Hogyan is dolgozzuk fel a gyászt? Az alábbi fázisokat szokták megemlíteni:

  • Sokk
  • Kontrolláltság
  • Tudatosulás, az érzések kavalkádja
  • Elfogadás
  • Feldolgozás, az élet újraszervezése

    • – link –

    Emellett létezik még az előgyász is.

    “Az előgyászt „megelőlegező, előzetes, anticipációs”, azaz előre vetített gyászként is emlegetik. Összetett jelenség. Arra mutat rá, hogy gyászfolyamatról beszélhetünk már olyan helyzetekben is, amikor még nem lehet biztosan tudni, hogy bekövetkezik-e a veszteség, csupán a fenyegetettség veszélye áll fenn.”
    – link –

    Természetesen előgyász nem csak egyéni szinten létezik, hanem társadalmi szinten is. (Sőt.) Erről szól ez a cikk, ahol az előgyászt az egyre nagyobb valószínűséggel bekövetkező klímakatasztrófa okozza. Az írást érdemes elolvasni, sajnos ez is elég reális levezetés, hasonlóan a Gelencsér András által korábban belinkelt interjúkhoz, vagy éppen ehhez a Szathmáry Eörs interjúhoz.
    De nem csak ez van. Ugyanilyen előgyászt érezhetünk az ország tönkretételével kapcsolatban is. A mechanizmus kisértetiesen azonos: vannak rövid látókörű erők, amelyeket nem érdekel semmi, csak a jelen pillanat, annak gazdagsága, hogy az a hatalom, ami reggel megvolt, meglegyen este is, aztán holnap meg majd csak lesz valahogy… aztán van egy közömbös/ostoba tömeg, mely eltűri ezt az egészet és vannak, akik látják, mi lesz ebből, de tehetetlenek. Az utóbbiakat nevezhetjük Kasszandráknak, Adamo Purcell-eknek, Orgon családjának, mindegy is, a lényeg, hogy az előgyász állapotában látják a bekövetkező katasztrófát, de tehetetlenek… és valamit kezdeniük kell a helyzettel.
    A rossz hír, hogy már nem sokat lehet tenni. A tragédia még nem következett be, de a folyamat már túl van azon, hogy visszafordítható legyen. Akár egy közeli rokonodról derül ki, hogy szklerózisos és eljárkálsz hozzá beszélgetni, kártyázni, de tudod, hogy egy év múlva már élő roncs lesz belőle… akár látod, hogy egy ország vezetése önző okból a tömeg éljenzése közepette teszi tönkre az országot… akár azt látod, hogy a pillanatnyi profit mohó hajszolása miatt odadobjuk a világot… hogy a rokon hamarosan meghal, az ország hamarosan szemétdombra kerül, az emberiség pedig nagy eséllyel belátható időn belül kipusztul.

    Nem tehetsz semmit ellene.

    Az egyetlen dolog, amit megtehetsz, hogy amíg megéled a fentieket, mented a saját mentális egészségedet. Azaz nem hibáztatod magad, nem dühöngsz… elengeded. Mint ahogy a gyász feldolgozási folyamata is végződik (feltéve, hogy nem akadsz meg a düh, a szorongás, a harag fázisában): elfogadod, feldolgozod.