Ma egész nap ezt a könyvet olvasgattam. Szeretném tökéletesíteni a rajztudásomat, nem akarok megállni ezen a szinten.
Aztán mi lett a vége? Az egész napi művelődés után ezeket rajzoltam.
Kár belém a jó szó.
Month: July 2005
Biztosítás – biztonság
Egyik kedvenc topikomon került elő mostanában a ‘biztosítás – etika’ toposz.
Szerencsés embernek mondhatom magam: fiatalon és olcsón megkaptam a szükséges leckét.
Alsós általános iskolás voltam, hétvégén unokatesómnál játszottunk a homokozóban. Nekem a bal kezem mutatóujja beszorult egy műanyag tankon(1) lévő résbe, és csak hosszas kinlódások után tudtam kirángatni. A körmöm rendesen beszakadt és másnapra el is fertőződött. Hétfőn elvittek orvoshoz, aki szerint le kellett műteni a körmöt. Szüleim végig azzal vigasztaltak, hogy visszanő simán és egyébként is, van tanuló balesetbiztosításom. Kikeresték, erre a balesetre 200 forint kártérítés járt; megigérték, hogy ez teljesen az enyém lesz. Mondanom sem kell, egyből abbahagytam a szipogást. 200 forint hatalmas összeg volt akkoriban. Apám olyan 1500 forintot hozott haza havonta. A fagyi 50 fillér volt. Egy matchbox – minden gyerek vágyálma – 26 forint.
Még el sem múlt az érzéstelenítés hatása, de már ott álltunk sorban a biztosító ablakánál. Az ügyintéző átvette a papírokat, átolvasta, majd megkért, hogy valami papírt írjak alá. Megtettem, erre diadalittasan felkiáltott, hogy ez a gyerek tud írni!
Naná, hogy tud írni – mondták indignáltan a szüleim – nem fogyatékos. Erre ingerült szóváltás alakult ki és az lett a vége, hogy kártérítés helyett a biztosító bizonyos lóalkatrészt ajánlott fel a szüleimnek – természetesen a megfelelő tárolórekeszbe illesztve – ugyanis értelmezésük szerint nekem csak akkor járt volna a kártérítés, ha a jobb kezemen sérültem volna meg és a baleset miatt ideiglenesen elvesztem az íráskészségem. Természetesen szüleim felajánlották a lóalkatrész visszaszolgáltatását. De ez volt a maximum, amit ki tudtak harcolni. Nyilván nem pereltek. Én kaptam egy fagyit és megfogadtam, hogy ha nagy leszek, akkor biztosítókat fogok robbantgatni. (Nem kicsit pikáns, hogy ma – más cégek mellett – ugyanennek a biztosítónak az IT rendszerét kezelem. Az élet tele van furcsa kanyarokkal, az ember pedig egy opportunista disznó.)
Aztán volt egy másik kalandom. 1994-ben öcsémékkel négyesben Olaszországba mentünk nyaralni. Sikerült elkunyerálnom a cégtől a videókamerát. (Hogyan lehetett egy vidéki csóró önkormányzati távfűtő vállalalatnak 94-ben videókamerája? Úgy, hogy a kéményseprők kisírták, hogy ne kelljen minden hülye kéménybe bemászniuk, legyen elég, ha belógatnak egy kamerát. Megkapták. Nekem meg annyiszor dugjanak répát a seggembe, ahány szem korom pergett arra a kamerára a dzsuvás kéményekben.:)
No mindegy, a kamera olyan 150e forintba került, ez nekem öthavi fizetésem volt akkoriban. Nyilván kötni akartam rá biztosítást. Az összes biztosító röhögve zavart el, mondván, hogy nekik ez nem biznisz. Arra meg senki nem kötelezheti őket, hogy rossz üzletet kössenek.
Na, én ekkor világosodtam meg.
