– Te szeretsz engem? – kérdezte csodálkozva a Háromkerekű Pakuk madár
– Igen – vágta rá Brunella.
– De nem is ismersz!
– Én mindenkit szeretek!
– Akkor is, ha nem ismered őket?
– Akkor is.
– Na, akkor az annyit is ér – húzta el a száját a Pakuk madár és arrébb gyábokort.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2014. February 07. Friday at 10:34
JoeP, en komolyan probalok kulturember lenni, dolgozok rajta, de ez a “gyábokor” kifejezes… nos, ez kifog rajtam.
2014. February 07. Friday at 10:42
@hrongyorgy:
Segítek:
Ha három lábon gyábokorsz, a kálán pugra nem tudsz menni.
2014. February 07. Friday at 14:33
@hrongyorgy: fejlesztésnek javaslom neked az ál-Shakespeare fordítást is:
http://alanyeset.blogspot.hu/2012/08/kalnoky-laszlo-muforditas-parodiaja_26.html
2014. February 07. Friday at 14:39
Ne keverjük. Az egyik paródia, a másik viszont mondani akar valamit.
2014. February 07. Friday at 16:26
@JoeP: a nyelvi leleményre gondoltam, nem az értelmezésre.
2014. February 09. Sunday at 20:19
Huhh. Azt hiszem, a szokincsem eroteljes fejlesztesre szorul. :-D
Mindenesetre koszonom az irodalmi latokor-szelesitest.
2014. February 10. Monday at 23:18
Aki másnak vermet ás,
sírásó vagy földmunkás.