Elvtárs, a csákányt…

Járda lesz az udvarban, akárki meglátja. Pénteken meglett az anyag, vasárnap pedig nekiveselkedtünk.

Nagyítás Nagyítás

Ezek azok a bizonyos kezdetek. Bal oldalt a régi kijáratot alkotó betontömbök még a föld alatt rejtőzködnek, egyedül fejük tetejét dugva ki… míg jobb oldalon már csak a hűlt helyüket mutatja a fénykép.

Nagyítás

Megtöröltem izzadó homlokomat, oldalra néztem… és azt láttam, hogy megáll egy lovaskocsi a házunktól 50 méterre, majd két cigány roma kokeró hófehérke (ezt ugye még lehet mondani?) elkezdte a kocsiról letúrni a szemetet. Nagyjából a záportározó ajtajába. Mivel éppen a jelzőcövekeket vertem le fejszével, nem pazaroltam az időt arra, hogy a baltát letegyem valahová… azzal együtt mentem ki megérdeklődni, hogy ezt már mégis, hogy a faszba gondolták? Morogtak, hogy ők nem is… aztán elporoszkáltak. Sajnos, nincsenek illúzióim: nem tudták leszórni az erdő szélén, legfeljebb beljebb mennek egy földúttal, aztán leszórják az erdőben.
– Miért nem jelented fel őket? – kérdezte meg apám.
– Hófehérkét? Rendőrnek? Még jó, ha büntetés nélkül kiengednének – vontam meg a vállam.

Nagyítás Nagyítás

Nagyítás Nagyítás

És akkor maga Járda Őméltósága. Szegélyek besüllyesztve a kicsákányozott árokba, minden irányból vízbe rakva, a köztes föld kiszedve, babafürdető kádban elszállítva (drága a talicska, na), talaj elplanírozva. Holnaptól jön az észmunka.
Én már nem nyúlhatok szerszámhoz.

2 thoughts on “Elvtárs, a csákányt…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *