Month: January 2023

Lehallgatókészüléket a kémboltból

2023. January 15. Sunday / / 1 Comment

Nem hülyéskedek, tényleg vettem egy lehallgatókészüléket. Úgy kezdődött, hogy rákerestem arra a kifejezésre, hogy ‘vízálló diktafon’… és hoppá, máris a kémvilág webshop oldalán találtam magam. Az itt található választékból végül egy kifejezetten energiatakarékos példányt vettem, hiszen túrázáskor ez fontos szempont.
Márkajelzése nincs. (Pár nappal később találtam meg, hogy SpyTech.) A manuál érdekes módon azt állítja, hogy a cucc egy mp3 lejátszó, de valószínűleg ez csak a konspiráció része, hiszen egy csomó másra jellemző tulajdonsága van, márpedig ami hápog, az kacsa. Gondolok itt arra, hogy van benne egy erős mágnes, mellyel pillanatok alatt rögzíteni tudom vasból készült tárgyakon, 200 órán keresztül képes működni, ha beállítom, hogy csak hangot észlelve kapcsoljon be… hát, ezek nem tipikus mp3 lejátszós tulajdonságok.
De mindegy is, ez a vonulat egyáltalán nem érdekel.

Akkor miért vettem meg?
A tavalyi év tapasztalatai alapján bátran állíthatom, hogy az élőbeszéd nagyon sokat dob a videók minőségén. Jók persze a zenés-táncos revűműsorok is, de nagyon kiváló tájnak kell lennie a képen, erős zeneválogatással megtámogatva, hogy 20 percnél tovább is nézhető legyen. A szöveggel meg nem érdemes fukarkodni, hiszen nem csak információt kell átadni, hanem a beszélő személyiségét is hagyni kell érvényesülni.
Csakhogy vannak itt lyukak a rendszerben.
– A gopró a külső mikrofonnal remekül működik. Feltéve, hogy nem esik az eső. Akkor ugyanis le kell zárnom a kamerát, azaz ki kell húznom a külső mikrofont. A beépített mikrofon pedig bringán használhatatlan.
– A kajakozás hatványozottabban sújtott sport, mint a bringázás. Eleve folyamatosan vizes a közeg. Másfelől meg szöveg nélkül hamarabb lesz unalmas a film.
– Sima túrázásnál is akadnak gondok. A külső mikrofon fixen rögzítve lett a bringás vasember sisakra, ezt nyilván nem viselhetem erdei sétálásoknál. Persze, vehetnék egy másik külső mikrofont a fejpánthoz is, de ha az első két pont miatt úgyis vennem kell egy vízhatlan diktafont, akkor az megoldja ezt a problémát is.
– Végül itt van az utólagos narráció. Egyáltalán nem kellene, hogy ezzel gond legyen. De van. Mert ugyan fel tudom tenni a fejemre a mikrofonos fejhallgatót és bármit rá tudok mondani a filmre, de… nehézkes. A Sony Vegas vágóprogramot használom és ez – azon kívül, hogy funkcionálisan tényleg jó kis program – egy borzasztóan instabil cucc. Nem akarok nagyon belemenni, jelen esetben elég annyi, hogy ha bedugok/kihúzok egy usb mikrofont, miközben fut a program, akkor azt nem viseli jól. Nem rögzít, lefagy, hisztis lesz. Folyamatos fejhallgatóval meg nem szeretek vágni, mert olyan hangokat is hallok, melyek a hangszóróból már nem jönnek ki, emiatt simán félre tudom vágni a filmet. Nyilván egy vágóprogramtól független diktafon ezt a problémát is megoldja.

