Hogyan is dolgozzuk fel a gyászt? Az alábbi fázisokat szokták megemlíteni:
Sokk Kontrolláltság Tudatosulás, az érzések kavalkádja Elfogadás Feldolgozás, az élet újraszervezése – link –
Emellett létezik még az előgyász is.
“Az előgyászt „megelőlegező, előzetes, anticipációs”, azaz előre vetített gyászként is emlegetik. Összetett jelenség. Arra mutat rá, hogy gyászfolyamatról beszélhetünk már olyan helyzetekben is, amikor még nem lehet biztosan tudni, hogy bekövetkezik-e a veszteség, csupán a fenyegetettség veszélye áll fenn.”
– link –
Természetesen előgyász nem csak egyéni szinten létezik, hanem társadalmi szinten is. (Sőt.) Erről szól ez a cikk, ahol az előgyászt az egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező klímakatasztrófa okozza. Az írást érdemes elolvasni, sajnos ez is elég reális levezetés, hasonlóan a Gelencsér András által korábban belinkelt interjúkhoz, vagy éppen ehhez a Szathmáry Eörs interjúhoz.
De nem csak ez van. Ugyanilyen előgyászt érezhetünk az ország tönkretételével kapcsolatban is. A mechanizmus kisértetiesen azonos: vannak rövid látókörű erők, amelyeket nem érdekel semmi, csak a jelen pillanat, annak gazdagsága, hogy az a hatalom, ami reggel megvolt, meglegyen este is, aztán holnap meg majd csak lesz valahogy… aztán van egy közömbös/ostoba tömeg, mely eltűri ezt az egészet és vannak, akik látják, mi lesz ebből, de tehetetlenek. Az utóbbiakat nevezhetjük Kasszandráknak, Adamo Purcell-eknek, Orgon családjának, mindegy is, a lényeg, hogy az előgyász állapotában látják a bekövetkező katasztrófát, de tehetetlenek… és valamit kezdeniük kell a helyzettel.
A rossz hír, hogy már nem sokat lehet tenni. A tragédia még nem következett be, de a folyamat már túl van azon, hogy visszafordítható legyen. Akár egy közeli rokonodról derül ki, hogy szklerózisos és eljárkálsz hozzá beszélgetni, kártyázni, de tudod, hogy egy év múlva már élő roncs lesz belőle… akár látod, hogy egy ország vezetése önző okból a tömeg éljenzése közepette teszi tönkre az országot… akár azt látod, hogy a pillanatnyi profit mohó hajszolása miatt odadobjuk a világot… hogy a rokon hamarosan meghal, az ország hamarosan szemétdombra kerül, az emberiség pedig nagy eséllyel belátható időn belül kipusztul.
Nem tehetsz semmit ellene.
Az egyetlen dolog, amit megtehetsz, hogy amíg megéled a fentieket, mented a saját mentális egészségedet. Azaz nem hibáztatod magad, nem dühöngsz… elengeded. Mint ahogy a gyász feldolgozási folyamata is végződik (feltéve, hogy nem akadsz meg a düh, a szorongás, a harag fázisában): elfogadod, feldolgozod.
2023. June 20. Tuesday at 11:50
Huhh, erről régebben beszélgettünk fröccs/sör mellett, kicsit más kontextusban.. (érdemes-e normális érvekkel küzdeni, “ellenzéki” felfogást tolni, vagy úgysem tehetsz semmit, a sodrás erős, engedd el, légy “önző”, carpe diem…).
Akkor is, most is az a véleményem, hogy igen, érdemes, hiszen ha mondjuk a ’48-as forradalmárok is azt mondják március 15-én, hogy “ah, engedjük el, igyunk még egy kört inkább”, akkor nem itt lennénk, vagy ugyanez igaz a ’80-as évek ellenzékére (már ha volt..)…
Ilyen szempontból rossz a szklerózisos vagy rákos összehasonlítás, hisz ott előre tudhatod, hogy a tudomány jelen állása szerint a győzelmi esélyed nulla.
Itt tudod, hogy nem sok esélyed van, de nem nulla. “Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”
2023. June 20. Tuesday at 18:11
Hát, ebben különbözünk. A magam részéről pont ugyanannyi esélyt látok arra, hogy az alatt a pár év alatt, amíg egy szklerózisos beteg leépül, felfedezik a betegség ellenszerét, mint amennyi esélye annak van, hogy mondjuk az én életemben akár ez, akár egy másik kormány a józan észre hagyatkozó, a közjó érdekében tevékenykedő kormány legyen és ne bukjon meg félév alatt.
A 48-as példa némileg sántít, ott ugyanis már megvolt a forradalmi helyzet. Nem volt internet, mégis egy vacak esős napon akkora tömeg gyűlt össze, hogy a helytartótanács reszketni méltóztatott. Persze, az bravúros volt, hogy a márciusi ifjak meg tudták lovagolni a tüntetést és komoly eredményeket értek el… de ahhoz kellett egy spontán népharag. Nálunk ilyesmi nincs. Mint ahogy márciusi ifjak sem. A 80-as éveket meg hagyjuk. Nem akarom kissebbíteni az akkori szamizdatos emberek érdemeit, de ha nem jön Gorbacsov, nem dől be a Szovjetunió és nem kerül csődközelbe Magyarország, akkor az MSzMP sem adta volna át csak úgy a kormánybotot. (És így is csak úgy adta át, hogy garantálták számukra a hatalmuk egy részének az átmentését.)
