Röné

Festészetben kedvenc irányzatom a szürrealizmus. (Mondjuk, az is megérne egy hosszabb írást, miért lett ez az irányzat annyira sikeres a múlt században. Talán az emberek el akartak menekülni a valóságból?)

Nos, a szürrealista festőket alapvetően két csoportba lehet sorolni: vannak a szimplán nem normálisak és vannak az egészen aberráltak. Ebből a csapatból lóg ki nem is kicsit René Magritte – aki egyszerre tartotta magát festőnek és filozófusnak.

A legegyszerűbb, ha pár képén keresztül mutatom meg, miről is van szó.

Itt van például a Szavak Alkalmazása időszak.

Nagyítás Nagyítás Nagyítás

Első ránézésre semmi különös. Borzasztó egyszerű képek, valami francia szöveggel. Festőművész? Ma már ennyi is elég?
Nyilván nem. A töltetet a kép-cím-szöveg hármas együtt biztosítja.

  • A kép: Egy pipa.
  • A cím: A képek árulása.
  • A szöveg: Ez nem egy pipa.

Na, most lehet elgondolkodni. Mit ad ez így ki együtt? Egyfelől elővakarhatjuk Platont agyunk félreeső rekeszéből, hogy ugye a ló ideája nem ugyanaz, mint a ló maga. Maga Magritte is beismerte, hogy alkotásának fő mondanivalója az, hogy a kép nem egyezik meg a valósággal… a pipa képe nem pipa.
Másfelől értelmezhetjük úgy is, mint a pofátlan megtévesztésre való figyelmeztetést is – mely ugye korunkban kifejezetten aktuális.
Később a nyomaték kedvéért megfestette ugyanezt almával is. (Feltehetően azért, hogy legyen minek a repróját a lépcsőfordulónkba kiakasztanom.)
Végül a harmadik kép… ennek az eredetiségében azért nem vagyok annyira biztos. :-)

De azt írtam, hogy időszak. Így is van, a szavak és a képek együttes erejéről Magritte-nak rengeteg mondanivalója volt, képben is és írásban is. Szavak és Képek címmel képregényszerűen mutatta be akkoriban a véleményét különböző szürrealista kiadványokban.

Egy tárgy nem kötődik annyira elnevezéséhez, hogy ne találnánk egy másikat, amely jobban illik hozzá.

A rajzon pedig egy falevél, melléírva, hogy ‘le canon’. (1)

Valamely forma helyettesítheti egy tárgy képét.

Ez is ugye tipikus szürrealista alapelv.

Látható, hogy Magritte kifejezetten fontosnak tartja a szöveges elemeket is. Gondolhatod, mekkora agyalás előzte meg a címadást. Nem is egy képénél a mai napig rejtély, hogy miért pont az lett a címe, ami.
Itt van például ez:

Nagyítás

Ránézésre olyan, mintha valakire éjszaka nagyon rájött volna a fosás/pisálás és átszakította volna a budiajtót. Igenám, de ekkor még nem tudjuk, mi a festmény címe. Elárulom: Váratlan Válasz.

Megint lehet agyalni.

Miért váratlan válasz egy átszakított ajtó? És mi lehetett a kérdés, amire ez a válasz váratlan?

… valamely kérdésnek tekintett tárgyra vagy témára válaszul az előzőhöz titokban meglehetősen bonyolult kapcsolatokkal fűződő másik tárgyat kellett találni, hogy e kapcsolatok a választ igazolják. Ha a válasz világosan kinálkozott, a két tárgy összekapcsolását meg lehetett érteni.

Azaz megint a szürrealizmus módszertanához jutottunk vissza. Bizonyos tárgyak a képen kérdéseket sugallnak – és az alkotás akkor lesz tökéletes, ha más tárgyak válaszolnak erre a kérdésre. A sokszor idézett szürrealista mondást – szép, mint egy esernyő és egy varrógép véletlen találkozása a boncasztalon – majd mindenki viccnek tekinti és jót mosolyog rajta. Pedig ez tökéletes hitvallása egy szürrealistának.

Az ajtó felveti a nyílás problémáját, amelyen át lehet jutni. A Váratlan Válaszon egy szoba csukott ajtaját festettem meg. Az ajtón szabálytalan nyílás, amelyen át meglátjuk a mögötte lévő sötétséget.

Érthető már, miért váratlan? Az ajtóra, mint kérdésre, váratlan választ jelent a rajta ütött nyílás.

A továbbiakban befogom a számat. Lehet, hogy már így is túl sokat beszéltem a képekről… pedig igazából a képeknek kellene magukról beszélniük.

Akkor néhány Magritte festmény. (Ha túl kicsinek érzed, kattints rá.)

