Bringa cserebere

Annyi mindent igértem már a korábbi írásokban, hogy én sem emlékszem mindenre.

Az biztos, hogy írni akartam a nagy bringakonszolidációról. Csak már arra sem emlékszem, hogy miket írtam erről különböző helyeken.

Valamikor ott ejtettem el a fonalat, hogy volt egy tatai túrám, ahol a felszerelést teszteltem. Persze a nagy tesztelés mellett maga a túra olyan volt, mint máskor, azaz tekerés közben bőven volt időm gondolkodni. Kezdve azzal, hogy mit is kezdjek Nej hirtelen feltámadt bringatúrázós hajlandóságával? Nyilván örültem neki, csak hát… én a túrázásoknál már átálltam a gravelre. Oké, pont ez a tatai teszt szólt arról, hogy el tudom-e vinni ugyanazt a nehéz cuccot a gravelen, mint a trekkingen, és úgy nézett ki, hogy igen, de ettől a trekking és a gravel még nagyon nincsenek ugyanabban a kategóriában. Könnyedség… sebesség… nem a trekking erősségei. Márpedig vagy én is visszaváltok trekkingre, vagy…
Jó. Mondjuk, lecseréljük Nej trekkingjét is gravelre. Mire fogja használni? Hmm. Ekkor ugyanis eszembe jutott, hogy habár Nejnek volt először a családban országúti bringája,

de tulajdonképpen soha nem használta úgy, mint ahogy egy országútit illik. Nem tolt vele sprintszakaszokat, nem tekert soha időre. Gyakorlatilag csak kirándult vele. Hoppá. Akkor neki nem is kell két bringa, a gravel bőven lefedi a túrázásokat, a családi bringázásokat és a városban mászkálást. Alakul.
Nézzünk szét. Amikor 2022-ben vettem a bringámat, én 2022-es Merida Silex 600-as bringát akartam venni (egysoros, Shimano grx600 szett), de márciusban ilyet még nem lehetett kapni, a 2021-es verzió (egysoros, SRAM APEX1) meg raktáron volt. Mi van most? Nos, van 2022-es, ráadásul olcsóbban, mint az enyém volt. Oké, akkor ezt megbeszéltük. Nej még kiválasztotta a színét (csak fekete volt), aztán megrendeltük.

Jó. Akkor most 3 bringa el, 1 bringa be. A vásárlástól nem is igazán féltem, az eladástól már jobban. Utálok eladni. Nem is sikerült még, pontosabban még el se kezdtem. (A trekkingek szervízkönyve már megvan, de össze kellene szedni még, hogy miket vettünk rá pluszban, meg el kellene vinni szervizbe átnézetni, hogy nincs-e valamelyiknek valami rejtett hibája, át kellene nézni az eladási fórumokat, hogy egyáltalán milyen árban vannak ezek a cuccok, na meg írni kellene szerződéseket, komolyan, a hátam közepére sem kivánom az egész hajcihőt, ráadásul egyre jobban megyünk bele az őszbe, amikor már senki nem vesz bringát.)

A vásárlásról már írtam. Elképesztő volt. Pénteken megrendeltem, szerdán már át is tudtam venni. Pénteken meg mentünk az Isztriára bringatúrázni.

Illetve azt is jeleztem, hogy a nagy variálásban nem álltam meg itt. Alapvetően elégedett voltam az országúti bicómmal, öt éve vettem, az idők során lassan magamhoz illesztettem, egy csomó mindent cseréltem rajta, nyáron kapott új külsőket (Pirelli Cinturato, 50e HUF), új Brooks bandázst, új nyeregcsövet (a réginél nem lehetett dőlésszöget állítani), de idén lett cserélve a hajtás is, szóval tiptop kis bringa lett belőle. Viszont amikor átgondoltam, hogy mire is használjuk a kerékpárjainkat, nálam is kiborult, hogy az országútit egyre kevésbé használom arra, amire vettem. Egyfajta könnyebb, gyorsabb túrabringaként funkcionál, nem is emlékszem arra, hogy mikor szálltam le róla lógó nyelvvel, fülben lüktető pulzussal. Rögtön toltam is néhány időfutamot, csak úgy próbaképpen. Itt éreztem meg, hogy bakker, erősebb lettem, a bringa meg nem követte. Ráadásul a geometriája is inkább endurance, mint verseny, azaz nem áll jól neki a gyors tempó.
Száz szónak is egy a vége, hétvégén – azaz egy nappal azután, hogy megrendeltük Nej gravel bringáját – elkezdtem nézelődni, mi is a helyzet az outi bringák világában. Öt éve nem csináltam ilyet, bevallom, kicsit vonzott is a keresgélés. Viszont hamar lehervadtam. Nem értettem és most sem értem, miért szorozzák meg a bringa árát a dátummal a nagyobb gyártók? Olyan dolgokat találtam… Tiagra szettes aluminium bringát egymillió fölött… az ultegrás bringák meg másfél millánál kezdődtek… ezek tényleg nem normálisak. Az első értelmezhető áron lévő bringát a Meridánál találtam, ez egy ultegrás jószág, az ára sem rossz. Egy bajom volt vele, de az nagy: endurance váz, még a Merida is inkább a gravel kategóriába sorolta, mint az outiba. Gravelem meg már van.
Nos, ezek után lehűtöttem magam. Itt valami aljas összeesküvés van, a gyártókkal egyszerűen elszaladt a ló. Ennyi pénzt nem adok ilyen kicsi előrelépésért.

A végén, már csak kiváncsiságból, benéztem a Decathlonba. Azért nem korábban, mert nálam a Decathlon a jó minőségű középkategória áruháza, én viszont most csúcskategóriás vadállatot kerestem. Csakhogy elfelejtkeztem a Van Rysel márkáról. Ez az a bringakategória, amellyel a francia áruház a felső osztályba akar betörni. Nekem pedig kikerekedett a szemem. Hát, betörtek.
Elsőre kiszúrtam egy bicót: 850e forint, full karbon váz, hidrós tárcsafék, full SRAM Rival szett, 12-es kazetta hátul, Mavic Aksium kerekek és SRAM Rival eTAP AXS váltó, azaz rádióvezérlésű váltórendszer. Hoppá. Egy ilyen bringa a konkurenciánál 2 milla körül kezdődik.
Aztán persze megtaláltam a csapdát. Nyomoztam és kiderült, hogy a Decathlonnál elrontották a leírást (azóta javították), a fenti bringa csak egysoros. Még futottam egy kört, hogy milyen első lánckerék van az egysoroson, a hibás leírásból ez ugyanis nem derült ki, de végül meglett. Nagyon béna. Az egysoros gép hegymászásra közepes, sprintelésre pedig konkrétan alkalmatlan. Ezt gyakorlatilag csak az fogja megvenni, aki nem ért a bringákhoz, mert pont arra nem jó, amire szánták.
Csakhogy. Megtaláltam a tesóját is, a kétsorost. És azon már megvolt minden. Miazhogy. Elől-hátul rádiós váltó. Fulcrum Race 3 DB kerékszett. Csak e kettő miatt is lefolytam a székről. Igaz, ezt már 990e forintért mérték, de még így is brutál jó vétel. Ember, a hátsó sorban alul 10 fogas lánckerék… úgy harap a bringa, mint a vadló. Rákerestem, csak a Fulcrum kerékszett 260e forint, ha ilyet szeretnék külön venni.
Nem tököltem sokat. Hétfő délután megvártam Nejt, mert ekkora összegnél az ő rábólintására is szükség van, majd megrendeltem. Ez is megérkezett szerdán. A szívem szakadt meg, de nem tudtam vele foglalkozni, elsősorban Nej bringáját kellett rendberaknom, mert péntek reggeltől már indult a túra.
Az isztriai túra után rámszakadt az ég, itt állt a bringa a forgószékem mellett, időnként megsimogattam, de nem volt időm meghajtani. Mobile app, firmware frissítés… hol voltak még ezek. Majd az egyik nap lesöpörtem a sok cetlit az asztalomról és kimentem egy ilyen vacak 20 kilométeres körre a Pestlőrinc-Gyál-Vecsés háromszögbe, a terep fele város, ennek ellenére befigyelt egy 29,8 km/h-s átlag. Tudod mit jelent ez? Városi környezetben, autók, lámpák között, sima taposópedállal gyakorlatilag végig 30 fölött mentem és csak a közlekedési helyzetek húzták le az átlagot 30 alá. Ez egy állat. Azóta már mentem vele hosszabbakat is, de egyszerűen ezzel a döggel nem lehet lassan menni. Tudom, próbáltam. A gravel bringám éppen szervízben volt, én viszont megigértem Nejnek, hogy az 52 kilométeres evezésükre lemegyek szurkolni, az országútit vittem el, nyilván nem rohantam vele, pontosabban nem akartam, aztán mégis nagy tekerés lett belőle. Brutál. 55-nél lejtőn még rá tudok tekerni, hegymászásban meg a gravel áttételét tudja.

