Véget ért az esős évszak, a nyár páros lábbal rúgta be az ajtót, menni kell. Ráadásul hamarosan itt van a túraidőszak, a felkészülésem ezer sebből vérzik, volt ugye egy háromhetes betegség meg egy tíznapos monszun, edzeni, menni kell. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy rég láttam apámat, márpedig az ő korában már minden találkozás számít, mese nincs, menni kell.
Én pedig mentem.
Pénteken hazatepertem Egerbe az alföldön keresztül. Szint nem volt, 25-ös szembeszél ellenben igen. Meg vagy öt fékbeállítás, mert rendszeresen elmászott a bestye és hozzáért a féktárcsa a betétekhez. Élmény volt, mert mindig le kellett málháznom, utána meg vissza. Emiatt későn is érkeztem haza, a fogadóbizottság meg közben bepálinkázott, aztán kiadták parancsba, hogy érjem utól őket, szerencsére nem kellett hozzá erőlködnöm, 150 km tekerés után éhesen, szomjason elég volt 1,5 deci pálesz is. Szombaton Bükk, különböző okokból meghúztam a távot, a nagy kör helyett egyszerűen csak felcsavartam a fennsíkra, majd Szilvásvárad felé le, a Szalajka-völgyben rétes/sör, aztán teperés haza. Utána öcsémékkel és apámmal elmentünk csavarogni a Várhegyre, a túra után a jól megérdemelt két kör sör a felsőtárkányi tónál, majd vidám bringaszerelés a műhelyben (csomagtartó végleges rögzítése, kormánytáska fixálása), este pedig szalonnasütögetés az udvaron. Sőrrel. Persze, értem én, régen látott kedves ismerőssel jól esik sör – esetleg pálinka – mellett elbeszélgetni, csak éppen az a régen látott kedves ismerős kitette a tüdejét az aszfaltra, mire odaért kerékpárral, na mindegy, nem panaszkodom, nyilván mondhattam volna én is nemet, persze nem mondtam, akkor meg minek dumálok. Arról nem is beszélve, hogy jól esett, mind a sörözgetés, mind a dumálás. Alvás… az nem volt. Legalábbis normális. A sportórám folyamatosan be akarta adni a felmondását, de nem fogadtam el. Vasárnap pedig lelkesen és roppant ambíciózusan vissza Pestre, de a nehezített útvonalon. Mert valamikor a számítógépen így terveztem meg és akkor jó ötletnek látszott. A helyszínen már nem annyira. De azért belevágtam. Gyöngyösig 12 durva emelkedőn caplattam fel, volt közöttük három darab 9%-os és egy 10%-os, de a többi is olyan 7-8% között mozgott. Hiába, a Mátra lába mellett elterülő dombság már csak ilyen. Gyöngyös után alföld és ha hiszed, ha nem, elég erős hátszéllel. Tíz évben egyszer van ilyen, de most megkaptam. Odafelé 15-25 közötti szembeszél volt, visszafelé 20-40 közötti hátszél. Repültem. És tulajdonképpen ennyi. Rövid, de nagyon inzenzív, élménydús kirándulás volt. Videó valamikor a nyár közepén lesz.
Recent Comments