Egyszerűen imádom. A frissen vágott fű szagát. Valószínűleg ugyanezért szeretem a japán zöld teákat is.
És most lucernaszag lengi be az udvart. Egy év után, első alkalommal, le lett nyírva a fű az udvaron és a kerítés mellett.
Déltájban mentem el fűnyíróért.
– Milyet vegyek? – kérdeztem Nejtől.
– Hát… izé… – habozott – Piros legyen!
Innentől már könnyű volt.
És most itt van egy Ferrari-piros fűnyíró. Meg az a szép zőőd gyep…
Ez a macska szabályosan kiröhög! De majd elmúlik a jó kedve, ha a most kipucolt kisudvarra beköltözik a Kutya.
Apropó, pucolás. Érdemes megnézni, hogyan néz most ki a kerítés melletti fasor. Szép, rendezett. Sajnos nem kaptam le, hogyan nézett ki előtte, de ez a 11 tömött zsák avar, fű, futónövény, barka azért jelzi, hogy volt mit összegyűjteni.
Egyébként számomra is meglepő, mennyire “kinti” ember lettem. Nemrégóta szabadultam fel annyira, hogy foglalkozhatok a ház körüli dolgokkal – és szinte kizárólag a kert, illetve a külső környezet az, ami maximálisan leköt. Pedig lenne mit dolgozni a házban is, el se merem kezdeni felsorolni. De valahogy úgy vagyok vele, hogy a növények azok, akiknek idő kell a kibontakozáshoz… először őket kell elindítani. És ha már burjánzanak, akkor ráérek lépcsőkorláttal meg szalagparkettával foglalkozni. Mindenre sor kerül, a lényeg, hogy kedv legyen.
Ritka kivétel, mondhatni élő cáfolat az előbbiekre a fenti képen látható vérszilva. Egy héttel ezelőtt dugtam le a földbe, az egyik bambusz helyére. És már virágzik is, de milyen szépen.
Recent Comments