Amikor kijöttünk a bevásárlóközpontból és a lépcső tetejéről megláttam az átjárót az oszlop alatt, rögtön előbújt belőlem a zsebtarantínó. Elképzeltem, ahogy lesétálok a kamerával (a filmben itt Muszorgszkij fog szólni), átsétálok a boltívek alatt, a zene folyamatosan elhalkul, a túloldalon pedig már a helyi attrakció szól: valami gyerekkórus énekelt egy dalt a csirkéjükről.
Így is lett. Megvolt a lépcső, megvolt az átjáró, megvolt túloldalon a kóotyka, megvolt a kipirult arcú, vidám nézősereg is. Sőt, kaptam extrákat: a túloldalon egy vidám beöltözött koalamaci és egy begerjedt barnamedve megkergették a lányomat. A nap sütött, a modern, európai stílusú városban ötven méterenként különböző kórusok énekeltek, jókedv volt az oszlop körül.

Ez pedig tegnapi kép.

From MiVanVelem

A kettő között nem telt el egy év.
Ennyire törékeny a világ körülöttünk.