Bringával elmenni a tornateremig, aztán egy óra foci, végül bringával haza. Az Endomondo szerint 3000 kalória. Egy nem irodai munkás egész napos kalóriaigénye. Tekintve, hogy őrült nap volt, a kajálás is igen szétszórtra sikeredett.
Mit várhatnánk ez után? Durva fogyást.
Igenám, de ilyenkor jön az, hogy ez ember este felvonul a padlásra egy-két üveg borral és egy marék szivarral. Na meg a laptoppal. Ugyanis a hosszú bringázások alatt születnek a legjobb ötletek.
Írok. Mint egy bespeedelt szerzetes. Aztán amikor felnézek a billentyűzetről, csak akkor rémülök meg: a hamutartó tele szivarcsikkel, körülöttem pedig a földön szanaszét üres borosüvegek. A kalóriabevitelt immár dobhatom a kukába: a mérleg felborult. A szivaroktól kiszáradt torkom sem azt üzeni, hogy barátom, de jól töltötted az utóbbi 4-5 órát.

Akkor mégis, miért?

Nyilván az írásért. Ez az az élethelyzet, amikor a legjobban el tudom engedni magam. Bár nem úgy tűnhet, de erősen megfelelésikényszeres hapsi vagyok. Az íráshoz ezt mindenestől ki kell dobni. Nem lehet a megfelelésre koncentrálni, mert abból csak szar jön ki. Ha viszont úgy érzem, hogy ledobtam mindent, hogy szárnyalok, na akkor jönnek az igazán tökös írások. Sajnos ritkán. Valahogy a szál elkapásához kell minden: a fizikai fáradtság, a rengeteg bor és a rengeteg szivar. Ekkor megy a szekér. Máskor viszont csak döcög.

Megéri? Jó kérdés. Ha jó írás születik, akkor az olvasót nem érdekli, hogyan alakult közben a derékméretem. Meg a torkom. Meg a májam. Na, ja. És engem mi érdekel? Fontosabb az, hogy írjak egy jót és az a négy ember, aki mindent kommentel, megjegyezzen valami pozitívat? Vagy bármit, mert ennyire ne legyünk igényesek? Fontosabb az, hogy ne terheljem magamat alkotói stresszel, mert a francba is, lassan már elérem azt a kort, amikor már csak befogadni akarok, nem pedig adni?

Ez az írás megválaszol mindent. Amikor úgy érzem, hogy a kétségeimet is meg kell írnom, akkor egyben tanúságot is tettem: mindent meg kell írnom. Gól csak kapuralövésből lesz. Én pedig még csatárnak képzelem magam, aki kényszeresen kapura rugdos.