Van a leveleimnek egy jól körülhatárolt részhalmaza, nagyjából heti egy levél, melyet tovább szoktam küldeni a fiamnak. Nem nagy mennyiség, eddig megoldottam kézzel, de ha elutazok, akkor már van gond, eleve nem mindenhol van internet meg én sem mindig érek rá. Erre találták ki a szabály alapján történő forwardolást, Outlookban nagyjából öt kattintás.
Ja.
A Gmail ennél érzékenyebb lelkű. Eleve nem írhatok be akármilyen címet, csak egy pool-ból választhatok. Oda viszont fel kell vennem a fiam címét. Beírtam. A Google a biztonság kedvéért kiküldött a telefonomra egy értesítést, ott ráböktem, hogy igen fel akarok venni egy címet, ekkor bekérte az ujjlenyomatomat, ezek után feladott három számot, hogy ezek közül melyiket látom a képernyőn, majd miután eltaláltam a helyeset, kiírta, hogy elküldött a fiamnak egy verifikációs emailt. Aki elsőre nem értette a helyzetet (én sem) és cseszett vele bármit is csinálni, úgy kellett elmagyaráznom neki, miról van szó és léccilécci kattintson már rá. Rákattintott. Huh. Készen vagyunk.
Ahogy Móricka elképzeli.
A szabályt még létre is kellett hoznom. Összekattogtattam, de amikor el akartam menteni, közölte, hogy meg szeretne bizonyosodni arról, hogy valójában én vagyok én, küld egy megerősítést a mobiltelefonomra. Küldjed, b+. Csakhogy nem küldte. Vártam. Aztán megnéztem alaposabban és kiderült, hogy most nem olyat küldött, most a változatosság kedvéért egy OTP (One Time Password) jelszót kér. Volt valami help is, ott elmagyarázták, hogy a mobiltelefonban melyik alkalmazás melyik nyolcadikszintű menüjében van eldugva az OTP generáló algoritmus.

google

Megtaláltam. Kértem egyet. Ujjlenyomat. Tíz percig vártam, homokóra, de más semmi. Visszaléptem, megint kértem egyet. Ez már megjött. Csak éppen a tíz perc alatt a Gmail lépett ki az egészből. Jó. Kezdjük előlről. Szabály létrehoz, leokéz. Az előző OTP még élt, vártam, hogy bekéri. De most valamiért nem ezt választotta, hanem megint a sima értesítést. Tényleg létre szeretnék hozni egy szabályt? Tényleg. Akkor ujjlenyomat. Meg három szám, melyik van a képernyőn? Majd amikor mindent sikeresen végigcsináltam, létrejött végre a szabály.

Azt hiszed, ezzel vége?

Ugyan már, ez még mindig nem elég biztonságos. A levelezőkliensemben megjelent egy bugyirózsaszín csík – kifejezetten jól mutat a tök fekete dizájnban – miszerint beállítottam egy részleges forwardolást. A csíkot nem lehet eltüntetni, egy hét múlva magától tűnik el.

Khmm, kedves fiúk, nem toltátok ezt egy kicsit túl?

PS.

Kiváncsiságból megnéztem, mi lenne, ha valaki más ember címét is fel szeretném venni ebbe a szabályba? Semmi. Nem lehet. Ahány cím, annyi szabály, annyiszor kell végigcsinálnom a fenti méhecsketáncot. Csoport számára meg eleve nem is lehet autoforwardolni.