Amikor kijöttünk a bevásárlóközpontból és a lépcső tetejéről megláttam az átjárót az oszlop alatt, rögtön előbújt belőlem a zsebtarantínó. Elképzeltem, ahogy lesétálok a kamerával (a filmben itt Muszorgszkij fog szólni), átsétálok a boltívek alatt, a zene folyamatosan elhalkul, a túloldalon pedig már a helyi attrakció szól: valami gyerekkórus énekelt egy dalt a csirkéjükről.
Így is lett. Megvolt a lépcső, megvolt az átjáró, megvolt túloldalon a kóotyka, megvolt a kipirult arcú, vidám nézősereg is. Sőt, kaptam extrákat: a túloldalon egy vidám beöltözött koalamaci és egy begerjedt barnamedve megkergették a lányomat. A nap sütött, a modern, európai stílusú városban ötven méterenként különböző kórusok énekeltek, jókedv volt az oszlop körül.
Ez pedig tegnapi kép.
 |
| From MiVanVelem |
A kettő között nem telt el egy év.
Ennyire törékeny a világ körülöttünk.
2014. February 21. Friday at 00:45
Ősszel a jeruzsálemi utazáshoz csináltattam útlevelet.
Erősen gondolkodtam, hogy tavasszal Kijevbe is el kellene menni. ( Többek között az útleírásodnak köszönhetően )
Egy darabig nem forszírozom a kijevi városlátogatást :(
2014. February 21. Friday at 09:02
Nekem is maradt még ukrán célpontom. De nem mostanában vadászom le.
2014. March 04. Tuesday at 01:19
Bár ezekből a célpontokbl az egyik már nem ukrán.