Month: December 2005

Kész szerencse, hogy tegnap este elmentem fényképezgetni. Ha ezek a képek nem vigyorognának itt a lemezemen, el se hinném, hogy tegnap olyan szép tiszta fehér volt minden.

Volt néhány fotós tervem a két ünnep között. El akartam menni a gyerekekkel fényképezős körútra a városban. Reméltem, lesz lehetőség hóbanhempergős felvételeket is készíteni. Elszántam magam, hogy amint a meteorológia tiszta időt jósol, felmászok hajnalban a Citadellához, napfelkeltét fényképezni. És terveztem Várban mászkálást is, éjszaka.
Eddig egész jól haladok. Volt esti mászkálás a belvárosban, volt nappali csavargás a környéken… és most megjött a hó is. Fiam elment háromnapos vasútastáborba, így egyedül mentem hóra vadászni. (Bár sejtem, hogy ő is ugyanezt tette Kaposváron.)
Nagyon kellemes időtöltés volt. Ráérősen sétálni a bokáig érő puha hóban, emberekre mosolyogni, nem sietni, nem torkot átharapni – ritka élmény.
A szokásos négy fotó ínycsiklandozásképpen az írás elején, a többi pedig itt.

Megkívántam egy kapucsinót. Amióta koffeinmentes kávén élek, ilyen késői időpontban sincs probléma.
Én a jó meleg szobában nézegetem a képeimet, Nej a szintén jó meleg konyhában írja a szakdolgozatát. A két helyiség között a jó hideg előszoba lapul. Szigorúan bezárt ajtókkal.
Felraktam a kávét… és a francnak sem volt kedve 10 percet ácsorogni a szűk konyhában.
– Dobj egy e-mailt, ha lefőtt – szóltam oda Nejnek, és bementem a szobába.
Dobott.

A fényképezőgép sokban hasonlít egy rotring ceruzához. Megtanulhatod, hogyan kell használni: hogyan töltöd bele a grafitot, hogyan varázsolod elő a radírt és hogyan állítod be a hegy hosszát.
De hogy mit kezdesz a ceruzával, az már csak rajtad áll: rajzolhatsz csodálatos dolgokat – de karcolhatsz krikszkrakszokat; írhatsz szellemes történeteket – de körmölhetsz szutyok névtelen feljelentéseket is.
Az, hogy az ember megtanulja, mi a rekesz meg a blende meg a fényérzékenység – az csak az eszközismeret. Az ihlet, az alkotás szikrája az emberből jön.
Vagy nem.

Mivel a porszívó pont az alatt az asztal alatt lakik, mint amelyiken a deguk tanyáznak, így a takarítást mindig azzal kell kezdenem, hogy kiporszívózom a porszívót.
Ez érdekes kérdést vet fel: mi történik akkor, amikor a szívócsövet bedugom abba a lukba, ahol a motor kinyomja a beszívott levegőt? Fel lehet így gyorsítani a porszemcséket… legalább annyira, hogy egyszercsak elérjék a szökési sebességet és becsapódjanak a szekrényajtóba, komoly magreakciókat váltva ki a száradni kirakott zoknikból?