom ki magamat, hogy a lábam sem éri a földet. Hogy ez egy hatalmas bank többször átnézett, folyamatvezérelt, minőségbiztosított, agyontesztelt szoftverénél hogyan következhetett be, arról fogalmam sincs.

Eltelt három hét, megint utalnom kellett. Nem részletezem miért – zajlik az élet – de hétfőn szigorúan át kellett utalnom egy tisztességesen nagy összeget. Ha ez nem történik meg, akkor nagyot bukunk. Ez az egész szombaton derült ki, nyilván maradt a vasárnap.

Már helyből rosszul indult. Vacakolt a gépem, nem is kicsit. Játszhattam a böngészőkkel, mind a három használhatatlanul lassú volt. Körbejártam a lakást és megállapítottam, hogy remekül alkalmazkodtunk a digitális korszakhoz, volt aki filmet nézett a netről, volt, aki zenét töltött le. Csak a T-Online nem alkalmazkodott rendesen, mert ha beleszakadok, sem tudnak 10 mbps-nél vastagabb vonalat adni. Mivel ráértem, elkezdtem IE9-et frissíteni, de a nyomorult belehalt. Így maradt két böngészőm. A Chrome most örvendeztetett meg újra a jó öreg ‘nem tudom lehozni az oldalt’ hibajelenséggel (lesz róla külön írás), így ez is kidőlt a webbank alól. Maradt a Firefox. Szerencsére amíg vacakoltam a gépemmel, a net felszabadult.
Gurrá.
A folyószámlán akkora összeget, mint amilyet most át kellett utalnom, nem tartunk. Ilyen célra a közepesen mobilis takarékszámlát használjuk, ahonnan viszont nem lehet utalni. Azaz első lépésben át kell tennem a pénzt az egyik számláról a másikra. Szépen begépeltem mindent – és feljött egy ronda ablak, hogy ezt most nem. Csak nekem, csak ma – nem. Kicsit ideges lettem. Más böngészővel nem tudtam tesztelni, a speedtest szerint a netünk már jó – jobb híján vártam egy félórát. Újabb próbálkozás, újabb kudarc. Telefon. Ha a múltkor én voltam a bunkó, aggresszív ügyfél, akkor a mostanira már nincs is megfelelő kifejezés. Szerencsére a személyi bankár férfi volt, így még csak vissza sem kellett fognom magamat. A hapi próbált csitítani, kattogtatott valamit, majd – csodák csodájára – működött az átrakás. Na, itt dobta le az agyam végképp a szíjat. Még csak a lényegi mondanivalót illetően sem részletezem a beszélgetést, de hosszú volt és durva. Hiába védekezett a pacák, hogy ‘de csak egy telefon’ (nem, nem 80-as a szám), ez csak olaj volt a tűzre. Azért bankolok a weben, hogy ne kelljen telefonálnom, hosszú kódokat begépelnem, IVR-ben bolyonganom, reklámokat meghallgatnom, személyi bankárra várnom.

Végül kiderült, hogy a Citibanknál létezik egy olyan biztonsági szabály, hogy ha hosszú ideig nem nyúlnak egy számlához, akkor azt zárolják.
Tessék ezt apránként megemészteni.

  • A takarékszámlára január végén tettem át egy nagyobb összeget. (Igen, nyugdíjmizéria.) Ezt akkor le is kötöttem egy hónapra. Február vége óta nem nyúltam hozzá, az alap és a kamat ott figyelt a számlám.
  • A Citibanknál valami idióta kitalált egy biztonsági(?) szabályt, melyet ész nélkül ráhúztak a takarékszámlára is. Azaz ha én a takarékszámlámon egy hónapig nem nyúlok hozzá a pénzemhez, akkor letiltják a számlát. Könyörgöm, a takarékszámla pont arról szól, hogy az oda rakott pénzt nem bántom, mert majd valamikor fel akarom használni, addig meg kamatozzon, egy picit jobban, mint a folyószámlán.
  • És akkor beszéljünk arról is, hogy mi is az a kockázat, amely ellen ezzel a biztonsági intézkedéssel védekezni akarnak? Ha valaki megszerezte a webbank accountomat, névvel, jelszóval együtt, és belépett a nevemben, akkor ne tudjon utalni arról a takarékszámláról, amelyhez én már egy hónapja nem nyúltam? Könyörgöm, mennyire életszerű egy ilyen szituáció?

Mindehhez add hozzá, hogy én csak egyszerű, mondjuk úgy, hogy közepesen művelt ügyfél vagyok. És már engem is végtelenül bosszant, hogy a banknak olyan folyamatai vannak, melyek messze eltávolodtak mind a józan észtől, mind a normális banki mentalitástól. Hogyan hozhattak össze ilyen perverz, kifacsart logikát dedikált banki alkalmazottak? Hogyan mehetett át ez annyi – feltételezett – szűrőn?