Nagyítás Nagyítás Nagyítás

A képek címei balról jobbra: *** Várkastély a Pireneusokban *** Golconde *** Az emberi sors ***

Nagyítás Nagyítás Nagyítás

A képek címei balról jobbra: *** A lehetelen megkisértése *** Clairvoyance (2) *** Terapeuta ***

Nagyítás Nagyítás Nagyítás

A képek címei balról jobbra: *** A megbecstelenítés *** Fenyegető időjárás *** A ledöfött idő ***

Nagyítás Nagyítás Nagyítás

A képek címei balról jobbra: *** Filozófia a budoárban *** A vörös modell *** Hegel (3) vakációja ***

ps.
Ezen a blogon különösen nem tudom kihagyni, hogy létezett szürrealista karikaturista is. Egyszer már említettem a nevét, de nem tudom elégszer felhívni a figyelmet az illetőre.

(1) Le canon: Egyszerre jelenthet törvényt (kánon) és ágyút is.
(2) Clairvoyance: Leginkább az ezoterikában használt kifejezés. Azt jelenti, amikor valaki nem csak magát a tárgyat látja, hanem a tárggyal együtt a kisugárzását is észleli.
(3) Ugye, a dialektika.

8 thoughts on “Röné

  1. “A továbbiakban befogom a számat. Lehet, hogy már így is túl sokat beszéltem a képekről… pedig igazából a képeknek kellene magukról beszélniük.”

    Értem én a szándékot. Azért (ha nem is azonnal – időt hagyva a saját gondolatoknak) beszélhetnél mondjuk a “Fenyegető időjárásról”.

  2. A Fenyegető Időjárás esetében a festő megtalálta a helyes választ. Magritte-ról tudni kell, hogy nagyon nagy “hibaszázalékkal” dolgozott, többször is megfestette ugyanazt a mondanivalót, mire elégedett lett vele. (Elég csak rákeresni az images.google.com-on arra, hogy Magritte Hegel… legalább négy verzióban fogod látni az esernyős képet. Az ötödik verzió a Magritte albumomban van.)

    Miről is volt szó a Váratlan Válasznál? Arról, hogy vannak tárgyak, melyek kérdést jelentenek – és ehhez kell a festőnek megtalálnia azt a tárgyat, mely válaszol erre a kérdésre. Lehet, hogy hülyén hangzik, de gondolj úgy erre, mint a harmónia egyik, meglehetősen újszerű megfogalmazására.

    A Fenyegető Időjárás esetén a három tárgy együtt – és Magritte szerint pont ez a három tárgy – képvisel egyfajta éteri, emelkedett fenyegetést az égből – és erre válaszol a hangsúlyosan nyugodtnak ábrázolt táj. Tudatalattiban felpiszkált kérdés – tudalattiban gerjesztett válasz. Kész. Nagyjából ennyi is egy Magritte kép célja.

    Az egyedüli kérdés – mint minden képénél – hogy mennyire tudja felpiszkálni a tudatallatidat, persze úgy, hogy a tudatod is segítsen az értelmezésben.

    Pont ezért kérdeztem a korábbi írásban, hogy ‘vajon mennyire informatikus a közönség’? Aki ugyanis folyamatosan olyan közegben mozog, hogy csak és kizárólag a szigorú logika segítségével tud túlélni, az annyit fog mondani egy ilyen képnél, hogy ‘nézd már, mekkora marhaság, itt egy felfordított tuba, ott meg egy pipa, ami nem is pipa’.
    Pedig mindegyik egy kép, melyet egy ember azért gyötört ki magából, hogy elmondhasson valamit, amit csak így, ilyen formában tudott – maga szerint halálpontosan – megfogalmazni.

  3. Azt hiszem te leszel a hivatkozási alapom, amikor a diékok be akarják bizonyítani nekem, hogy ilyesmivel soha senki nem foglalkozik a tanárokon kívül! (eddig a fizikus nagyapámra hivatkoztam, aki Adyról ésa Tao-ról publikált, csak ő már régen meghalt, ezért mindig visszaverik, hogy hja, az már régen volt)
    AMúgy meg, ha én fele ennyire tudnák az informatikához hozzányiffanni, már boldog lennék.

  4. AMúgy meg, ha én fele ennyire tudnák az informatikához hozzányiffanni, már boldog lennék.

    Miért, neked az informatika a hobbid? ;-)
    Mert engem gyerekkorom óta vonz minden, ami grafika.

  5. Aham, köszi. Majdnem idáig én is eljutottam magamban, persze nem tudtam volna így leírni vagy elmondani. A három tárgy közül a igazából a szék nem mond semmit. A női torzó – ez elég egyértelmű :) A tuba: aláfesti a hangulatot a robosztus megjelenéssel, meg az elképzelt hangjával. De a szék?

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *