Category: Világmegváltás

Belegondoltál már, mennyire furcsa, hogy teljesen természetesnek vesszük az egyes szám harmadik személyben leírt történeteket?
“Stirlitz úgy gondolta, hogy ekkor talán túl messze ment…”
Senki nem akad fel rajta, hogy honnan is tudta az író, hogy Stirlitz éppen mire gondolt.

Ez azért van, mert minden ember fejében – közvetlenül a Népművelő mellett – ott üldegél a Narrátor is. Ő az, aki elmagyarázza nekünk, mi is történt valójában. Segít értelmezni a történteket. Érthetővé egyszerűsíti a bonyolult eseményeket. Igen, sajnos rengeteget racionalizál is. De a lényeg, hogy ott ül a fejünkben és folyamatosan dumál. Amikor este leülsz naplót írni, akkor már nem magadtól írod, hanem a Narrátor mondja tollba.

Na most, az egyes emberek fejében élő Narrátorok között egyfajta trust kapcsolat van. Azaz ha történik velem valami, a Narrátorom pedig elmagyarázza nekem, hogy mi is történt velem, akkor teljesen magabiztosan feltételezem, hogy hasonló esetben a másik ember Narrátora is pontosan ugyanazt susmogná a másik ember fejében. Ami persze nem igaz, de mégis így képzeljük.

Emiatt teljesen természetes az, hogy amikor olvasok egy regényt, követem a főhős történetét – akivel nem mellékesen azonosultam is – akkor egy pillanatig sem akadok fel azon, amit a főhős gondol, hiszen a csóri – már ha létezett és tényleg végig is csinálta – valójában nem ezekre gondolt. Az író ilyenkor azt írja le, amit az _olvasónak_ kell gondolnia. Gondolj bele, a főhősnek legtöbbször nem is áll rendelkezésére annyi információ, mint nekünk olvasóknak, mégis mindig pont arra gondol, amire mi.

Nos, ez mind azért van, mert feltételezzük, hogy a másik ember Narrátora pontosan olyan, mint a miénk, így írás közben bátran váltogathatunk a szereplők, illetve az olvasók Narrátorai között. Nem fog senkinek feltűnni.

Bringás kör. Nem sportos, inkább sörös. Konkrétan Nejjel becéloztuk a Rizmájert, sörre szomjasan.

Útközben Soroksáron Péter Apostol utca.

Nem én lettem volna, ha nem indul be az agyamban a bringás okoskodás.

Péternek sok állapota volt. Eredetileg Simonnak született, halász volt. Később Jézus mellé szegődött, akitől a Péter nevet kapta. Teljesen belezsongott Jézus világnézetébe, halála után kiemelt szerepe volt a keresztény egyház létrehozásában. Ekkor kapta az apostoli címet is.

Azaz a Péter Apostol utcát nem egy emberről nevezték el, hanem egy bizonyos ember egy bizonyos státuszáról. Mintha egy utcát nem Petrényi Józsefről neveznének el, hanem Petrényi Rendszermérnök Úrról. Némileg szokatlan, de jelen esetben érthető, hiszen önmagában a Péter név elég tág kört jelenthet, az az utcanév meg, hogy Péter, Aki Apostol Is Volt tényleg elég hülyén hangzik.

Viszont, ha már itt járunk. Nem tudom, mennyire közismert, de amikor Rómában úgy döntöttek, hogy Pétert is keresztre feszítik, Péter bedurcizott és arra hivatkozva, hogy ő nem méltó ugyanúgy meghalni, mint Jézus, szóval szeretné, ha őt fejjel lefelé feszítenék keresztre. Így is történt és ez alapján találták meg később a csontjait.

Mit gondolsz?

Nekem egyből az ugrott be, hogy mekkora swag már. Irulva-pirulva, hogy nem vagyok méltó és hogy én inkább tucatszor többet szeretnék szenvedni, mert én annyira szeretem Őt, hogy még ennyi szenvedést is örömmel bevállalok érte. És ezzel tulajdonképpen meg is váltottam a jegyet a páholyba.

Jézus.

Itt valamit nagyon félreértettek.

Én úgy gondolom, hogy az az izé, amit – nem spinózai értelemben – Istennek nevezünk, az semmiképpen sem lát le az egyes emberekig. Talán a Földig. Talán az emberiségig. De odáig is maximum annyira, hogy ha viszket, akkor megvakarja. Gondold el, mennyit tudsz a fehérvérsejtjeidről? Negyedévente elmész a laborba és kapsz egy számot, mely ha benne van a határértékek között, akkor jó. Ha nem, akkor kapsz gyógyszert. Most komolyan, mit tudsz arról, hogy egy Béla nevű fehérvérsejted hogyan pusztult el valami bacival vívott küzdelmében? Mit tudsz arról, ha egy Péter nevű fehérvérsejted fejjel lefelé feszítteti magát keresztre? Meg hát magad mellé ültetni? Hogyan?

De – eltekintve az én világnézetemtől – eleve az, hogy kedves Jézus, látod, én direkte milyen sokat szenvedtem érted, ugye, látod, mennyire odavagyok érted, szóval a túlvilágon léccilécci biztosíts nekem egy tuti helyet valahol a közeledben, szóval ez… ez egy nagyon perverz gondolkodás. És ha ez tényleg így működik, akkor az sokat elárul Jézusról. Na meg a faterjáról.

PS.
Igen, tudom, ez az elképzelés valójában az emberi gondolkodásról árul el sokat.