Ja és a legviccesebb, hogy amikor hétfőn megrendeltem a bringámat, akkor volt belőle 10 darab, illetve a rendelésem után még 9. Szerdán mutatni akartam a lányomnak, milyen bringát vettem… és nem találtam. Ugyanis ár alapján kerestem. Nos, az történt, hogy a kábé két nap alatt a készlet leesett 6 darabra és valakinek feltűnt, hogy ez a bringa ennyiért borzalmasan olcsó, szóval gyorsan felnyomták az árát 1.150e forintra. Szerdán már annyi volt. Hétfőn, amikor megrendeltem, akkor meg 990e. Jó tempójú vásárlás volt.

Ezzel tulajdonképpen a történet végére is értem. Habár még van három eladandó bringánk (az országútimra egyből lecsapott egy régi haver), de úgy néz ki, szépen alakul a konszolidációnk. Mindketten számot vetettünk azzal, hogyan is használjuk a bringáinkat és ezekhez a szokásokhoz illeszkedve gyakorlatilag eladtunk/eladunk mindent és beszereztük az új bringákat. A történet egyelőre markáns siker, én imádom a gravel bringámat, Nej még csak egy túrán és némi városi bringázáson van túl, de már most bele van zúgva és jönni akar velem minden túrára (ajjaj!), az új országúti bringám pedig egy aszfaltfeltépő vadállat edzőbringa, melyet vétek lenne túrázgatásra használni.

[Update1]

Így jár, aki lassan ír. Közben toltunk egy balatonfelvidéki túrát és ott is bravúrosan helytállt a gravel bicó. Nej boldog.

[Update2]

Az országútival viszont gondok vannak. Illetve addig vártam, hogy már csak voltak. Tulajdonképpen erről külön írás is születhetne, annyi különbözü bringán jött elő ugyanaz a tárcsafékes probléma, mármint az, amire a szervízben azt mondták, hogy szökőévente szoktak ilyesmivel találkozni. Nos, most megvolt két héten belül ugyanannál az ügyfélnél három különböző bringánál is. Tudok, ha akarok.
Arról volt szó, hogy a csodálatos új országúti bringámon a fék olyan kásás lett. Mind a kettő. A szervízben azt mondták rá, hogy ABS, ami egyfelől találó, másfelől meg persze vicc. De a lényeg, hogy hülye kattogó hangja lett és szaggatott, rázott. Elől is, hátul is. Eleinte arra gondoltam, hogy majd bekopik, de miután két hét alatt sem múlt el, elvittem szervizbe, ahol közölték, hogy ez bizony szar, ez nem fog elmúlni magától. Mindemellett a tárcsa is és a betét is tökéletesnek tűnt, szóval itt valami inkompatibilitás lesz.
És ilyen lehetetlen hibából kaptam be hármat, három különböző bringánál.
Végül az egyiknél cserélni kellett mind a két – egyébként jó – féktárcsát, a másiknál a fékbetétet.
A legérdekesebb az országúti volt. Ez még nem volt egy hónapos, nyilván garancia figyelt rajta. Elvittem, detektálták a hibát, majd két hét múlva értesítettek, hogy minden oké, mehetek a bringáért. Átnéztem a szervízlapot, láttam, hogy nem bízták a véletlenre, az égegyadta világon mindent lecseréltek: féktárcsát, fékbetétet, fékpofát, fékolajat. Hát ugye, ennyit jelent, hogy nagy cég, közepes szakemberekkel. De olyan nagyon nem bántam, hazafelé megtéptem a féket, működött, ahogy kell.
És most már tényleg van egy bivaly országúti bringám.

[Update3]

Aztán tekertem 50 kilométert az országútival és ugyanúgy megjelent a hiba. A szervizben nagy hümmögés, azt mondták még megpróbálkoznak ezzel-azzal, de ha nem segít, az egész féket cserélik tokkal-vonóval. A bringa jelenleg is szervizben van, hasonlóképpen a gravel is, egy másik szervizben, mely bringát ugyanúgy vissza kellett vinnem a múltkori cserék után. Lassan elég komolyan gyűlölöm a tárcsaféket. Igen, tudom, a V fék gyengébb is, bizonytalanabb is… de működik. Én viszont legalább fél éve szívok a tárcsafékkel. Konkrétan a négy tárcsafékes bringából háromnak a tárcsafékeivel. Négy szervizben. Mindenesetre úgy döntöttem, nem várok tovább, ha tényleg addig nem publikálnám az írást, amíg nem rendeződik minden, rövid idő alatt eljutnék az Update99 cimkéig.