Itt vannak a biztosítókkal kapcsolatos ökölszabályok:
– Ha megkeresel egy biztosítót egy ajánlattal és az vonakodik elfogadni, végül hosszas gondolkodás után mégis elfogadja – ez valószínűleg korrekt üzlet lesz.
– Ha megkeresel egy biztosítót egy ajánlattal és azok szemmel láthatóan nem akarják elfogadni, akkor érdemes erőszakoskodni – esetleg más biztosítókkal is – mert ez valószínűleg számodra lesz kedvezőbb üzlet.
– Ha téged keres meg egy biztosító egy akármilyen ajánlattal, udvarias mosollyal ajánlj föl nekik egy bizonyos lóalkatrészt. A biztosítóknál komoly matematikusok dolgoznak komoly apparátusokkal. Ha kiszámolták, hogy téged meg kell keresni, az egész pontosan azt jelenti, hogy te abba a körbe tartozol, amelyiknél statisztikailag nagyobb eséllyel nem következik be a káresemény. Ennek akár örülhetsz is. De biztosítást ne köss, mert jó eséllyel te jössz ki rosszul belőle.
(1) Azért finom, nem? Mivel játszik egy magyar gyerek 1973-ban a homokozóban? Műanyag T-34-gyel.
Bicskanyitogató
A magas benzinár prosperáló gazdaságot jelez
A magas benzinárral kapcsolatban megjegyezte: az jól működő gazdaságra utal. Megemlítette Angliát és Észak-Olaszországot, ahol Európában a legmagasabb az üzemanyag ára, ugyanakkor a gazdaság nagyon jó eredményeket produkál.
A Romániában és Ukrajnában érvényes alacsony árról úgy nyilatkozott: az említett két országban mindig is kevesebbet kellett fizetni az üzemanyagért, mint Magyarországon, és utalt a két ország gazdasági színvonalára is.
Euromoney: az OTP a legjobb magyar bank
A Euromoney júliusi számában közölt éves globális bankminőségi felmérés – 2005 Awards for Excellence – szerint az OTP “valószínűleg Kelet-Európa legnagyobb üzleti sikersztorija”.
Az utóbbi 12 hónapban OTP-részvényeket tartó portfolióalap-kezelők “csillagászati” megtérüléseket könyvelhettek el: a bank 38 százalékos sajáttőke-arányos nyeresége (ROE) a térségben a legmagasabb, és tavaly az OTP papírja 140 százalékkal erősödött – áll a Euromoney idei bankrangsorában.
Fekély e kéj
Előrebocsátom, egészségügyi nyavalygás fog következni. Aki nem csípi ezt a műfajt, az nyugodtan lapozzon.
Már írtam, hogy Horvátországban volt két éjszakai rohamon, ami eléggé megkeserítette számomra az élményt. Azt is írtam, hogy Ceglédre is azért nem tudtam lemenni, mert az előtte lévő éjszakán megint nem aludtam. Három erős roham egymás után, az már nem tréfa. Ekkor elégeltem meg végleg ezt a kinlódást és bevezettem az egyes szintű harckészültséget. Ez abból állt, hogy felirattam magamnak a legerősebb gyógyszereket, reggel-este beszedtem és ráálltam a legszigorúbb diétára. Az orvos ugyan mondta, hogy nem kell magamat sanyargatni, de én azt tapasztaltam, hogy bármi, ami egyébként a semleges étel kategóriába esik, ilyenkor képes kikészíteni.
Így jó tíz napon keresztül reggelire ettem két-három darab extrudált barna kenyeret tejjel, ebédre egy könnyű levest, vacsorára pedig egy pár virslit, szintén extrudált kenyérrel.
Hétvégén dőzsöltem, föztem tojást és ettem mellé lágy krumplipürét.