Megvettem. Három napon keresztül intenzíven teszteltem.
– Kicsi, nagyjából öngyújtó méretű. Nem kell hozzá semmilyen vezeték. A mérete alapján valószínűleg egy 18650 lítium aksi van benne, plusz 16 GB tárhely. Rá tudtam fűzni nyakbaakasztós madzagot. Eddig oké.
– Gopró beépített mikrofon vs. lehallgató. Teremben, zárt helyen a gopró toronymagasan jobb. Szép telt a hangja. A diktafon felvétele viszont mono, azaz lapos, olyan Sokol rádió jellegű. Terepen viszont nagyot fordul a helyzet. A gopró a legapróbb szellőt is észleli és ráteszi a felvételre. Bringán meg alapból van menetszél. A diktafon ellenben szépen ignorálja a szelet, tiszta lett a felvétel. Igen, lapos, meg a környezeti zajokból is kevesebb van, de a szöveg tisztán érthető. Első pont kipipálva. (Azon viszont még dolgoznom kell, hogy a nyakba akasztott diktafon ne verődjön nekem, mert ilyenkor elég zavaróan kattog.)
– Kajakozás dettó. Itt nincs erős menetszél, elméletileg jó lehetne a gopró beépített mikrofonja is, de a vízek felett általában van légmozgás, az meg kinyírja. Januárban nyilván nem teszteltem kajakon, de reménytelinek tűnik. (Egyedül a kapcsolója miatt aggódok valamennyire: kicsi pöcök, nem könnyű kapcsolgatni, vizes kézzel meg pláne.)
– Gyalogtúrázás. Amíg nem fúj a szél, addig marad a gopró belső mikrofonja. Amikor meg fúj a szél, akkor előveszem a diktafont. Pipa.
– Narráció. Ez volt a legnagyobb meglepetés. Tökéletesen bevált. Sokkal-sokkal kényelmesebb, életszerűbb lett az utólagos hangrögzítés. Igen, mono, de a narráció alatt mindig van valami sztereó hang is (környezeti zaj, vagy aláfestő zene), ezek jórészt elfedik, arról nem is beszélve, hogy a Sony Vegas kérés nélkül álsztereót csinál belőle.

Szóval ennyi. Alapvetően elégedett vagyok vele, bár van még mit finomítgatni.

Nyilván a tesztelésnek része volt, hogyan is jelennek meg ezek a hangok a végső videón. Ehhez összevágtam egy ilyen pár perces cuccot. (Meg kipróbáltam néhány új design elemet is, de ezek nem biztos, hogy véglegesek lesznek.)

Az írásjelek változása

2023. January 13. Friday / / 4 Comments

Régi szövegeket ízlelgetve lehet érezni, mennyire megváltozott mára az írásjelek használata.

Addig oké, hogy a ‘,’ azt a szünetet jelzi, melyet élőbeszédben is tartanék a mondat közepén. De a hosszabb szünetre ma már a ‘…’ kombinációt használjuk (képzelj hozzá egy jelentőségteljes tekintetet), a gondolatjel pedig szinte teljesen kikopott. Valahol érthető is, ha a sor végére kerül, akkor egyszerűen nem hozza a hatást. Gondolatjelet használhatnánk akkor is, amikor kibeszélünk a mondatból, de erre jobb a zárójel – még mindig a sortörés miatt. Előfordul, hogy hosszabban beszélnénk ki a mondatból. Régen erre a lábjegyzetet használták, meglehetősen elitélendő módon. Hogy ne menjek messzire, itt van a nemrég ajánlott könyv. A tartalom továbbra is kifejezetten minőségi, de borzasztóan sokat ront az olvashatóságon az elburjánzott lábjegyzetelés. Időnként maga a lábjegyzet is több oldal hosszúságú, azaz 2-3 oldalon keresztül is vonul, persze ebben a 2-3 oldalban megjelennek újabb lábjegyzetek és amikor kimászol belőle, már nem emlékszel, miről is szólt az a fél mondat, ahonnan leugrottál a lap aljára. Én hét évig dolgoztam programozóként, némi töprengés után gyakorlatilag bármilyen nyelven tudok forráskódot olvasni, nyilván megbírkóztam ezzel a könyvvel is… de nem igazán olvasóbarát, egyáltalán nem. A magam részéről sokkal elfogadhatóbbnak tartom a kiemelt szövegblokkot. Ez az, amikor egy téglalapba kiemelve írok bele valamit, ami csak érintőlegesen kapcsolódik az eredeti szöveg tartalmához, a lendületéhez meg semennyire. Ezt nevezik blockquote-nak is. Igen, tudom, ezt eredetileg arra találták ki, hogy ide akár külső, akár belső idézetek kerüljenek – erre utal a neve is -, illetve ebbe a dobozba lehet belerakni, kiemelni a szöveg fontosabb mondatait.

Jut eszembe, a ‘-,’ kombinációt is milyen ritkán használjuk. Hiszen maga a gondolatjel is már egy szünet, a vessző felesleges. Viszont vannak helyesírási szabályok, vannak szavak, melyek előtt kötelező. Engem speciel zavar ez a duplaszünet, lehetőség szerint kerülni szoktam.

Többhasábosan tördelt ujság esetében teljesen rendben is van az eredeti értelemben használt blockquote, de internetes egybefüggő szövegnél szvsz kontraproduktív. Interjúknál szokták így kiemelni az alany fontosabb mondatait, amivel kifejezetten megtörik a szöveg szerkezete. Az ilyen írásoknál megint át kell váltanom befogadó olvasóból forráskódot olvasóvá. A magam részéről bőven elfogadhatónak tartanám, ha a fontosabb mondatokat kurzívba teszik.
Én viszont inkább kibeszélésre, lábjegyzet helyett használom a kiemelt szövegblokkot. Jogos lehet a megjegyzés, hogy a nagyméretű blokkok is rontják a képet, törik a lendületet. Teljes mértékben így van. Ha már zavaróan túl nagy a kiemelés, akkor háromféleképpen szoktam megkerülni. Vagy átfogalmazom a szöveget, úgy, hogy kiemelés nélkül is beleilleszkedjen a kibeszélés, azaz a lendület átvigyen ezen a szakaszon. Vagy kiteszem külön írásba és csak egy linket/hivatkozást rakok rá.

  • Illetve az is játszik, hogy nem ezt a beépített, nagyméretű szövegblokkot használom, hanem egyszerűen csak behúzom jobbra egy tabbal a kibeszélendő szöveget – ez is blokk lesz, de nem ugrik ki annyira.

    • Azért ne dobjuk ki a lábjegyzetet se, megvan neki is a szerepe. Amikor egy gondolatnál szeretném jelezni, hogy az eredetetileg nem az enyém, hanem mondjuk Kanttól vettem át, akkor a precíz szerző megadhatja lábjegyzetben a pontos forrást.

    Nem beszéltem még a ‘;’ írásjelről. Szegény szerencsétlen gyakorlatilag eltűnt. Elméletileg akkor kellene használni, ha mondat közben váltunk gondolatmenetet. Próbálkoztam is vele, sokszor, de minden alkalommal jobban jártam, ha új mondatot kezdtem.
    Viszont kaptunk új írásjelet is: ez a ‘/’, mely online/offline szövegekben is a ‘vagy’ relációnak, esetleg az ‘és/vagy’ relációnak felel meg. (A ‘!valami’ egyelőre még várat magára, de ami késik, nem múlik.)
    Mi van a kettősponttal? Semmi. Masszívan tartja a pozícióját, régen is használtuk, ma is. Amikor állítok valamit, majd meg akarom magyarázni, súlyt akarok neki adni, akár egy felsorolással, akár egy frappáns félmondattal, akkor ma sem használunk mást.

    A végére még valami. Amit irkáltam, annak túl sok köze nincs a helyesírási szabályzathoz, a nyelvtanhoz egy kicsit talán több, de tartok tőle, hogy ahhoz sem sok. Nem is azt írtam, hogy jé, nézzétek már, mennyit változott a norma. A norma egyébként is köszöni szépen és állandóan változik, függetlenül attól, hogy mik a szabályok.
    Egyszerűen csak arról beszéltem, hogy én hogyan írok, illetve miket tartok jól olvasható szövegnek… és ez mennyivel másabb, mint régen. Persze nem kell hozzá nagy megfejtés, régebben kizárólag print média volt, ma meg már inkább elektronikus. Nyilván mások a tördelések és más a szöveghez kapcsolódó metakommunikáció is.

