Valamikor volt értelme. Tudjuk, néhány író csalt: személyes naplót írtak ugyan, de közben már az olvasóikra kacsintgattak. Aztán jött az internet, a webkettő – és elgondolkodhattunk, mi is az a publikus, illetve mi is az a személyes napló?

Biztosan van egzakt válasz, de túlzottan nem érdekel. Én a magam részéről arra jöttem rá, hogy személyes naplót csak publikusan szabad írni.

Megmagyarázom. Mik is azok a dolgok, melyeket nem mernél a nyilvánosság előtt elmesélni? Például azok, amelyek túl intimek. Vagy azok a történetek, amikor szégyenled, amit csináltál.
Csakhogy én úgy tapasztaltam, hogy utólag visszaolvasva ezeket a bejegyzéseket a személyes naplóban, az intim dolgok mindig zavartak, a szégyenlendő dolgoktól meg újra meg újra elszégyelltem magam. Akkor most őszintén, minek?

De ha ezeket nem írom meg, akkor meg miért ne mehetne a maradék, a korlátozottan személyes – publikusan?