Day: June 1, 2023

Pusztán csak egy szó, de mennyi szenvedés van mögötte!

Habár a túravideókban bőségesen lesz róla szó, de legyen írásban is nyoma.

Szóval zörög. Meg nyifog. Meg csurusztokol. Meg kattog. De legfőképpen képtelen csendben tenni a dolgát. Engem pedig sírba visz.

Igen, a kerékpárról van szó, konkrétan az újról, a gravelről. Egy évig tartottak a mézeshetek, amíg minden rendben volt. Azóta meg… passzív-agresszív hiszti.

Nem mesélem végig a sztorit. Titeket untatna, engem meg bosszantana. Egyszerűen az annyi bajnak is annyi baja volt. A csurusztokolás az konkrétan onnan jött, hogy a féktárcsa hozzáért a fékpofákhoz. Van a fékbeállításra egy faék egyszerűségű módszer.

1. Féknyereg igazítása
Lazítsd meg a féknyereg csavarjait, hogy mozgatni tudj az adapteren – forgasd meg a kereket – húzd meg a féket, és rögzítsd a csavarokat (ne teljesen) csak annyira, hogy a féknyereg pozícióban maradjon. Általában ez elég ahhoz, hogy középre álljon.
Ellenőrizd, hogy érintkezik-e még a fékbetét a tárcsával. Ha igen, nézz bele felülről, és kézzel állíts rajta.
Mindenképp ügyelj rá, hogy ne érj a féktárcsához kézzel.
– link –

Na ezzel nem sikerült beállítanom az első féket. Csurusztokolt. Borzasztó sok próbálkozás után kiderült, hogy ha nem jól rakom be a kereket, azaz egy kicsit elnyomom oldalra, amikor meghúzom, akkor nem csurusztokol. Csak hát ekkor nincs helyén a kerék. Aztán az egri túrán kiderült, hogy a hátsó fék is csinálja, de azt be tudtam állítani, annak ellenére, hogy arról már messziről látszott, hogy nyolcas van a tárcsában. Az elsőben nem volt, viszont beállítani sem lehetett. Egerbe lefelé menet legalább ötször málháztam le a bringát és hangoltam be fülre a féket, aztán vagy harminc, vagy öt kilométerig volt jó, utána hangolhattam újra. De az alföldi túrán is befigyelt a dolog, igaz, ott csak egyszer kellett állítgatnom.
Téptem a hajamat. A szervízben, ahová hordtam a bicót, közölte a szaki, hogy ez már meghaladja a tudását, vigyem máshová.
Végül átvittem máshová és viszonylag hamar kiderült a diagnózis:
– A hátsó tárcsában nyolcas. Kicentrírozták.
– Az első tárcsában volt egy kicsike nyolcas, de nem az okozta a bajt, hanem az, hogy a tárcsa kivállasodott. A nyolcast kivették, de ez csak ideiglenes megoldás, a végleges az féktárcsacsere lesz. Elő vagyok jegyezve.

Nézzük a nyifogást. Na, ezt megoldottam magam. Az átütőtengely nyifogott a felfogatásában, egy csepp olaj csodát tett.

A zörgés. Nem tudom. Többkötetes konteót raktam össze, mi okozhatja, aztán a szerelési káoszban egyszer csak megszűnt. Fogalmam sincs, mi okozhatta.

De befigyelt egy másik zörgés. Szerencsére ezt tudtam, mi. A rámerőszakolt sárvédőt ki kellett dobnom, mert nem fért be alá a 40-es kerék, a csomagtartót meg valahogy rögzítenem kellett, ezt végül szigetelőszalaggal és sátorcövekkel oldottam meg. Aztán ahogy kopott, szakadozott a szigetelőszalag, úgy erősödött a zörgés. Szerencsére Egerben öcsém, a főlakatos hajtogatott hozzá egy vaslemezt, azzal sikerült stabilizálni. (A szervízben megpróbálták elkérni az elérhetőségét, annyira megtetszett nekik a megoldás.)

A kattogás a hajtóműből jön és egyelőre megfoghatatlan. Hosszabb túrákon jelentkezik, általában 70-90 kilométer között, de van, amikor már 50-nél befigyel. Kattog, de ha abbahagyom pár másodpercre a tekerést, akkor elmúlik, egészen a legközelebbi bakkanóig, akkor újrakezdi. Aztán egyszercsak elmúlik. Majd pár tíz kilométer után visszajön. A lényeg, hogy kipihent bringánál nem jelentkezik, innentől a szervíz csak vonogatja a vállát.

Ezzel az egész katyvasszal tavaly ősz óta szívok. Komolyan, már fóbiás lettem. Képtelen voltam élvezni a kerékpározást, folyamatosan a hangokat figyeltem és a legkisebb abnormális zajra beindult a dühöngő algoritmus. Most, május végén sikerült eljutni odáig, hogy sikerült minden zajt, zörejt beazonosítani és eliminálni. Kezdem újra élvezni a kerékpározást.

Ma például toltam egy 94 kilométeres kört, nagyrészt a Csepel-szigeten. (Mert a nyereggel még vannak gondok, de erről nem akarok beszélni.) Aztán Bugyi környékén elkezdett zörögni a bringa. Csúnyán. Nem, nem voltam még olyan állapotban, hogy vidáman fogadtam volna a jelenséget. Sőt. Legszívesebben lelocsoltam volna benzinnel és felgyújtottam volna. Egyszerűen elegem volt belőle. Kézzel megrángattam néhány dolgot, de semmi. Sárvédő sehol nincs rajta, a csomagtartó állt, mint katiban a gyerek, más meg egyszerűen nem zöröghet. Továbbmentem. Pár kilométer után megint zörgött. Ilyen nincs. Ekkor még 15 kilométer volt az első pihenőig, de nem bírtam magammal. Mi van, ha valami fontos helyen lazult ki egy csavar? Beálltam egy fa alá és módszeresen nekiálltam az _összes_ csavart egyenként meghúzni. És igen, meglett a bűnös: az egyik kulacstartó csavarja lazult ki és pont abban volt a fémkulacsom.
Gyakorlatilag hétköznapi történet, szót sem érdemelne, nem hogy ilyen hosszú írást rittyentsek belőle.
De ez így, ilyen előzmények után, nem jelenthet mást, mint az Univerzum mély ellenszenvét. Ezekkel a bringákból eredő zajokkal akar tönkretenni.
Felkészül a vázba szorult kabóca.