Úgy nézett ki, hogy bejött a diéta. Egyre nyugodtabban aludtam, óvatosan elkezdtem vaníliás kekszet, sósmogyorót is eszegetni, meg bátrabban nyúltam a sörösüveghez. (Különös módon, a sör barátságos anyag; a szénhidrát elnyomja az alkoholt – egy bizonyos mennyiség alatt.) A biciklitúrák alatt már teljes értékű embernek éreztem magam, ettem pulykasztéket, nem volt semmi gondom. Ettem marhapörköltet… és azt nem kellett volna. (A pörkölt szintén a jóindulatú ételek közé tartozik, feltéve, ha nem eszek sokat belőle.) Itt nem tudom, mi történhetett, de tegnap minden idők leghosszabb éjszakai rohamát éltem túl és még most is csak elgyötörten pislogok a monitorra.
Este nyolckor feküdtem le. Fél tízkor ébresztett a fájdalom. Általában hat órán keresztül szokott tartani a móka; most kilenc órán keresztül kinlódtam. Ez valami hihetetlen élmény: jön egy pokoli erős fájdalom és makacsul kitart órákig. Nem lehet csinálni vele semmit – csak tűrni és várni, hogy elmúljon. Ha az ember elfekszik, a fájdalom felerősödik -tehát még/már az enyhe szakaszban sem lehet gondolni alvásra. Hat óra is hatalmas szellemi erőfeszítés, de ettől a kilenctől kis híján megbolondultam. Takarítottam a merevlemezemen. Kiolvastam két Vonnegut regényt. A másodikat már zuhany alatt. Igen, megoldottam. Be tudok úgy kucorodni a zuhanytálcába, hogy a víz nem éri a könyvet, de én forróvíz alatt vagyok. Sőt, megoldottam, hogy be tudom hajtogatni magam a tálcába és tudok 5-10 perceket aludni a zuhany alatt. (A forró víz enyhíti a fájdalmakat. Csak egy idő után elfogy a levegő, meg már a bőröm sem bírja.)
A szokásos praktikák közül nem használt semmi: három szem Quamatelt(40) is vettem be, ittam tejet, egy csomó kamillateát, ettem nikecellt (ez a puffasztott rizsből készült korong), hiába.
Végül fél hét körül tudtam elaludni. Délben keltem és egész nap olyan voltam, mint a szélütött. Ettem híg krumplipürét, főtt tojást és megittam rengeteg kamillateát. Eddig oké, de már előre félek az éjszakától. (Gyors magyarázat: a gyomorfekély azt jelenti, hogy a gyomrot védő sejtréteg egy adott ponton cseszik lúgot termelni, tehát a gyomorsav vidáman marja a gyomor falát. És azért veszélyes az éjszaka, mert a gyomor általában éjszaka dolgozik; ilyenkor van az ún. savátcsapás időpontja, amikor tombol a sav. A gyógyulás azt jelenti,hogy az érintett területen helyreáll az egyensúly – de hiába szedem a gyógyszereket, hiába éltem túl a tegnapi éjszakát, a ma esti mégvárhatóan megint durva lesz, mert a veszélyeztett terület még nem tért magához.)
Ezzel el is lett döntve, hogy mi lesz az EFOTT-tal. Tegnap este úgy feküdtem le, hogy elmegyek; nem mondtak olyan borzalmasan rossz időt. Aztán… aztán meggondoltam magam. A szellemem még ifjú és virgonc… a testem meg már nem; elhasználódott. Néha már tényleg ott vagyok, hogy kiszedetem az egész hóbelevancot aztán elleszek hordozható infúzión(1). Az ételeknek már úgysem érdekel az íze, úgyis állandóan csak azon rettegek, hogy amit eszek, attól milyen lesz az éjszakám.
(1) Ez persze faszság. De éjszaka csupa ilyenek szoktak az eszembe jutni.
Új blog – legalábbis számomra
Gaba írt egy geekdinner-ről és megemlítette Gömöri Zolit. Erről eszembe jutott, hogy nagyon régen nem jártam már az oldalán, így elballagtam. És örömmel láttam, hogy van már blog is, nem is rossz.
Remek.
Recent Comments