Az ember azt gondolná, hogy az élet egyszerű. Ha szereltek a bringa villájára kulacstartó furatokat, akkor oda kulacstartó kell. Raktam is, két szerszámos kulacsot. Abba lehetett csokikat, energiazseléket rakni. Borzasztó keveset. Mindig is morogtam, hogy ez valójában lószart sem ér. Igaz, súlya sincs.
Aztán ahogy néztem, hogyan pakolnak, hogyan bringáznak a nagyok, felfigyeltem arra, hogy sokan kisebb táskákat rögzítenek az első villára. Mindenféle kötözöőeszközökkel, de ha már megvan a lehetőség, nem igaz, hogy nem gyártanak valami masszívabb, felcsavarozható tartót is.
Persze, hogy vannak ilyenek.
Például a Decathlonban. Szuper jó az ár, a termék ránézésre remek, kár, hogy egyik üzletükben sem kapni. Feliratkoztam értesítésre, de eddig nem bombázták atomjaira a postafiókomat.
Első ránézésre ez sem volt rossz, már majdnem meg is rendeltem, amikor elolvastam a figyelmeztetést. Karbonvillára nem ajánlott. Ma meg már szinte mindenhol az van, legalábbis ha az ember nem a legalsó szegmensből válogat. WTF? Nos, ennél – és más táskáknál is – az van, hogy jó szorosan fel kell raki egy pántot, amelyben van egy csavaranya. Ez fogja tartani a táskát. Értelemszerűen brutálisan rá kell húzni a pántot… és azért a karbon ezt tényleg nem szereti.
Végül ez nyert. Nem volt a legolcsóbb, de mindent tudott… és volt. Ezt rá lehet rakni mindenre, van hozzá felcsavarozható műanyag adapter, de van rögzítőpánt is, nyilván az előző megkötéssel.

5,8 liter. Mire elég? Ezt tudni nem lehet, csak ráérezni. Megrendeltem. Nem volt olcsó és inkább csak sejtettem, mint tudtam, hogy jó lesz. Nyilván amikor megjött, vadul nekiálltam gyömöszölni.

Itt már közvetlenül a tesztelés előtt vagyok.

A villatáskák tartalma:
Bal oldal:
Sátor
Matrac
Jobb oldal:
Hálózsák (Nem ez, de valami ilyesmi fapad, szigorúan nyárra.)
Sátoralj
Kormánytáska:
– Pénztárca
– Igazolványok
– Egészségügyi csomag
– Tisztálkodási csomag
– Mobiltelefon
– MILC kamera
– Drón
– Tartalék aksik
– Rengeteg papírzsebkendő.

Minden csomag két kiló környékén mozgott. Ez azt jelenti, hogy az első kerékre hat kilogram plusz súly rakódott rá. Ez nem kevés. Régebben egy full nagy sátoros túrára 15-18 kiló cuccot szoktam vinni, a 6 kiló ennek olyan egyharmada. Mindez a kormányzott keréken. Az igazi persze az lenne, ha tudnék ide könnyű cuccot rakni, de nincs annyi. A ruha ugyan könnyű, de annak spéci helye van. Minden más meg nehezebb.
Szóval ezzel kell együtt élnem, ha kempingezni is szeretnék a gravel bringával. Habár a súly szokatlan, de gondoltam, kipróbálom, mennyire zavaró.

Kimentem a Keresztúri erdőbe. Az igazi a mellettünk lévő Halomi erdő lett volna a szűk ösvényeivel, de a Covid óta ez az erdő elesett. Tele van. A Keresztúri erdő viszont nagy, nincs mellette lakótelep, ideális terep.

Szokatlan volt. Nagyon. Bénáztam. Eleinte. Aztán egyszer csak hozzászoktam. Rengeteg tócsa volt, sarakkal. Mindegyiken átmentem. A szűk, kanyargós ösvényeken is. Gond nélkül kerülgettem a gyökereket és a tuskókat.

Egy dolog nem működött: álló helyzetben nem tudtam 90 fokban elforgatni a kormányt. Nyilván menetközben ilyesmire nincs igény, de az összes elcseszett vasúti átkelőhelyen ott vannak ezek a terelőelemek, na itt kellene a derékszögű elfordítás, csak hát nincs. Nyilván nem tragédia, átmegyek az úton. Aki meg ezeket a terelőelemeket kitalálta, szomorodjon meg.

Viszont… végiggondoltad? Szabad vagyok!
A könnyű kis gravel bringára fel tudok pakolni egy teljes felszerelést. Simán el tudok vele menni akár egy 7-10 napos vadkempingre is, úgy, hogy emberekkel sem találkozok. Kinyílt a tér.
Vadul neki is álltam tervezni.
Jövőre egyelőre a régi elmaradásaimat fogom behúzni, utána viszont reszkess civilizáció, itthagylak a francba.