Month: July 2005

Van egy kifejezés, hogy “fájó gondolatok”. Tudjuk, persze, hogy ez költői kép. Egy gondolat maximum kellemetlen lehet, elszomorodhat tőle azember, de fizikailag nem tud fájni.
Nekem sikerült ezt is összehoznom.
Tudni kell, hogy nagyon ellenséges agyam van. Ahol tud, ellenem tevékenykedik. Nem, nem vagyok skizofrén; ez csak a normális test és lélek ellentét… nekem meg igen gonosz lelkem van.
Ma például egész nap kedvenc ételeim képeit vetítette elém: hagymás sült hús, akármilyen rántott étel, hagymás rostélyos, lecsós resztelt máj… soroljam? Két éve nem ettem egyiket sem, a krumplipapi meg nemigen tudta ellensúlyozni a hiányt. Pavlov óta tudjuk, hogy bizonyos dolgok látványa – akár tényleges, akár virtuális – beindít élettani folyamatokat. A kaják képe például a nyáladzást és a gyomorsavtermelést. Miközben az egész diétámnak az a célja, hogy minimumon tartsam a savszintet, hagy hegedjen már be az a fekély. Na, ezek a gondolatok tényleg fájtak. Kénytelen voltam a gondolat ellen gyógyszert használni, miközben agyam hihetetlen intenzitással pörgette az újabb és újabb képeket.

Ez valahol olyan játék, mint amikor az ember elhatározza, hogy nem gondol a rózsaszín elefántra. De ugye, amikor elhatározta, akkor már rágondolt…

Hasonló szemétség volt magamtól, amikor tavaly gyomortükrözésen voltam. Mielőtt ledugták volna a csövet a torkomon, figyelmeztettek, hogy vagy egyáltalán ne nyálazzak, de ha már kell, akkor semmiképpen se nyeljem le. Karikatúrákon szocializálódott agyam egyből elképzelte, hogy mekkora szenyó lenne az asszisztens, ha a háttérben elkezdene citromot nyalogatni. Csakhogy a nyálképződéshez tulajdonképpen elég volt csak elképzelni is a citromot… kis híján megfulladtam.

Hát, így élünk, valahogy, Pistukám.

Olvasom a 2blog-on, hogy hogyan tartja karban a szerző az egymás mellett futó projektjeit. Outlookot használ és ez nem is olyan rossz választás.
Persze én könnyű helyzetben vagyok, nálunk van hivatalos szoftver erre a célra. Legalább öt. Párhuzamosan.
Hogy éppen melyiket kellene használom, az attól függ, hogy melyik ügyfélnél van munka.
Na, itt képzelj el egy context switchet. Márpedig nemritkán naponta kell.
Ez vezetett el engem ahhoz, hogy saját célra bevezessek egy hatodikat:ez az Outlook. Nagy ívben nem érdekel, hogy mi van a hivatalos programokban, én mindent adminisztrálok szépen magamnál, aztán időnként tartok egy olyan napot, amikor mindent szétmásolgatok a megfelelőhelyre.

Lényeg a szervezettség.

Ezt a blogotis csak eddig olvastam. Hogy valaki ennyire sötét tapló legyen, az valami hihetetlen. Menjél b+ és szopogassál kolerabacilust. Az is Isten állatkája.

Akár Örkény tollára is kívánkozhatna.

Meghalt Hernádi Gyula.

Ugyanezen az oldalon “Ne ess pánikba” és Playboy karóra is kapható.

Kicsivel nagyobb méretben, mint a gyászhír.

Csurkának van egy remek novellája. (Nemfújol: Csurka az átkosban igen jó író volt). Arról szól, hogy a főhős hosszú távollét után érkezik meg Magyarországra és már a repülőgépen eltervezi, milyen nagyszerű napja lesz Budapesten. Milyen régen látott helyeket fog felkeresni, milyen kajákat fog enni régi kedvenc éttermeiben, merre fog csavarogni és végül melyik régi barátnőjével fogja tölteni az estét.
De már a repülőtéren történik egy apró gikszer és azzal, hogy kizökkent a ritmusból, de mindenképpen tartani akarta magát az elképzeléséhez, sikerült minden eltervezett programot félrevinnie, méghozzá egyre halmozottabban – végül este már a kövér és büdös takarítónőt dugta meg.

Na, így vagyok én is ezzel a héttel. Először az időjárás bizonytalanított el. Sebaj, EFOTT helyett majd kerékpározok nagyokat. Ez ment is két napig, aztán a gyomrom intézte el, hogy ne nagyon akarjak sportolni. Egy nap pihenés után ma gondoltam úgy, hogy mégis lebiciklizek a Velencei-tóhoz, de mire összekészülődtem, beborult és olyan viharos szél fogadott az utcán, hogy dühösen visszatoltam a bringát a tárolóba.
Nem sokat dobott a kedvemen, hogy két napja nem tudok normális kaját rendelni. Tegnap egy “Levintől lopott sajtkrém, pirítóssal, friss zöldségekkel” fantázianevű csodát rendeltem. Kóstolás után derült ki, hogy rokfortalapú volt, amelytől én helyből hányok. Ha a fantázianév helyett esetleg megemlítették volna ezt az apróságot… Ettem helyette egy májkrémet, de megszívtam, mert megint beindult éjszaka a gyomrom. Ma tzatziki salátát rendeltem: joghurt, uborka, pirítóskenyér -kifejezetten ajánlott kaják. Az a kevés fokhagyma meg belefér. Megkóstoltam – és tettem is félre Nejnek. Az a vadbarom szakács agyonborsozta. Attól az egy kanálnyi kóstolótól még mindig ég a gyomrom.

Szóval eljutottam oda, hogy egészségi okokból nem merek kimozdulni itthonról, az elszalasztott hét miatt meg annyira vacak a kedvem, hogy nem akaródzik még rajzolgatni sem. Az lesz a vége, hogy nekiállok tanulni – így legalább előre tudom hozni a vizsgámat és nyerek augusztusban egy hétvégét, melyet együtt tölthetünk tóparti sátorban a családdal.

Otthon, szabadság alatt szakmai vizsgára tanulni – na, ez lett az én kövér és büdös takarítónőm.