Mélypont

Ritka szar kedvem van. Valószínűleg köze van hozzá annak, hogy anyagilag akkora gödörbe kerültünk, mint tíz éve sem. Öt helyről vártam nagyobbb pénzösszeget, sehonnan sem jött meg. Az összes bank- és hitelkártyánk a maximális hitelkeretig lemerítve. Nyilván lehetne még harcolni a pénzekért – fogok is- de ez semmit sem változtat azon, hogy ez a vonat már elment, ha majd április végén megjönnek a várt pénzek, akkor már kenhetem a hajamra. Füvet nyírni most kell, de arra nem futja, hogy vegyek egy szaros Auchan fűnyírót. A gyereknek most kell kifizetni a fogszabályzót, a BKV bérletet is most kell megvenni. A csekkeket szerencsére meg lehet csúsztatni egy hónappal. De két hét múlva Amerika… és kurvára nem fogom élvezni, hogy túrázás közben maximum üres kiflit fogok rágcsálni. Arról nem is beszélve, hogy egy csomó mindent kint akartam megvenni: objektívek, Xbox játékok, karikatúra albumok, természetjáró könyvek… mind-mind sokkal olcsóbb kint, mint itthon, ha idehaza egyáltalán kapni lehet… cseszhetem az egészet.

Mindenesetre most nagyon elgondolkodtam, hogy mi vezetett idáig. Hogy miért vagyok olyan balfasz, hogy beleadok apait-anyait, hogy mindennel elkészüljek időre… aztán meg lófasz a seggembe.