Többszáz audiókazettám van itthon. Többszáz LP-m. Többszáz CD-m. Elég sok zenés DVD-m. 100 gigánál több mp3. (Igaz, nagy átfedéssel.)
Ennek ellenére reggeltől estig ez megy. Nem tudnak zenében hibázni a fiúk.
Month: July 2005
Parádi Kristály
Azt írják, hogy eladják a Parádi Kristályt; elsősorban azért mert elsődleges piacuk dollárelszámolású és a huzamosan gyenge dollár kihúzta lábuk alól a talajt. Elég szomorú.
Valamikor voltam ott egy nagyon hangulatos gyárlátogatáson.
Hivatalosan vegyipari egyetemre jártam, de az utolsó két évben már ilyen rejtőzködő… nemistudommik voltunk. A csoportunk fő tantárgya egyfajta elvont matematika volt (modellezés), emellett rengeteg konkrét matekot kaptunk: a tesi és a nyelv mellett csak matematikai tantárgyaink voltak. És persze mindehhez meglehetős informatikai (főleg szoftveres) képzés is járult, mert bizonyos matematikai dolgokat csak ezen keresztül lehetett megérteni. (Egy évvel később ebből a részlegből vált ki az informatika intézet.)
Nos, ez nem zavarta az iskolát, hogy beszervezzen a csoportunknak egy parádi gyárlátogatást.
Jókedvű társaságunkat egy nagybajszos atyafi fogadta az ajtóban. Figyelmeztetőleg intett, megvárta, míg csend lett, megpödörte a bajszát, majd büszkén közölte, hogy ‘Úgy nézzenek rá erre a gyárra fiatalemberek, hogy itt egyetlen számítógép sincs!‘
Aztán nem értette a hirtelen kitörő derültséget.
Újabb adag biciklitúra
Ma levezető napot terveztem. Azt mondták, hogy erős kánikula lesz, így a délegyházi tavak tökéletes célpontnak tűntek. A távolság oda-vissza 60 kilométer, és hatalmasat lehet pancsolni; hétfőn enyém az egész tó.
Egyedül azt a nyomorult szelet hagytam ki a számításokból. Taksony és Dunavarsány között van egy 8 kilométeres nyílegyenes szakasz. Semmi szélárnyék. Semmi árnyék. Csak a forró szembeszél. Minden méterért egyenként küzdöttem meg. Lefogtam az ökörszarvkormány alsó ívére, tekintetemet az előttem lévő egy méterre koncentráltam (mást ilyenkor úgysem látni), monoton tekertem a pedált és hajtogattam, hogy ‘előbb-utóbb minden út elfogy‘, meg hogy ‘Pá úlicám hágyéla bálsája krokogyéla, áná, áná, ziljónájá bilá‘ De ez már az agylágyulós szakaszban volt.
Nagyon tudom utálni a szelet. Olyan igazságtalan. Elveszi a kerékpározás örömét. Emelkedőn is tekerni kell erősen, de ott tudja az ember, hogy lesz mögötte lejtő, lehet pihenni. De mi várható a szél mögött? Még több szél.
Egy optimalizációs kérdés. El kell menned kerékpárral A-ból B-be, pihensz két órát és visszajössz. Melyik a kedvezőbb eset:
– ha visszafelé kapod a hátszelet,
– vagy ha odafelé?
Első körben azt lehet mondani, hogy induláskor vagyok a legpihentebb, akkor fogom bírni a legjobban. Emellett sokan vannak vele úgy (én is), hogy jobb először túlesni a nehezén. Tehát az egyes válasz a jó. Igenám, de Zephyr kisasszony egy ribanc. Simán képes az alatt a két óra alatt megfordulni. Tehát a helyes válasz a kettes: legyen odafelé hátszél; mert az már megvan, az már biztos. Visszafelé meg bármi lehet, elállhat a szél, megfordulhat az iránya, mérséklődhet, stb…
Meg milyen bringás az, aki két óra alatt nem piheni ki magát?
Különösen egy tóparton. Ahol árnyékos teraszon lehet hideg csapolt sört inni. Ahol két sör között körbe lehet úszni egy-egy szigetet. Ahol egészen kellemes marhapörköltet lehet ebédelni.
És a szél se trüközött, hazafelé már repültem.
Mai merítés
Most olvastam a horvátországi topikban:
Sziasztok! Horvátországban utaznánk, tudnátok valami jó nyűzsgő helyet ajánlani? Előre is köszönöm.
Fishtax:
Egy halpiac kora reggel.
Tökéletes! Nekem is ez a kedvenc technikám: hülye kérdésre hülye válasz. Arányosan.
Ez ügyben ajánlott olvasnivaló a Kapujanincs átjáró című zen-buddhista interjúk gyűjteménye.
Egy átlagos koan modellje:
Kezdő buddhista: – Mester, mi az az aludttej?
Mester: (Cséphadaróval addig veri a tanítányt, amíg mozog.)
Utána hosszas magyarázat egy szakértőtől, hogy miért volt hülye a kérdés.
Remek olvasmány.
Mi van velem?
Mondjuk itt még nem tartunk. De majdnem.
Ha a gyerekeim kíváncsiak, hogy mi lehet velem, elolvassák az öcsém gépén.
Nejjel alig van időnk beszélni, időnként csak annyit mondok neki, hogy olvasd el, már megírtam; sokkal jobban, mintha most kellene szóban megfogalmaznom.
És akkor régi barátaimról, cimboráimról, üzletfeleimről már nem is beszélek.
Recent Comments