A vonaton

Ahogy igértem itt, jöjjenek a vonatos élmények.

Kezdve ott, hogy nincs elég kapacitás szerelvényenként a kerékpároknak, de sokszor az utasoknak sem, folytatva ott, hogy Magyarországon teljesen ismeretlen fogalom az, hogy a vonatnak egy adott helyre kell beállnia, nyugaton ki van rakva a peronra, hová fog beállni a vonat, hol lesz a 412-es kocsi ajtaja, és ott is lesz, így ha kerékpárral mész, akkor oda tudsz parkolni, le tudod szerelni a táskákat, majd amikor beáll a vonat, két fordulóval gyorsan fel tudsz cuccolni, na ilyen nálunk nincs, sőt, nyugaton sem, ha magyar a vonat, hazafelé például Bécsben a magyar vonat két kocsival arrébb állt meg, én meg futkározhattam, mint a hülye, egyszer a bringával, utána meg a táskákkal, kösz ismeretlen mozdonyvezető, kifelé meg jól elkefélték, mert az előző vonat húsz perccel később tolt ki, így éppenhogy betolták a müncheni járatot, már indult is, persze pont fordítva állt be, azaz az első kocsi került legtávolabbra, jó nagyot kellett futni, megnyertem, de csak a bringát tudtam felrakni, a táskáimért már nem tudtam lemenni, mert jött a tömeg, hajóbőröndökkel, zongorával és morogtak a bringa miatt, én meg morogtam, hogy ha leengednének a táskáimért, el tudnám rakni a bringát az útból, persze senki nem engedett le, a kocsinak csak a bringás végében volt ajtó, tiszta balkán volt, végül elszenvedték magukat a bicaj mellett, persze őket is meg lehetett érteni valahol, ha nem vesz az ember helyjegyet, akkor nem mindegy, mikor ér az ülésekhez, ez hazafelé nagyon megmutatkozott, amikor váratlanul felszállt olyan 30 német fiatal a kocsiba és rányomultak minden helyre, én meg inkább kicuccoltam a bringa mellé, mert ott meg két gyanús roma srác vert tanyát, de végül csak annyi volt a sunnyogásuk, hogy nem vettek jegyet, így minden alkalommal, amikor jött a kaller, berongyoltak a vécébe, na ez is eléggé balkán volt éjjel tizenegykor egy lepusztult szállítóvagonban, szóval ott jártam, hogy végül éppenhogy felszórtam a táskáimat, már indult is a vonat, az a vonat, amelyik egyébként innen indul, azaz bőven betolhatták volna akár fél órával korábban is, de addig valami gödöllői motorvonat foglalta a vágányt, na mindegy, végül sikerült helyére raknom a bicajt, hogy a felnin lógjon és a kampó ne érjen hozzá a küllőkhöz, a táskáimat felszórtam az ülésem fölé, persze ablak melletti jegyet kaptam, a mellette lévő ülésen már ült egy öreg zsidó bácsika, frankón bevackolta magát, termosz, kispohár az asztalon, mobiltelefon, fülhallgató madzagja, töltő madzagja, én meg pakolásztam a feje fölött, végül felállítottam, hogy beüljek. Jöhetett volna a nyugi, de ekkor jött rám a pisilhetnék, viszont nem volt szívem újra felállítani a bácsikát, meg hát hamarosan állomás, száz szónak is egy a vége, végül három órát ültem szorosan összezárt térdekkel, mire a bácsika leszállt Bécsben és ki tudtam szaladni pisilni, illetve magamhoz venni a táskámból a szendvicseket. Közben persze zajlott az élet, ment a cigánykodás a leülésekkel, érzésre több jegyet adtak el, mint ahány ülés volt, így akiknek nem volt helyjegye, folyamatosan furakodtak, játszották el, hogy helyjegyesek, aztán persze a bizonyításnál eloldalogtak, tényleg balkán, aztán jöttek arab menekültek, papa, mama, négy gyerek, ahogy kell, hajóbőröndökkel, melyeket nem lehetett máshová tenni, csak a bringák elé. Az öt kerékpáros kampó hamar megtelt, és ahogy néztem, be is mattoltak, mert helyspórolás miatt nincs annyi távolság a kampók között, amennyire a kerékpároknak szüksége lenne, így a kormányokat be kell technikázni a másik bicaj kormánya alá, csakhogy ha ezt megcsinálják veled a másik oldalról, akkor nem tudod levenni a bringádat, csak ha leveszed a másikat is, melyet persze megint nem tudsz levenni a mellette lévőtől, szóval tulajdonképpen az egész sort meg kellene bontani, de reménytelen a helyzet, mivel a szűk folyosót telepakolták szekrény méretű bőröndökkel.

