Egy nyolcnaposnak szánt túra első napja. Végigtekertem a nagy kedvenc szakaszomon, Szigetszentmiklós és Tass között közvetlenül a Ráckevei-Soroksári-Duna partján. Eddig tartott az árnyék. Utána őrjítő melegben hol a Duna árnyéktalan töltésén, hol a szintén árnyéktalan kerékpárutakon haladtam tovább az Eurovelo6-on, egészen Dunapatajig, pontosabban a Szelidi-tóig.
Month: September 2024
A csütörtöki egér
Most mondja valaki, hogy a macskák nem képesek összetett stratégia mentén cselekedni? Neadjisten alaposan átgondolt terv mentén a gazdájukat kajamanusukat szivatni?
– Nálunk mindig csütörtök délelőtt viszik el a szemetet.
– A macskák rendszeresen csütörtök délelőtt rakják le a heti döglött egerüket a teraszajtó elé.
Először azt hittem, hogy csak véletlen, de az utóbbi pár hónapban annyira, de annyira így történt, hogy most már minimum gyanakszok.
Mi is ezzel a probléma? Nos, nem tudom, mások hogyan rendezik el a döglöttegér problémát. Elásni nem akarom, mert túl sok van belőlük, a vécén sem merem lehúzni, mert félek, hogy eldugul… jobb híján becsomagolom papírtörlőbe, a csomagocskát pedig berakom egy kicsi nylonzacsiba és megy a kukába.
Kivéve, ha csütörtök van.
Ekkor ugyanis a tök üres kuka aljára menne a csomagocska, rá pedig egy héten keresztül a jó nehéz szemeteszsákok, melyek kipréselnék a szerencsétlen döglött egérből a szmörtyit, én pedig hetente pucolhatnám a kukát. Ehelyett az van, hogy a csomagocskát kitesszük a bejárati ajtó melletti balkonládába és megvárjuk, amíg legalább két szemeteszsáknyi szemét keletkezik és annak a tetejére tesszük rá. Ez pár nap. Addig pedig minden ki-bemászkáláskor vetünk egy pillantást a döglöttegérre és megállapítjuk, de nagy rohadékok a macskák.
Obádovics
Az Obádovics. Én hősöm. Nekem obádovics nem egy személy neve volt, hanem egy tankönyvé. Az egyik bibliámé. Egyszerűen ez a könyv lendített át a reménytelen matematikából a reményteli, a gyakorlatban is használható matematika világába. És erre mit csinált a faszi? 97 évesen országos bajnok lett 100 méteres síkfutásban. Amikor már régen elkönyveltem, hogy nem is él. Igen, így kell. Pontosan így kell élni és pontosan így kell megöregedni.
A nyikorgás elveszik
A test szövetségbe tömörült sejtek halmaza. A sejtek egymást segítve igyekeznek minél tovább fenntartani ezt a szövetséget. Az egészet pedig, legalábbis nagy vonalakban, az idegrendszer, az agy irányítja. Azt a módot, ahogy igyekszik fenntartani ezt a szövetséget, azt nevezzük léleknek. Amikor felborul a szövetség, azaz az ember meghal, a sejtek anyaga újrahasznosul, más szövetségekben. De a mód, ahogy az agy igyekezett lavírozni, megismerni a külvilágot, gyarapítani a tudását, a bölcsességét, igyekezett minél tovább egyben tartani a szövetséget, adni és cserébe kapni, azaz amit egyéniségnek érzékelt a többi szervezet, az végképp elveszett. Szép dolog a mikrokozmosz, csak éppen pillanatok alatt elfüstöl.
– Nyisd ki az ajtót!
– Kinyitottam.
– Nyikorog?
– Kurvára.
– Csukd be!
– Becsuktam.
– Nyikorog?
– Hajjaj. De most máképp.
– Oké. Vágd fel apróra és tüzeld el!
– Mondjuk, hogy megtettem.
– Jó. És akkor gondolkodj el, hová lett az ajtó speciális nyikorgása? Melyet csak az tudott?
És ez így van jól, mert így önazonos.
Recent Comments