Azt gondoltam, írok arról, mennyire mások a hapsik egymás között, mint a csajok. (Illetve, a fene sem tudja. Nem tudom, mit tudnak a csajok. Az mindenesetre gyanús, hogy csak párban hajlandóak vécére menni.) Aztán majd írok arról, hogy a hapsik, hacsak nem karótnyelt kispolgár az egyik fél, pillanatok alatt át tudnak váltani vadidegen módból brada módba. Hogy a vécében egymás mellett állva, a farkukat fogva, kellemesen elbeszélgetnek egymással. Hogy a falon a legyeket célozva a sárga sugárral, meg lehet beszélni a cigányvajdával, hogy unalmas az este a kocsmában, dobjuk fel a hangulatot egy kamuverekedéssel. Hogy egymást alig ismerő hapsik elmennek hétvégére lazítani egy vidéki parasztházba, majd este az egyikük a kötény alatt tök pucéran sürgölődik a bográcsnál, a többiek meg röhögve próbálnak mindenféle dolgokat dugdosni a seggébe. Hogy ismeretlen helyzetben elegendő normálisan megközelíteni egy hapsit, aki örül, hogy megszólították és tíz perc múlva már együtt isszuk a sört és beszélgetünk intim dolgokról.

Brada.

Ha normálisan közelítesz a másik hapsihoz, egyből át tudtok váltani az idegennél sokkal bensőségesebb módba. Tökmindegy a kor. Huszonévesen egy éjszakai szórakozóhelyen hajnalig magyaráztam egy ötvenes fazonnak, hogy mi az élet, aki itta a szavaimat. Aztán másnap a munkahelyen egész nap a vécén aludtam.
Ha nyitott vagy és pozitívan állsz a másikhoz, se szeri, se száma, hány emberrel keveredhetsz pár percre nagyon közeli kapcsolatba. Hogy aztán soha többet ne is találkozzatok. Valószínűleg pont ezért mertetek teljesen őszinték lenni.

Brada.

Alszol valami idegen helyen. Nincs semmi probléma. Aztán valamelyik éjszaka észreveszed, hogy van a szobádban egy falióra, mely ketyeg. Eddig ugyan nem tűnt fel, de miután észlelted, hirtelen elkezdesz figyelni rá. Mi több, zavarni fog. Eleinte megpróbálsz túljárni az eszén, vannak elalvási technikáid és tényleg, ha el tudod terelni az óráról a figyelmedet, akkor hamarosan el is alszol. De nem mindig sikerül. Igyekszel, igyekszel, de egyszerűen nem tudod ignorálni, végül minden tik és tak egy-egy plafont repesztő gongütés lesz.
A következő este már eleve beparázva mész be a szobába és abban a pillanatban lefagysz, amikor meghallod az óra ütését.
Pedig amíg nem tűnt fel, addig olyan kényelmesen aludtál.

Na, pontosan ugyanez a helyzet a horkolással is.

Csak úgy, Cirmoscica nélkül.

Belegondoltál már, mennyire fontos szerepet játszik életünkben a haj? Pedig csak a fejünk tetején lévő szőr. Mégis, emberek milliói költenek nem kis összegeket arra, hogy divatos, vagy egyszerűen csak előnyös frizurájuk legyen. Más emberek kisebb vagyonokat áldoznak hajbeültetésre. Csalók vasalnak ki balekokból komoly pénzeket hajnövesztő szerekért, évszázadok óta. És akkor még nem beszéltem a parókabizniszről.

Mit tud a haj, amit a többi szőrzet nem?

Nos, az esztétikai szerepét nem lehet elhanyagolni. Általában véve a szimetrikus arcokat tartjuk szépnek, melyhez hozzátartozik a szabályos fejforma is. Ha ez éppen nincs meg, hajjal még mindig lehetőségünk van korrigálni. Vagy éppen egy excentrikus, de jópofa frizurával elvonni a figyelmet a szabálytalan formáról.

Oké. De ezt tudja a szakáll is. (Nőknél korlátozottabban.)

Van egy másik trükkje. A korral egyszerűen eltűnik. Ezért extra értékes, amíg van. Nézd meg a szakállt. Ha van, akkor életünk végéig van. Nyilván lehet vele bűvészkedni, de azért kevés férfinak áll jól a kopasz fej, marcona szakáll kombináció. (Akinek igen, annak viszont nagyon, de ehhez már kell a kigyúrt alak is.)

Szóval, a korral eltűnik. Azaz a haj hiánya bizony öregít. Különösen akkor, ha a delikvens nem adja fel és küzd.

Nézd meg. A kopasz gyerek megszokott látvány, a természetes kopaszodással küzdő viszont már kényelmetlen, némileg idegesítő. Valahogy nem áll össze. Gyerek nem küzdhet kopaszodással. Az már egy korhoz kötődik. Egy idősebb korhoz. És tulajdonképpen ebből jön egy csomó minden. Ha egy idős embernek dús ősz lobonca van, rögtön jön, hogy de jól tartja magát. Ha egy középkorú férfinak a fenti képen láthatóhoz hasonló a haja, akkor azt mondjuk, hogy szegény csóró, hogy megöregedett. Nyilván nem kell egyetérteni ezzel a spekulációval, én mindenesetre a magam részéről úgy gondolom, hogy ez a rejtett fiatalodási szándék van minden hajnövesztő, hajdúsító, hajbeültető praktika mögött.

Az egész írás egyébként abból jött, hogy olvastam egy cikket, miszerint nagyon közel állunk ahhoz, hogy megtaláljuk a hajhullás ellenszerét. Ekkor kezdtem elgondolkodni azon, mi is következik majd ebből. Például az, hogy elértéktelenedik a haj szerepe. Ha mindenkinek annyi lesz, amennyit akar, akkor nem lesz jelentősége. Hiszen ekkor már nem ez fogja jelenteni a fiatalságot, hanem valami más, a ráncmentes élő bőr, a harmadik fül, vagy mittudomén.