Ahogy haladtunk Salzburg felé, látszott, hogy csak én szállok le bicajjal, azaz még az sem működött, hogy megvárom, míg valamelyik utánam felszálló hamarabb leszáll. Abban sem bízhattam, hogy kicsit oldalra lengetem a bringát és kirántom a kormányát, mert a bringák közeit telepakolták táskákkal, lengetésről szó sem lehetett. Komplikálta a helyzet, hogy a lépcső előtti peronon egy ravasz cseh srác utazott, aki nem vacakolt bringás helyjeggyel, hanem feladta csomagként a kerékpárját, szépen betekerte nejlonba, aztán szigetelőszalagba és faszán keresztberakta a folyosón, végképp lehetetlenné téve a mozgást a peronon. Szóval csak álltam a bringa előtt, dobált a vonat, jobbra-balra dőltem a bőröndökkel együtt és vakartam a fejem: ha valami csoda folytán ki is tudom szedni a bringát és le is tudok szállni vele, hogyan tudok még visszamenni a hat darab táskámért, mindezt úgy, hogy közben a felszállók pánikszerűen fognak felfelé nyomulni, hiszen az emberek csak akkor nyugszanak meg, amikor már fent vannak a vonaton. Aztán elkezdett tisztulni a helyzet, megjelent az arab család, mindannyian beálltak arra a szabad fél négyzetméterre, ami mellettem volt, én meg rátapadtam a bringámra, de legalább kiderült, hogy ők is leszállnak Salzburgban, sőt, a cseh srác is leszáll, sőt, a bicajom melletti cucc is az övé, szóval tulajdonképpen csak türelmesnek kell lennem és kivárnom, amíg ők heten lemeccselik a leszállást, utána hatalmasat fognak javulni az esélyeim. Hát, jó nagy meccs volt, az arabok nagyon nyomultak a bőröndökkel, a srác is a becsomagolt bringájával, eleve nagyon rafkós volt, a bringalánccal egybeláncolta az összes csomagját, így egyben tudta mozgatni, igaz, hogy olyan nehéz lett, mint a dög, de még így se közelítette meg az arabok bőröndjeit. A magam részéről beszálltam a buliba és adogattam le mindent, ami útban volt. Végül belengettem és egy KIAI! kiáltással kirántottam a bicajt a többi közül, a táskákat már korábban lehajítottam, a feljőni igyekezőket meg, kihasználva mind a helyzeti, mind a mozgási energiámat, egyszerűen legázoltam. Huh, lent voltam. Egy táblához támasztottam a bicajt, ősszeszedtem a szanaszét heverő táskáimat. Elkezdtem felszerelni a bringát, amikor realizáltam, hogy a nagy izgalomban elfelejtettem elmenni pisilni, márpedig nagyon kell, de a pályaudvaron már nem tudom egyedül hagyni a kerékpárt, azaz legközelebb csak a kemping jöhet szóba, csakhogy odáig el is kell érni, meg lesz közben bolti bevásárlás is, teljes képtelenség, hogy ezt kibírjam.
De ez már egy másik történet, majd benne lesz a videóban.

PS.
Csak megjegyzem, hogy ezzel a vonattal jöttem volna haza péntek reggel.

12 Comments

  1. Marz András (Marzio)

    2023. July 14. Friday at 08:28

    Jó, hogy írsz ezekről, mert hasonló tervek körvonalazódnak nálam, én a flixbusban gondolkodom a fenti macerák miatt, csak ugye azt is időben kell eldönteni, viszont ha az idő elromlik akkor vissza lehet váltani a jegyet vagy kuponra vagy visszautalnak. Nehéz ügy….

    • Vonatnál is vehetsz visszaváltható jegyet, de jóval drágább. (Egyébként sem olcsó.) A flixbusszal is rá lehet faragni, nemrég olvastam egy srác kalandjait (szintén Salzburg), neki lerobbant az eredeti busz, amit meg küldtek helyette, azon nem volt kerékpárszállító, végül a csomagtartóba szenvedték be valahogy a bringát.
      Szerintem a busz az csak szükségmegoldás, az igazi a vasúti kapacitás bővítése lenne (pl legalább fél kocsi méretű kerékpárszállító szakasz), de a vasútasok valamiért irtóznak a bővítéstől.

      • Marz András (Marzio)

        2023. July 14. Friday at 10:11

        Mondjuk igaz, ezzel tud szívás lenni ilyenkor. Tarvisio-Grado gurulast tervezek aug elején, valszeg az lesz, hogy kocsival le Tarvisioba, azt már sikerült ki tudni, hogy ingyenes parkoló van elég sok a vasútállomáson, aztán majd Udinebol vonat vissza….

        • Pont ezt a szakaszt buktam be egy héttel ezelőtt az időjárás miatt. Én úgy tervezem a megismétlést, hogy autóval Ljubljanába, onnan Kranj, Tarvisio, Grado, Trieszt vonalon vissza Ljubljanába.

          • Marz András (Marzio)

            2023. July 14. Friday at 10:24

            Az se rossz, bár a Citadella vonat nyáron lemegy Koperig, lehet onnan is visszajönni és akkor előtte egy Portoroz és Piran csavargás…..

    • A Parenzano még idén meglesz, de nem vonattal. (A Citadella is csak 5 kerékpárt szállít és láttad már a menetidejét?) Meg egyébként is, két embernek már olcsóbb autóval. Lemegyünk vagy Kotorba, vagy Portorozba és onnan körtúrázunk.
      Triesztből szándékosan akarok visszamenni Ljubljanába, szép túra az is.

      • Marz András (Marzio)

        2023. July 14. Friday at 10:33

        Láttam, van hova fejlődni. Igazándiból az autót nem lehet kihagyni, vagy csak kompromisszumokkal, főleg két embernél már bőven olcsóbb is.

      • Marz András (Marzio)

        2023. July 14. Friday at 15:53

        Huuu, ez de jó, ezer köszönet. Aug elején Tarvisio-Grado-Trieszt lesz, ha belefér az időbe akkor csapok egy karikát a szlovén parton is, majd vissza Triesztbe és onnan vonat Tarvisioba az autóhoz :)

  2. Repülős kerékpártúrára esetleg nem készülsz? Perverz kíváncsiság fogott el, hogy elolvassam a kerékparozó JoeP repülős kalandjait is :-)
    Kedvcsinálónak az oldal alján van egy szép lista a reptársaságok szállítási feltételeiről, Wizzairt is beleértve: https://www.seektravelride.com/airline-luggage-requirements/

  3. Pedig létezik egyszerű módszer: végig biciklivel….

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading