Day: May 8, 2009

Érdekes interferencia talált ma el. Az esti pihenésem úgy nézett ki, hogy ‘A Társas Lény’-t(1) olvastam újra, miközben levezetésként megnéztem egy-egy ‘Fekete Vipera’ epizódot.

Lássuk csak. Részlet a könyvből:

A nemi szereppel foglalkozó kutatók és feministák rámutattak arra, hogy a hagyományos skatulyák ellentétben vannak a személyiség teljes és sokoldalú kibontakoztatásával. Sandra Bem annak a híve, hogy a nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiákat úgy oldjuk fel, hogy egyre inkább “hermafroditák” legyünk. Vagyis a férfiakat és a nőket “arra kell ösztönözni, hogy legyenek egyszerre célratörőek és kifejezőek, határozottak és engedelmeskedők, férfiasak és nőiesek – attól függően, hogy adott szituációban melyik viselkedés a legmegfelelőbb.”

És akkor a Fekete Viperáról hadd ne beszéljek.

(1) Úti olvasmánynak kerestem valamit még a nápolyi út előtt, akkor akadt a kezembe. Egyszer már átrágtam magam rajta, de most megint nagyon jókor jött. Bárki számára, akinek akár pro, akár kontra markáns véleménye van a cigányokkal kapcsolatban, erősen kötelező ez a 350 oldal.

Tegnap végre megmozdultam. Ez sajnos nem puszta szóvirág, szinte az egész héten olyan állapotban voltam, hogy ha már nem is köhögtem folyamatosan, de levegőt azért még nem igazán kaptam. Ha felmentem az emeletre, meg kellett állnom a fordulóban pihegni.
Ehhez képest volt bátor dolog, hogy tegnap délután kitoltam garázsából a fűnyírót és nekiálltam berregtetni az udvaron. Nyilván evés közben jött meg az étvágy, utána csak kimentem az utcára és ott is lenyírtam mindent. (Sajnos az egyetlen szem lány homoktövist is. A maradék négy lakli fiú homoktövis azóta néz olyan vádlóan. Bocs srácok.) És ha már nekiálltam, nem is álltam meg félúton. Metszettem, gazoltam, felkaróztam a szedreket meg a tűztöviseket, végül locsoltam egy hatalmasat. Elmolyoltam a kertben sötétedésig.
A macskák tök aranyosak voltak. Már egészen megszokták ezt az égigérő vadont az udvaron, most kiváncsian gyűltek össze, mit is csinálok éppen. Meg vadul vetődtek rá a felzavart szöcske, illetve óriásszúnyog populációra. Egészen biztos vagyok benne, szilárdan meg voltak győződve róla, hogy az egész cécót csak az ő kedvükért csináltam.
Mondjuk, a locsolásnál mintha elbizonytalanodtak volna.

Egyébként is, mostanában pofáraesős napjaik vannak. (Azt hiszem, az összes állat közül a macskákat a leghálásabb sport szivatni. Amilyen egocentrikusak, annyira meg tudnak döbbenni, amikor valami nem úgy történik, ahogy gondolták.)
Amióta meghalt a második degu is, lányom átrendezte a szobáját. Lekerült a nappaliba a gurulós fiókos szekrény, ebbe átpakoltuk a régi szekrény aljából a macska kajákat, én pedig beköltöztem a felszabaduló helyre a szerszámaimmal.
Gizi ősz óta van nálunk – és nem vesztegette az idejét. Először megtanulta, hogyan kell kinyitni az öreg szekrény ajtaját, majd megtanította a kunsztra a többieket is. Volt olyan, hogy arra érkeztem haza, hogy valami zörgés van a szekrényben: Kajlát úgy kellett kiszednem egy szárazkajás zsákból, mert teljesen belerágta magát.
A fiókkal viszont nem bírnak. A szekrényen gömb jellegű fogantyúk vannak, azzal nem tudnak mit kezdeni. Így marad a régi rutin: rendszeresen kinyitják az öreg szekrény ajtaját és szomorúan nézegetik a csiszológépet meg a dekopírfűrészt.