Akác

A természetes növényközösségek, beleértve az erdőket, sokfajúak, és hosszabb idő alatt különböző növények, különböző fák váltják egymást ugyanazon a ponton. Ennek a természetes „vetésforgónak” köszönhetően a talaj összetétele, alkotóinak aránya idővel másként változik, másból fogy több, másból pótlódik vissza több, és előbb-utóbb ismét alkalmassá válik az adott hely a közösség azon fajának is, amelyik korábban „költözésre” kényszerült. Az újból és újból – rendszerint sarjról – felújított akácerdők néhány generáció után már rendszerint olyan gyenge növekedésűek, hogy nem éri meg gazdasági szempontból sem a tartásuk. Lecserélésük tehát indokolt lesz (ahogyan a napjainkra elöregedett akácosoké már most az), de addigra környezetükből, a talajukból a természetes erdei életközösségek szinte minden faja eltűnik. Ezért a sokáig fenntartott, természetellenesen egyfajú akácerdővel utódainkat is megfosztjuk attól, hogy változatos, természetszerű erdőket nevelhessenek a helyükön.
Sipos Ferenc írása Molnár V Attila blogján

Ha jól látom, pont ez folyik mellettünk, a Halomi erdőben. Az állomány saccra 60%-a akác. A Pilisi Erdőgazdaság az erdő egyes részeit rendszerint tövig vágja, aztán hagyja újra kinőni. Jó másfél éve napi rendszerességgel járom az erdőt, bejártam a bejárhatatlan részeit is, a folyamat nagyon jól nyomon követhető. Van, ahol még vannak akácfák, de a legtöbb helyen már különböző fejlettségű, de egyaránt átjárhatatlan, egyáltalán nem fa jellegű akácbozótos van.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *