Hétvégén kerestem valamit. Belenéztem egy dobozba – és legnagyobb meglepetésemre találtam még vagy 20 audio cédét. (Pedig már azt hittem, mindegyik előmászott.) Azokat találtam meg, melyek nem szabványos tokokban voltak, hanem kettes/hármas/ötös kiszerelésű egyedi tokokban.

És most már tudom, miért nem tűnt fel ezek hiánya. A Zappa cédéktől és egy-két jól sikerült anyagtól (pl. Garbarek: Rites) eltekintve ezek a gyűjteményes kiadások hallgathatatlanok. Ugyanis pusztán azért, hogy minél nagyobbnak tűnjön a válogatás, minél jobb üzletnek tűnjön a megvásárlásuk, rárakták még azokat a számokat is, melyeket alkotójuk tízéves korában követett el, egy seprőnyélre erősített madzagon kísérve magát… a felvételt pedig természetesen viaszlemezre rögzítették eredetileg.
Ha viszont háttérzenét akarok hallgatni, akkor nem szívesen foglalkozok azzal, hogy távkapcsolóval ugorgassak át számokon.