Azok a szürke hétköznapok
Budapest-Dunaföldvár-Baja
2023.05.01-02
Május eleje, túra főpróba. Hat nap, teljesen új túrafelszerelés, új elektromos kütyük, némiképp megvariált bringa: csomagtartó, defektvédelem, új nyereg, új sisak, más mikrofonrögzítés. Az útvonal Budapestről indult, a Duna mellett Bajáig, utána Szeged, Gyula, Szolnok, majd Budapest.
Az első videóban az első két nap szerepel, aholis hétfőn Dunaföldvárig jutottam, kedden Bajáig. Káromkodni szerdán kezdtem.
Lassan már a gyerekeid is felnőnek, úgy gondolod, hogy végre viselkedhetsz ösztönösen, nem kell állandóan példát statuálva nevelned.
Tévedés.
Egy apró jelentőségű, aprócska szituáció.
Megy a nagyüzem a konyhában, a lányok megállás nélkül szorgoskodnak a következő nagy ünnepre, készül a leves, a marhasült, a sós rágcsálnivalók, a torta.
Te, mint felelősségteljes apa, hogyan sétálsz be a konyhába?
1. verzió
– Sziasztok, jajdejó, mi készül itt?
– Húsleves, marhasült, pogácsa, Eszterházy torta.
– Azannya, jajdejó! És mi lenne, ha lecsippentenék egy pici sarkot ebből a főtt marhahúsból? Ugye szabad?
– ?
– Jaj, köszönöm, nagyon kedvesek vagytok!
2. verzió
– Mi van, csibék? – sétál be vidáman a családfő.
– Mi lenne? Dolgozunk.
– Remek! – vigyorodik el az apa, majd letör egy darabot a főtt húsból – Ez igen, pont finom!
– Ugye! – vigyorognak vissza.
Érzed, ugye? Az első verzió – habár teljesen korrekt és udvarias – de egy gyenge, határozatlan apát mutat. A második meg egy alfahímet, amilyennek egy apának lennie kell. Amilyet a család elvár. Ha ilyen vagy, annak mindenki örül és persze, hogy elnézik, ha torkoskodsz egy kicsit.
Az első eset… az kényelmetlen, mondhatni kínos.
Nem ezt várja tőled a család.
Véget ért az esős évszak, a nyár páros lábbal rúgta be az ajtót, menni kell. Ráadásul hamarosan itt van a túraidőszak, a felkészülésem ezer sebből vérzik, volt ugye egy háromhetes betegség meg egy tíznapos monszun, edzeni, menni kell. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy rég láttam apámat, márpedig az ő korában már minden találkozás számít, mese nincs, menni kell.
Én pedig mentem.
Pénteken hazatepertem Egerbe az alföldön keresztül. Szint nem volt, 25-ös szembeszél ellenben igen. Meg vagy öt fékbeállítás, mert rendszeresen elmászott a bestye és hozzáért a féktárcsa a betétekhez. Élmény volt, mert mindig le kellett málháznom, utána meg vissza. Emiatt későn is érkeztem haza, a fogadóbizottság meg közben bepálinkázott, aztán kiadták parancsba, hogy érjem utól őket, szerencsére nem kellett hozzá erőlködnöm, 150 km tekerés után éhesen, szomjason elég volt 1,5 deci pálesz is. Szombaton Bükk, különböző okokból meghúztam a távot, a nagy kör helyett egyszerűen csak felcsavartam a fennsíkra, majd Szilvásvárad felé le, a Szalajka-völgyben rétes/sör, aztán teperés haza. Utána öcsémékkel és apámmal elmentünk csavarogni a Várhegyre, a túra után a jól megérdemelt két kör sör a felsőtárkányi tónál, majd vidám bringaszerelés a műhelyben (csomagtartó végleges rögzítése, kormánytáska fixálása), este pedig szalonnasütögetés az udvaron. Sőrrel. Persze, értem én, régen látott kedves ismerőssel jól esik sör – esetleg pálinka – mellett elbeszélgetni, csak éppen az a régen látott kedves ismerős kitette a tüdejét az aszfaltra, mire odaért kerékpárral, na mindegy, nem panaszkodom, nyilván mondhattam volna én is nemet, persze nem mondtam, akkor meg minek dumálok. Arról nem is beszélve, hogy jól esett, mind a sörözgetés, mind a dumálás. Alvás… az nem volt. Legalábbis normális. A sportórám folyamatosan be akarta adni a felmondását, de nem fogadtam el. Vasárnap pedig lelkesen és roppant ambíciózusan vissza Pestre, de a nehezített útvonalon. Mert valamikor a számítógépen így terveztem meg és akkor jó ötletnek látszott. A helyszínen már nem annyira. De azért belevágtam. Gyöngyösig 12 durva emelkedőn caplattam fel, volt közöttük három darab 9%-os és egy 10%-os, de a többi is olyan 7-8% között mozgott. Hiába, a Mátra lába mellett elterülő dombság már csak ilyen. Gyöngyös után alföld és ha hiszed, ha nem, elég erős hátszéllel. Tíz évben egyszer van ilyen, de most megkaptam. Odafelé 15-25 közötti szembeszél volt, visszafelé 20-40 közötti hátszél. Repültem. És tulajdonképpen ennyi. Rövid, de nagyon inzenzív, élménydús kirándulás volt. Videó valamikor a nyár közepén lesz.
Az alábbi képen pedig egy teljes erővel sprintelő macska látható. Többek között.
Fogalmam sincs, hányan követik még az E-mail és a Detektívek blogot. Azoknak, akik nem olvasták mostanában, de valamikor azért igen, szólok, hogy változások történtek/történnek. A lényeget leírtam ott, ahhoz képest annyi változás történt, hogy Istvánffy Zoli azóta átvette a tulajdonjogot, ugyan fogalmam sincs, hogy be tudnék-e még lépni, vagy sem, de igazából mindegy is, innentől ő kezeli, ő írja.
Ez a változás egyben katalizátorként is hatott. Régóta terveztem, hogy kigyűjtöm a régi sztorikból a legszaftosabbakat és szerkesztek belőlük vagy egy ebook-ot, vagy egy pdf-et, de minimum egy webes összeállítást, “Válogatott Szívásaim” címmel. Ebből a válogatás a napokban megtörtént, most már csak formába kell öntenem az anyagot. Persze hamarosan jön a jó idő, indul a túraszezon, szóval olyan túl gyors eredmény nem várható, de az első lépésen legalább már túl vagyok.
Recent Comments