Persze, mindenki és minden változik.
Nyilván mindenki ismeri az ‘ükapám baltája’ példázatot. Azt, hogy itt van a kezemben a balta, melynek az évszázad alatt hol a nyelét, hol a fejét cserélték, de mégis az ükapám baltája, annak ellenére, hogy semmilyen darabja nem eredeti már.
Valahogy így vagyunk mi is az élettel. Változunk. Hogy a fenébe ne. De nem csak mi változunk, hanem a minket megítélő környezet is, így simán lehet, hogy a megitélésünk, a sok változás dacára, mégsem változik.
Kedvenc példám egy 5-10 évvel ezelőtti beszélgetésünk Nejjel.
– Tudod, beleolvasgatva a régi naplóimba, valójában nagyon tudom utálni azt az embert, aki a huszonéves éveimben voltam.
– Tudod, hogy én abba az emberbe voltam szerelmes?
– De még most is abba vagy?
– Mindketten változtunk, gyakorlatilag lopakodó módban, észrevétlenül.
– Így van. Továbbra is szerelmesek vagyunk egymásba, miközben a két ember a háttérben kicserélődött.
2024. August 17. Saturday at 02:25
Ezen én is sokat gondolkodtam korábban. Sokszor hallani azt, hogy párok szétmennek, mert “már nem szeretik egymást”. És persze, van olyan, hogy valaki csinál valami drasztikusan másat, amitől azt mondod, hogy “hát ez az a pont, amit már nem akarok elviselni”, de elég sok esetben csak arról van szó, hogy nem akarják elfogadni, hogy a másik változik. Mindig ugyanazt az embert akarják látni, akibe eredetileg beleszerettek. És hát pedig sajnos ők is változtak, csak azt belülről sokkal nehezebb észrevenni. Egyre inkább azt látom a világban, hogy nem akarjuk lekövetni azt, hogy mások változnak. És ez nem jó.