Érdekesen öregszik az ember. Egyfelől változik, tanul, sok mindent megért a világból – de közben érzelmi alapon makacsul ragaszkodik korábbi tévedéseihez.
Amikor gyerekkori slágereinkről – amelyekhez nyelvismeret híján – magunk találtunk ki hangulat alapján történeteket, sorra derülnek ki, hogy pusztán arról van szó, hogy pl. az előadó még soha nem találkozott olyan nővel, mint Ninett kisasszony, vagy hogy Nina, a csinos balerina, inkognitóban utazik a vonaton – ezt az ember tudomásul veszi, de csak mint egy újabb értelmezést. A gyerekkorban beégett történet marad az igazi. És a ‘ma nincs tej’ továbbra is azt jelenti, hogy elfogyott a Közértben, nem pedig azt, hogy elutazott a kedves és mostantól nem rendelnek tejet.
Old Death pedig mindig is Olddeat marad, Old Firehand pedig Oldfirehand.
2005. March 07. Monday at 21:20
Hogy a nattingkomacséndzsmájláfforj-ról és az adzseszkóról ne is beszéljünk
BB
u.i.:döglödik a blogspot… engem belépni sem enged…