Nettó defekt

Azaz defekt, kerékpározás nélkül.
Ez már azért valami, nem? Van fejlődés, ezerrel.

Az elintéznivalók kicsit átcsaptak a fejemen, emiatt a hét első felében hanyagolnom kellett a bringát. Pedig ideális volt az idő, se szél, se eső. A meleg meg nem számít.
Délután vettem szemügyre a gépet – és bizony a hátsó kerék határozottan puha volt, de az elsőre sem mondtam volna, hogy kemény.
Rossz jel. Különösen úgy, hogy a legutóbbi komplett csere óta (új külső gumi, új belső gumik) még csak egyszer mentem vele – és az se volt igazán jó. Lassabb lett a bringa… és irányíthatatlanabb. Igaz, most először volt benne nem megszokott méretű belső.

A ProBike-ban voltak olyan rendesek, hogy beszerezték a kért külső gumit. Aztán ha már ott voltam, gondoltam, veszek belsőt is.
– Kérnék két darab Continental 18/25c-622/630-as belsőt.
– Sajnos nincs. De van majdnem olyan jó Panaracer.
Az életben nem hallottam még róla.
– Megnézhetem?
A gumiméret 18/32-622/630 volt.
– Ez biztosan jó lesz?
– Persze. Az első szám egy intervallumot jelent, a 18/32 tágabb, mint a 18/25.
Oké. Hazahoztam, felszereltem.
Aztán rögtön az első úton jöttek a fentebb említett hibák. Nem tetszett a bringa viselkedése.

Nyaralás, miegyebek.

Mint írtam, ma délután puhák voltak a gumik. Fogtam, felpumpáltam… majd visszatámasztottam a kerékpárt a radiátor mellé.
Néztük az olimpiát, Nej és Dóra dinnyét ettek, közben beszélgettünk, a macskák lustán heverésztek a hűs padlón… aztán jött egy hangos durranás a bringa felől, majd egy hosszú sivítás. Nej kezében megállt a kés, a macskák feltapadtak a plafonra.
– Csak a kerékpár – legyintettem. Nekem már ismerős volt a hang.

Szétszedtem az első kereket, a belsőn – ragasztás mellett – 3 mm hosszú lyuk. Kész. Ennyit ezekről a gumikról. Előszedtem a rejtett tartalékot (egy hamisított Continental meg egy Semperit), majd elől-hátul lecseréltem a szutykot.
Gyorsan mentem is egy kört: a bringa újra a régi volt.

Ráadásul volt egy pozitív hozadéka is a szerelgetésnek: annyi, de annyi sürgős dolgom lett volna ma délután, komolyan, nem tudtam dönteni, melyikbe is vágjak bele. A bringa döntött helyettem.

3 Comments

  1. Én ezt nem értem…

    Olvasgatom a csatáidat a gumikkal. :)
    Ilyen pocsék mostanában a gumipiac?
    Vagy hogy van ez?
    A budapesti utak eszik a gumit? :)

    Anno ’92-ben vettem a Schwinn-Csepel montimat,
    azon valami Terra gumik voltak (Pontosan nem tudom, mert 2 éve ellopták), többször mentem vele hosszú túrákra: 1100, 600, 200, kilóméteresekre, meg egy csomó egynaposra, felpakolva 10-20-40 kg súllyal, én voltam 95-100. Egy defektem volt a túrákon.

    A 14 év alatt több ezer kilómétert hajtottam bele, de defektem háromszor volt, abból is ez egyik egy b**** szerelő miatt.
    (Soha többet szervíz!) :)
    Az első keréken még az eredeti gumik voltak 2 éve…

    Igaz én csak 3-4 bar-ra nyomattam őket. :)

  2. A monti az ilyen szempontból teljesen más. Családom többi tagjának is az volt – amíg el nem lopták. 5-6 éves bringák, egy defektjük nem volt. A tartalékgumik itt porosodnak a polcon. Oké, mondjuk nem is használták őket olyan sokat, mint én az enyémet.

    Igaz én csak 3-4 bar-ra nyomattam őket. :)
    Nyilván. A montis külsőkre 4,5 bar max. nyomás volt írva, én sem fújtam 4 fölé azokat soha.

  3. Panaracer szar. Konti. Ha meg kapsz boltban vegyél bőven, hogy legyen.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *