Mivel az utóbbi időben úgy alakult, hogy amikor a családfő dolga után járt (a vadász új ösvényeket cserkelt), addig Nej fogta a pereputtyot és elugrott a szüleihez. Kicsit olyan ez, mint a klasszikus talmudos vicc.(1) Nyilván apósék örültek, ha a család leugrott… csak éppen a látszat kínos, hogy én miért is nem megyek. (Amerikában vagyok, bakker.) Elkerülendő, hogy faluhelyett az utcában túlságosan felerősödjön a válásunkról szóló pletyka, kiharcoltam, hogy most együtt menjünk le. (Persze fiam már a saját ösvényeit járja, azt se tudom, hogy szolgálatban volt-e, vagy sportverseny, vagy valami egyéb közösségi rendezvény jött közbe.)

Nagyítás

Ez itt egy idill. Nej a küszöbön ül, anyóspajtás a túlsó oldalon, közöttük pedig József teázik és tanul (Network, naná.) A fényképész Dóra, após sajnos már nem igazán tud járni, így lemaradt a képről. Az asztalon büdöskék, melyek később még szerepelni fognak. (Spoiler!)
(Jajjaj, most látom csak, hogy szandál és zokni kombináció van rajtam. Ráadásul fehér frottír zokni. Jajjaj.)
Ha már úgyis ott volt a fényképezőgép, játszottam egy kicsit. Például kipróbáltam, hogy lehet-e a disznóólról művészi fényképet készíteni.

Nagyítás

Hát, nem. A disznóól stimmel (bár ez a darab már erősen használaton kívüli), a felhők viszont beintettek. Nem tudtam olyat összerakni, hogy a disznóól is látsszon, de a felhők is kellően drámaiak legyenek.

Nagyítás

Bezzeg itt! Valamivel később lekonyult annyira a nap, hogy alávilágítson a felhőknek, és összeállt a kedvenc megvilágításom. Imhol a drámai kép egy falusi udvarról.

Akkor a büdöskék. Kezdjük ott, hogy a levéltetvek már megint bejelentkeztek. A két bangita gyakorlatilag kipusztult, a rózsán szorgalmasan pödörgetik a leveleket és úgy néz ki, hogy a szelídgesztenye se nagyon fogja megérni az év végét, mert már most alig van levele. Valószínűleg a héten rámegyek a növényekre valami permetezőszerrel, de alapvetően baromi szkeptikus vagyok. Nekem ebben a kertben vegyszer még egyszer sem használt: bármilyen növényt támadott be rovar vagy gomba, az meg is halt, kenhettem rá bármit, permetezhettem rá bármit. Ezért gondoltunk arra, hogy bepróbálkozunk a természetes módszerekkel is. Levendula a rózsákhoz, minden szabad helyre meg büdöske. Ezek ugyanis olyan legyeket vonzanak magukhoz, melyek levéltetveket kajálnak. Hogy a legyekkel mit fogunk kezdeni a későbbiekben, azt mondjuk még nem tudom.
Hogy miért kellett a büdöskéket 220 kilométerre tőlünk megvenni? Jó kérdés, nem tudom. De ott állt össze minden, ott kezdtem el beszélni a mechanizmusról, mert éppen voltak büdöskék az asztalon, ott jutott Nej eszébe, hogy már régóta rágom a fülét, hogy ültessen bársonyvirágot (a virág ugye női munka) – és végül ott esett útba egy kertészet, ahol akcióban vagdosták az ember után a büdöske- és muskátlipalántákat.

Nagyítás

Az alábbi képet is abban a kertészetben készítettem. Tömény öröm. Egyfelől szeretem a rhododendronokat, másfelől imádok fát is vágni. Ezzel a kupaccal valószínűleg ellenék pár évig.

Itthon… először is megtaláltuk a test nélküli madarat. Valamelyik macska (na, melyik?) elcsípett egy madarat és mivel nem volt senki, aki időben kikukázza, így el is fogyasztották. Mi már csak a tollakat találtuk meg az egyik tuja alatt, illetve a madár véres fejét a kerti járdán. Amíg lányom eltakarította, véletlenül megtaláltam azt a helyet is, ahová a macskáink szarni járnak. (Egy másik fenyő alatt.) Mit mondjak, lányom váratlanul szembesült a macskatartás árnyoldalaival.

Pár nappal korábban sajnálkoztam, hogy miért pont a bátor és a kalandvágyó békák pusztulnak el. A mai kertészkedés során találtam egy érdekes esetet: a béka valahogy átvergődött a betonkerítésen, leugrott róla és… abban pozítúrában száradt keményre, ahogy földet ért és ugrott volna tovább. Infarktus?

(1) Ha esetleg annyira zokni vagy, hogy alapvicceket sem ismersz:
– Rabbi, lehet a Talmud olvasása közben dohányozni?
– Hogy gondolod! Tilos!
– És rabbi, lehet dohányzás közben Talmudot olvasni?
– Persze! A Talmudot mindig hasznos olvasni.