    Olvasgatok

    2023. January 11. Wednesday / / 2 Comments

    Ez tényleg jó könyv.
    2011-ben íródott, az orosz “demokrácia” autokráciává (kívülről irányított/sodródó demokráciából belülről irányított demokráciává) alakulását elemzi. A legfájóbb, hogy minden, amit az akkori orosz viszonyokról leírt, kisértetiesen hasonlít arra, ami ma Magyarországon van.

    A jelző nélküli demokrácia olyan politikai irányítási-igazgatási rendszert feltételez, amelyet nem irányít semmiféle – a rendszerhez képest – külső vagy a rendszeren kívülre helyezkedő, a rendszertől függetlenedett politikai erő, máskülönben a „demokrácia” elnevezés értelmét veszti, vagy − ami ugyanaz − a nem-demokratikus (esetleg kifejezetten diktatórikus) rendszer legitimációs márkanevévé, csomagolópapírrá válik, melybe aztán bármely eladásra szánt politikai áru gond nélkül becsomagolható. A demokrácia politikai közössége nem kiskorúakból álló gyerekcsapat, amely szülői gyámolításra, atyai irányításra, felügyeletre, gondnokságra szorul, ha pedig mégis az lenne, ha az ajándékként megkapott (nem kivívott!) szabadság mesebeli körülményei között sem lett volna ideje és módja felszabadulni, felnőni a saját sorsát önállóan formáló szabad ember, a közösség minden ügyéért személyes felelősséget érző és vállaló állampolgár szintjére, akkor olyan demokráciát kap, amilyet megérdemel: kiskorúaknak, alattvalóknak való demokráciát, szabad emberhez nem méltó illiberális(17) demokráciát, paternalista demokráciát, amelyben a tényleges vagy csak színre vitt gondoskodásért cserébe az „atya” mindent megtehet gyermekeivel, a gyermekeknek viszont csak az engedelmeskedés, a rajongás és csodálat vagy a duzzogás és zúgolódás jogát hagyják meg, annyira − amennyire.

    (17) Az „illiberális” jelző a latinban, ahonnan a mai angolba átkerült, nem politikai jelző: nem „antiliberálist” jelent, hanem „szűköset”, „szabadságában korlátozottat”. Az illiberális demokrácia nem diktatúra, hanem a szabadságnélküliség demokráciája, amelyre a rendteremtő etatizmus korporatív, erősen ideokratikus és természetesen autoriter rendje épül. Más összefüggésben − Tocqueville szemléletes és fogalmilag is pontos szóalkotását követve − a „többség zsarnokságának”, „demokratikus zsarnokságnak” is neveztem. Van azonban az „illiberális” szónak még egy jelentése a latinban: illiberális ezek szerint annyi, mint szabad emberhez nem méltó. Az illiberális demokrácia tehát korlátozottan liberális demokrácia, államtól kapott, állam által adagolt és igencsak szűkösen adagolt szabadsággal, amely éppen ezzel érdemli ki azt, hogy a szabad emberhez nem méltó demokráciaként jellemezzük.

    – Szilágyi Ákos: Túlirányított Demokrácia –

    A könyvben hátborzongató gondolatmenetek, egyfajta extrapolások, mondhatni jövendelések vannak.

    Mivel a belülről irányított demokráciának végső soron csak személyi kritériumai vannak, a zsarnoki uralommá, egyfajta rendőrállammá fejlődésnek egyetlen komoly akadálya lehet csupán, és ez magának a Belülről Irányítónak a személye – személyes kvalitásai, jelleme, bölcsessége, pragmatizmusa, ilyen-olyan skrupulusai, becsületessége, személyes értékrendje, hajlamai, teherbíró képessége stb., stb. –, hiszen a ténylegesen − formálisan vagy informálisan − minden hatalmi ágat, a tömegmédiumokat, a választásokat is maga alá rendelő végrehajtó hatalom szükségképpen intézményes ellenőrzés, demokratikus visszacsatolás nélkül marad. S még ha – amennyire ez eddigi teljesítménye alapján megítélhető – jelenleg ez a személy, jelesül Vlagyimir Putyin kiállta is az irányított demokrácia e legnagyobb próbáját, még ha nem is lett úrrá rajta a nevezetes hübrisz, s nem vált sem diktátorrá, sem zsarnokká, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a következő periódusban sem válik azzá, vagy – és főképpen – hogy nem válik azzá az, aki egy nap a helyére lép, illetve, hogy a rendszer – akut válság esetén vagy valamilyen rendkívüli helyzetben – nem termeli-e ki szükségszerűen a zsarnokságot, mint politikai üzemeltetésének − bizonyos hagyományok talaján és bizonyos helyzetekben szinte egyetlen lehetséges − üzemmódját.