Jelenleg az ország teljesen döglött, semmilyen életjelet sem mutat. Ebbe aztán csapkodhatná Gimli a fejszéját, még az automotorikus mozgása sincs meg. Itt változás addig nem lesz, amíg Orbán él, márpedig egyidősek vagyunk, és habár hajrá koleszterin, de mivel valószínűleg az ország, sőt, talán Európa legjobb orvosai kezelik, így tutira túl fog élni. Akkor miben reménykedjek?
2023. June 21. Wednesday at 08:02
Nem tudhatjuk, vannak-e márciusi ifjaink, mert ha valakin érződik, hogy lehet belőle Petőfi, a mai technikákkal egyből elkezdik ledarálni… ettől még lehet, tizeniksz éve még nem volt szósöl média, nem tudhatjuk, mi lesz 10 év múlva, lehet valaki feltalálja az ellenszert… (mondjuk igaz, ennek esélye pont annyi, mint a szklerózis ellenszeréé, vagyis azé több, mert azon régebb óta dolgoznak…)
’48 egy példa volt, lehetne ’56, vagy bármilyen történelmi fordulópont… A lényeg, hogy egyik sem azért következett be, mert lemondtak az egészről, hanem mert vki “kutyamérges” lett… (ahogy te írtad, lett kritikus tömeg pont akkor, pont ott…). Lehetnek ezek akár mérges tanárok (minimális eséllyel.. :-S), vagy mérges diákok a netflix adó miatt, vagy történhet változás csak azért, mert ahogy Te is írod, senki nem élhet örökké… (hajrá koleszterin, ahogy te mondod, de simán okozhat a kokainfüggőség is olyat, hogy Göbbelsnél szétcsúszik a kordináció, és már nem tudja hol, mikor, kinek mit hogy hazudott/hazudtatott… )
2023. June 22. Thursday at 07:47
Az a feneség ebben a nagy reménykedésben, hogy az ellenoldali fél minden, csak nem ostoba. Nem azért tart itt az ország, mert a Fidesz hülye, hanem épp ellenkezőleg: azért, mert rettenetesen okosan csinálják a szétrablást és a módszeres kivéreztetést, a “keleti nyitásról” ne is beszéljünk. Se 48-ban, se 56-ban, se 80-ban nem volt az akkori vezetésnek komoly, összeszedett, kifejezetten a forradalmak megelőzésére szőtt tervezete. Nem is ez volt ezeknek a kormányoknak a céljuk, ők csak happen to be ott voltak, tök más miatt.
A Fidesz eleve úgy került már kormányra, hogy külön, kifejezetten ezeket az eseményeket tartotta szem előtt, és nagyon vigyáz arra, hogy nehogy össze tudjon állni egy, őt megborítani bíró erő. A tévészékház ostrománál pont elég tapasztalatot szereztek a dühös tömeg erejéről, az internetadó pedig kiváló lecke volt a tűréshatárról. Onnantól összeállott a recept.
Jelenleg a kormánymédia nem egyszerűen csak leural mindent, mint a Kádárista időkben. Ott van, él, reagál mindenfajta demokratikus megmozdulásra, és módszeresen elveszi az élét mindennek, vagy botránytengerbe fullasztja. Ennek épp az az értelme, hogy hiába vannak márciusi ifjak, nem tud mögöttük felállni egy “nép” aki haragos lenne. Márpedig Petőfi, de még az 56-os harcosok is tehetetlenek lettek volna az egyszerű emberek támogatása nélkül. Ahogy mifelénk mondják: egy fecske nem csinál nyarat.
És pont ez az, ami miatt meghosszabbodnak a jóslatok. A tömeg jól formálható ugyan, de ha sokáig hallja ugyanazt, nehezen felejti el. A Fidesz és a stábja 14 éve hatalmon vannak, 14 éve ugyanazokat a szólamokat halljuk. Felnőtt ezalatt egy generáció.
Még ha – isten ne adja – holnap a Dunába lőnék a teljes Fidesz tagságot, akkor is 50 év kellene, mire minden káros eszme, minden, az ország előrehaladását gátló gondolkodás kipörög. Mert a tömeg így működik.
És én azt már nem biztos, hogy meg tudom várni. Meg… nem is biztos, hogy meg akarom.
2023. June 26. Monday at 17:48
https://pirulakalauz.hu/2023/06/26/egy-regi-gyogyszer-adhat-uj-remenyt-a-szklerozis-multiplex-gyogyitasaban/
2023. June 22. Thursday at 18:21
Moloch volt az a ló amit begördítettek…
Metropolis volt a film amit ideje előtt készítettek…
The Ones Who Walk Away from Omelas ami leírja magyarhonunk jelenét…