    Mondom, 2011. Persze az idő nem állt meg akkor, a szerző folyamatosan írt. A mostani helyzetet a Finish Russia tanulmányban elemzi. Akit érdekel, Szilágyi Ákos összes írása letölthető a weboldaláról, a Túlirányított Demokrácia innen, a Finish Russia innen.

    Alsó-ausztriai bringatúra, videó

    2023. January 08. Sunday / / 0 Comments

    Nagycsaládos bringatúra. Most kivételesen nem lánctúráztunk, hanem csillagoztunk, méghozzá úgy, hogy váltogattuk a csillag középpontját. Schlögen, Passau, Grein, Stillensteinklamm szurdok, Mostbaron kör, Erlauf kerékpárút, Lunz am See, Ybbs kerékpárút, Krems, Wachau, Spitz.
    Volt élményanyag bőven, de cucli is. Naná.

    Rekordgyanús

    2023. January 06. Friday / / 0 Comments

    Évtizedek óta tartó defektvadászásaim során láttam már sok mindent, volt már száz méteren belül három defektem, hogy a legutóbbi, balatonfelvidéki túráról ne is beszéljek. De ilyet még nem tapasztaltam.
    Van egy edzőköröm, 40 kilométer, 250 méter szint, pont jó. Végig aszfalt. Általában az országútival szoktam megjárni, de az évnek ebben a szakában a karácsonyfa miatt az outi nagyon el van pakolva. Ilyenkor a gravel/trekking játszik.
    Tegnapelőtt is ez volt a napi mozgás. Mondom, végig aszfalt. Hazaértem. Estére leeresztett a hátsó kerék. Miközben simán hazaértem vele.
    Jó. A következő napon nekiestem. Nem mostanra terveztem, de ha már adta magát, akkor csináljuk most.

    A gyári Maxxis Rambler külső gumi mintája alapvetően rendben van, viszont csak az oldalfala defektvédett. Emiatt gyakorlatilag defektvadász a gumi. Ősszel hosszas nyomozás, tanulás, cikkolvasás után megrendeltem az utódját, egy Pirelli Cinturato Gravel M szettet. Meg is jött, de úgy voltam vele, hogy ráérek áprilisban cserélni, amikor beröffen az új szezon. Hát, nem. A Rambler képes teljesen esélytelen helyeken is defektet kapni.

    Jó nagy szenvedés volt a csere – mint minden új gumi első felrakása – de késő délutánra végeztem. Mindkét külső bepattant a helyére, jól is nézett ki, oké.

    Reggelre leeresztett az első(!) kerék. Amellyel nem mentem egy centit sem. A külső vadonatúj volt, nem ragadhatott bele sunyi tüske, üvegszilánk. A felnit természetesen kitöröltem előtte papírzsepivel. A belső teljesen rendben volt. Mégis, állás közben fogta magát és leeresztett.
    Na, ilyet nem láttam még.

    Újabb nekiveselkedés. Természetesen a külső még nem volt betörve, ugyanakkorát kinlódtam vele, mint előző nap. Megnéztem a belsőt, varrás mellett fakadt ki, volt rajta egy annyira pici lyuk, hogy nem is látszott, csak a légáramlat árulta el. Azaz annyi történt, hogy 4 bar nyomáson szépen elvolt, most 4,5 bart tettem bele (ennyi a max, a külső bepattanásához meg kell is), na ezt már nem bírta ki. Frankó.
    Most már nem is kell bringáznom ahhoz, hogy defektet kapjak.
    A lehetőségek végtelenek.

    Blog Stats

    • 1,117,231 hits

    Spam Blocked

    8,099 spam blocked by Akismet

    © 2026 MiVanVelem

    Theme by Anders Norén — Up ↑